Felfázás és boróka

Ha tél, akkor sok nőnek ez a megfázással egyenlő, sőt annak különösen gonosz fajtájával a felfázással.
Nálunk nőknél lent úgy minden "egybefolyik", és ennek következtében a felfázás kellemetlen hüvelyi és/vagy húgyúti problémákat okozhat.

Te is érezted már biztos a kellemetlen viszketést odalent, a gyakori vizelést, és a hólyagidegességet. Az ember lánya folyton aggódik ilyenkor, hogy hogyan is jut el A-ból B-be és levedlődve magáról a száz és egy réteget, harisnyát, derékmelegítőt, miegyebet mikor is tud végre ellazulni a helyen ahova a király is gyalog jár. Arról nem is beszélve, hogy a felfázós téma még a hálószobánkba is befészkelheti magát, megnehezítve a téli összebújásokat. Pláne mintha nem mennénk így is a pasink agyára a folytonos pisi parával és izgulással, hogy hogyan fogok még jobban felfázni, ha két percen belül nem jön a busz.

Az ilyen jellegű témákra mindenki a tőzegáfonyát ajánlja. Én még mindig Vata alkatú vagyok és elgondolkodtatott, hogy ha a tőzegáfonyának olyan fanyar az íze, vagyis a levegős és éteri minőségeket hordozza magában, akkor az mennyire lenne jó az én, betegség által még jobban elbillent Vatámnak. Kutyaharapást szőrével? Hát nem biztos. Ha valahol sok a szél, meg a tér, akkor nem biztos hogy azt még fokozni kellene. És láss csodát, a tőzegáfonya nem is használt, semmit sem javultam tőle. Azt meg mondanom sem kell, hogy mennyire elegem van már a százféle táplálékkiegészítőből. Mégha bio is meg hú de egészséges, de akkor is csak zselatinos kis bogyó marad, amiben a jó ég tudja még mi van, ami talán nem is szerepel a címkén.

Szóval utánanéztem, hogy mivel lehetne orvosolni a felfázásomat anélkül, hogy növelném magamban a szelet.

És rábukkantam a Borókabogyóra (juniperus communis). Érdekes, mert pont egy-két nappal a felfedezés előtt tettem be a bevásárló kosaramba a közértben. Még sose használtam borókát, gondoltam ideje lesz egy kísérletet tenni. És akkor még nem is tudtam, hogy a megoldást tartom a kezemben. A borókabogyó kiváló húgyúti fertőtlenítő, vizelethajtó, vese- és epekőoldó. Fokozza az étvágyat és jótékonyan hat az emésztési panaszokra is. Hatékony a nőgyógyászati gombás fertőzések kezelésénél is.

Ajánlott teát készíteni belőle: Három, négy szem bogyót forrázzunk le és hagyjuk állni 5 percig. Ez a főzetet igyuk meg napi háromszor. Nekem végül ez segített.
Sőt végül az ételembe is belekevertem és a szegfűszeg gyulladáscsökkentő hatásával kombinálva remek kis főzeléket készítettem magamnak.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok és gyógyulást a téli női nyavalyákból!

Borókás felfázós főzelék:

 – gyulladáscsökkentő, ártó tűz és vízhajtó

Olajban elkészítjük a fűszeralapot borókabogyó, kömény, koriandermag, kurkuma, szegfűszeg hozzáadásával. Majd ha a koriander kipattogott, akkor hozzáadjuk rántás helyett az instant rizspelyhet és egy kis vizet. Majd hozzáadjuk a zöldségeket: az apróra vágott sárgarépát, a reszelt tököt és egy kis sót. 

Addig főzzük, amíg a sárgarépa finomra megpuhul.

How could acro yoga be spiritual?

I love acro yoga. Since I got into it and started practicing, I am a fan. It is unbelievable how much progress I made and funnily enough, I know already how much I am going to laugh in a year's time at the level I am at the moment. To put it simply, in this practice the only thing you can do is to Progress and get better.

Why? Because, acro yoga not only includes phyisical liftings but it really takes you high mentally and spiritually as well. Indeed, it is an adrenalin booster, that is why so many get hooked real quick. But if you do it without a spiritual “extra”, it remains a funny and spontaneous exercise. Acro yoga puts you to incredible challenges and possibilities, even spiritually for you need to go beyond your boundaries, fears, mental inflexibilities from class to class. This kind of inner transformation can only happen though, if full attention, focus and mutual care are present.

In experienced hands and when the appropriate attitude and love is there, acro yoga can absolutely become a spiritual practice and it might bring wonders.

The Ego is the frame itself with which we identify ourselves day after day: our physical appearance, beliefs, limitations, obsessions, the Cogito ergo sum, that we think we are what we think. Acro yoga hits exactly on these weak points and it takes you to far away lands where thinking has not much value.

For example, in the air you need a completely different body awareness. Once you are lifted high hanging down in an inversion, you might not be able to simply realize such simple things like where are your legs and your arms. But you might need to act swiftly using your instinctive body intelligence, otherwise you could hit yourself. On top of that you have to cooperate with another person who is also struggling with his own fears, burdens, thought patterns.

Meeting a difficulty always implies that you are ready for the solution, you have got a chance to evolve. Hardship is an opportunity. A chance to move beyond your limits and to trust in your wholeness and the divine. It is an opportunity to experience Your Self. To see that you are that limitless creature who can learn to do a handstand over 30, or even get younger despite the passage of time. To understand your unlimitedness and to get a taste of how it is when you let your creative energies flow through you.

My favorite story is about our student, a girl fighting with her agoraphobia. She can't stand the crowds, and for her 6 people is already a crowd. She gets nervous and lost when we put in a bit more upbeat music and there are also some movements that put her totally off and she panics. There are moments, when I see her struggling with her internal turmoil, crying a little, but she continues to come to the class with an unshakable determination. And every time we look at her, we are so happy to see her expanding her “frame”. And on the horizon you see that her sky is clear, she could be fearless and free. I hope we can accompany her to arrive this far, but in the meantime I feel gratitude that she puts so much trust in us and we are lucky to be able to work with such people in Akrokommando.

Not to mention, that she is soon performing a perfect handstand, only after a few months of practice. She is getting more and more confident and self-assured. She is a pleasure to watch.

The ego always feeds on negative feelings and especially on that it makes you feel you are small, impotent, you are closed into this body and this mental design. For you got a slap in the face when you were six, therefore you know you are such and such and you blame all to it. But don' t let this rule you, you are more.

When I see myself performing acro on the videos, I cannot believe that the woman I see is really me. The half-blind premature kid who was always way underweight and the whole time exempted from PE class. And it is not even the broken back brain woman lawyer that smiles back to me, but a completely different being.

Watch me here to check it for yourself:

Akrokommando 2011 summary video

And you can also watch this mini documentary on who we are in Akrokommando:

I change, and acro yoga brings new dimensions into my physical and mental being, and it greatly helps me in my creative self-expression.

Yesterday we were practicing with Gergo, and in a euphoric moment we flew with the music and we did such an amazing improvisation that even we were suprised. Harmony and accord, a wonderful experience to live it. I feel that body consciousness permeates me, I almost see myself from the outside, see what limb will arrive where, and I am already there. And we read in each other's mind. In our way, we live the unity of consciousness.

I wish the same for everyone for the new year.

Come on Akrokommando! Acro yoga for All!

www.facebook.com/groups/akrokommando

Miért spirituális az Akro jóga?

Én imádom az akro jógát. Amióta csak kapcsolatba kerültem vele és elkezdtem gyakorolni rajongó vagyok. Elmondhatatlan, hogy a két év alatt mennyit fejlődtem, és az a legviccesebb, hogy tudom, egy év múlva már azon a szinten is nevetni fogok, ahol ma állok. Egyszerűen ebben csak fejlődni lehet és jobbá válni.
Miért? Mert az Akro jóga nemcsak fizikailag emel fel, de mentálisan és spirituálisan is. Igen, növeli az adrenalin szintet, ezért könnyű gyorsan beleszeretni, de ha spirituális töltet nélkül csináljuk akkor csak egy spontán, jópofa testgyakorlásról marad. Pedig az akro jóga elképesztő kihívások és lehetőségek elé állít, akár spirituálisan is, mivel az ember alkalomról-alkalomra meg kell hogy haladja benne a saját határait, félelmeit, gondolati merevségeit. Ez a fajta lelki transzformáció viszont csak a teljes figyelem és a kölcsönös odafigyelés jegyében történhet meg.

Az akro jóga  avatott kezekben és megfelelő hozzállás és szeretet mellett valóban spirituális gyakorlattá válhat és csodákra képes.

Az egó maga a keret, amivel naponta azonosulunk, a fizikai adottságaink, a hiedelmeink, a korlátaink, a megrögződéseink, a Cogito ergo sum, hogy azt hisszük, attól vagyunk, amit gondolunk. Az akro jóga nagy lendülettel támadja be pont ezeket a korlátokat, és olyan területekre visz, ahol a gondolkodásnak, az agyalásnak nem mindig veszzük hasznát.

A levegőben például egy egészen más testtudatra van szükségünk. Amint felemelnek és fejjel lefele lógsz, máris nem olyan könnyű megállapítani még oly egyszerű dolgokat sem, mint például hogy merre van a kezed vagy a lábad. Viszont adott esetben gyors cselekvésre van szükség, ösztönös test-intelligenciára, különben akár könnyen le is fordulhatsz. Ráadásul együtt kell működni egy másik emberrel, aki szintén hordozza a saját félelmeit, nehézségeit, gondolati mintáit.

Amikor akadályokba ütközöl, az mindig azt jelzi, hogy készen állsz a megoldásra, esélyt kaptál éppen a  fejlődésre. A nehézség egy lehetőség. Lehetőség a határaidon való felülemelkedésre, a bizalomra a teljességben és a gondviselésben. Lehetőség arra, hogy megtapasztald, ki vagy valójában. Hogy az a határtalan lény vagy, aki akár harmincon felül is képes megtanulni kézenállni, sőt dacolva az idő múlásával egyre fiatalabbá válni. Aki képes megérteni a saját korlátlanságát és megtapasztalni milyen az, amikor hagyod hogy a kreatív energiák rajtad átáramoljanak.

A kedvencem az egyik pánikbeteg tanítványunk, aki agoraphobiában szenved. Nem bírja a tömeget, és nála hat ember már annak számít, illetve azt, ha tempósabb zene szól, sőt vannak olyan mozdulatok, amelyeknél kifejezetten érzelmi pánikrohamok törnek rá. Néha egészen sírós állapotokkal küszködik nálunk, de mégis jön rendíthetetlenül és mi minden alkalommal boldogan nézzük, ahogy egyre jobban tologatja szélesebbre a határait. És a határokon túl már látszódik a szabad ég is, a teljes félelemmentes, szabad állapot. Remélem sikerül ide is elkísérnünk, mindenesetre addig is mély hálát érzek, hogy ilyen bizalmat kaptunk és ilyen nagyszerű emberekkel foglalkozhatunk az Akrokommandón.
Ráadásul pont ez a tanítványunk lassan tökéletesen áll kézen, mindössze néhány hónap gyakorlással a háta mögött. Egyre magabiztosabb és határozottabb.
Öröm nézni.

Az egó mindig negatív érzelmekből táplálkozik és főleg abból, hogy elhiteti kicsi vagy és be vagy zárva ebbe a testbe, ebbe a pszichés alkatba. Mert kaptál egy pofont hat évesen és tudod hogy emiatt vagy ilyen meg ilyen és hát erre mindent rá is fogsz. De ne hagyd magad, te nem ez vagy.

Amikor nézem magamról az akrós felvételeket, el sem hiszem, hogy ez én vagyok. A félvakon született nyeszlett kis koraszülött cérnagyerek, aki anno végig fel volt mentve testnevelésből. És mégcsak nem is a görnyedthátú, agyember jogásznő néz vissza rám, hanem valami egészen más lény.

Csak nézz meg itt:
Akrokommando 2011 összefoglaló

Dokumentumfilm rólunk

Én is változom, az akrózás egészen új dimenziókat hoz nemcsak a fizikai létezésembe, de a mentális, főleg a  kreatív önkifejezésem terén is.

Ma reggel gyakorultunk Gergővel és egy eufórikus pillanatban olyat impróztunk egy számra hogy magunk is meglepődtünk. Harmónia és összhang, elmondhatatlan érzés ezt megélni. Érzem hogy közben áthat a testtudatosság is, szinte kívülről látom, hogy mi hova fog érni és már benne is vagyok. És olvassuk egymás gondolatát. A magunk módján megéljük az Egység tudatát.

Kívánok mindenkinek hasonlókat
Hajrá Akrokommandó! Akro jógát mindenkinek!
www.facebook.com/groups/akrokommando

Ayurvedic cooking – winter delights for the three doshas

The Ayurvedic kitchen is often identified with Indian cuisine or vegetarian cooking. But Ayurvedic cooking, in my interpretation, is more like a cooking style, a kitchen where the ingredients and the basic cooking materials are selected according to Ayurvedic principles and where the natural constitution of the guests, in other terms the Prakriti of those invited, is also considered.

In our continental climate, we shall find vegetables, spices and grains to our menu which are naturally appropriate for us. The Indian kitchen is very tasty, however it might not be an obvious choice for a Hungarian or a European person. By nature, we are not used to those flavours, condiments, and our bodies might not react to them the same way as that of a native Indian.

Another concern is the correlation between Ayurvedic and vegetarian cooking. Ayurveda follows the principles of Nature, and it does not necessarily exclude the consumption of animal products, although it mainly promotes a vegetarian and sattvic diet.

Among others, such questions were in focus during our weekend cooking course where we also discussed the system of the six tastes and we prepared a menu catering to the specialities of all three doshas.

In Ayurvedic cooking, it is always a high priority to match the Prakriti, the individual mental and pshysical nature of a person. Therefore, in our mini course, althought we prepared basically one meal, we varied it in three different ways. The principle was the same as during our summer veg burger parade, so the ingredients and the preparation varied according to the doshas.

To start the day and to prepare for the Ayurvedic cooking seminar, I prepared some welcome grain balls, or as my Indian brother put it, 'you sis made some ladoos'.

During winter, a warm breakfast is preferable, and I love to make a sort of porridge which wonderfully balances the growing forces of Vata, so this was the inspiration for the grain balls (ladoo).

Vata ladoo: I roasted some sunflower seeds on a little sesame oil and then added the wheat flakes and the spices, some cinnamon, cloves, green cardamom seeds and fennel seeds. I boiled them with some milk and then added the dried grapes and some plums cut into cubes. The flakes were boiled quickly, I let them cool down for a while and then mixed them with some honey and formed some balls from this mixture. At the end I covered the balls with chopped walnuts.

Pitta ladoo: Similarly to the Vata balls, they are prepared with wheat flakes, dried grapes and plums, but here I added some coconut too and spiced it with aniseed, cinnamon, fennel and stevia. Some dried figs were also added to the mix. Again I let the mixture to cool a little, then added the honey and covered the ladoos with grated coconut.

Kapha ladoo: On a little oil I popped some coriander seeds, added the cinammon, cloves, a pinch of nutmeg and a little chili. Instead of milk, I cooked the ingredients in water, the barley flakes and the dried cranberries. There was no need for added honey, since the barley flakes soak up water very nicely and they get sticky by themselves. At the end again, I rolled the balls in coconut mixed with grated lemon skin just to make it more extravagant.

For main course, we prepared veggie winter pies. The Vata and Kapha versions were prepared of commercial puff-pastry, but for the Pitta version we prepared a home-made pastry with no eggs.

To adjust it to the doshas, we used three different fillings and of course it was also important to note how we prepared the various vegetables before they landed in the pie.

For the Vata pie, we used warming and sweet ingredients and spices. On a little butter, I prepared a masala of coriander, cumin, garam masala, pepper and turmeric. Then cooked the purple onion slices and then added the thinly sliced carrots, the beetroots cut into smaller cubes and with time we also mixed it with the pumpkin cubes. This mixture became our tasty-sweet-juicy Vata filling. In a wok we roasted some pumpkin seeds and sprinkled the pie with them on the inside and outside. To make it perfect, we finished our job with a nutmeg bechamel (egg and cream).

For the Pitta pie, I chose some cooler vegetables and flavoring. We steamed the cauliflower, brokkoli and the Brussel's sprouts with asian lemongrass, dill and some sea salt. Then we mixed the tofu and the lemon with water, and we mixed the half raw vegetables with this low-fat egg free bechamel. The pastry here was home-made, and it got covered with fennel slices, thinly sliced non-salty mozzarella and some fennel seeds. We poured our tofu-green veggies sauce on top of it and off it went to the oven.

The filling of the Kapha's pie was prepared in a Wok. We started with some purple onions, then added the celery, the eggplant and a little carrot. We spiced it with warm spices like garam masala, nutmeg, allspice, turmeric and then we put the vegetables into the puff-pastry with a slightly lighter bechamel than the one used for the Vatas. We covered the top with another layer of puff-pastry.

The final result was really pleasing, especially that all the participants, funnily enough, preferred the pie that was intended to balance their very doshas.

Ayurvedic cooking is not so difficult as it might seem at first sight. If you integrate Ayurvedic thinking into your daily routine, and if you go next time shopping you observe the food items through this “Ayurvedic spectacles” (the five elements and the six tastes), then all the ingredients will gradually unfold their properties. At the beginning it will be of a little work, but then you will realize that ayurvedic cooking is not so complicated, but it helps you to achieve the meals that are best suited to your nature, and which will help you to keep fit and healthy in the best possible way.

I wish everyone a wonderful journey on this interesting road of discoveries.

Ayurvédikus főzőcske – téli finomságok a három doshának

Az Ayurvédikus konyhát sokan azonosítják az indiai konyhával illetve a vegetáriánus főzéssel. Ellenben az ayurvédikus főzés inkább egyfajta stílust jelent, egy olyan konyhát, ahol az ayurvéda elveinek megfelelően válogatjuk össze az alapanyagokat és az összetevőket, viszont ahol igazodunk a vendégek természetéhez, vagyis Prakritijához.

Vagyis a mi kontinentális éghajlatunkon olyan fűszereket és zöldségeket, gabonaféléket keresünk a menühöz, amelyek hozzánk természetesen közel állnak. Nagyon finom az indiai konyha, de nem biztos, hogy a magyar vagy európai embernek is az lesz természetes. Nem szoktunk azokhoz az ízekhez, fűszerekhez, és nem is biztos, hogy egyből úgy reagálna rájuk a szervezetünk, mint egy indiaié.

A másik kérdés a megfeleltetés ayurvédikus konyha és vegetáriánus konyha között. Az Ayurvéda itt is a természetesség elvét követi és nem zárja ki feltétlenül az állati termékek fogyasztását, még akkor sem, ha elsősorban a vegetáriánus étkezést támogatja.

Ezeket és más hasonló kérdéseket tudtunk tisztázni a most vasárnapi főzőtanfolyamon, ahol egy lelkes kis csapattal átbeszéltük a hat íz tanát és utána egy mind a három dosha igényeit kielégítő főzést tartottunk.

Fontos, hogy igazodjunk a személyes Prakritihez, vagyis az egyén fizikai és pszichikai alkatához, természetéhez. Éppen ezért a főzés során is, noha valójában egy féle ételt készítettünk, mégis azt háromféle módon készítettük el. Akárcsak nyáron a vegafasírt kavalkád során, itt is a doshák szerint variáltuk az összetevőket és az elkészítési módokat.

Reggel kedvcsinálónak és az ayurvédikus konyháról szóló előadásra felkészítendő apró gabonagolyócskákkal, vagy ahogy az indiai kisöcsém megfogalmazta, ladoo-val vártam a résztvevőket.

Reggel nagyon szeretem ilyenkor télen a meleg kásákat, ez nagyon szépen kiegyensúlyozza az ilyenkor felerősödő Vata doshát, és ez adta az ihletet a gabonagolyócskákhoz.

Vata ladoo: Kis szezámolajban napraforgómagot pirítottam, majd hozzáadtam a búzapelyhet és a fűszereket, szegfűszeget, fahéjat, zöld kardamom magot és édesköményt. Picit pirítottam, majd felöntöttem tejjel és lassan belekevertem a mazsolát és az apró kockákra vágott nyers szilvát. A pehely gyorsan megfőtt, s utána hagytam kihűlni egy kis ideig, majd hozzákevertem a mézet és ebből a masszából golyókat gyúrtam. A végén apróra vágott dióbélbe forgattam őket.

Pitta ladoo: Hasonlóan búzapehelyből és mazsolából meg szilvából készült, de ehhez már kókuszreszeléket is kevertem illetve ánizzsal, édesköménnyel és jázminpakócával édesítettem a fahéj mellett. Mazsola mellett tettem bele néhány aszalt, aprított fügedarabkát is. A végén hűtöttebb állapotában ebbe is került méz, majd a golyócskákat kókuszreszelékbe forgattam.

Kapha ladoo: Kis olajban koriandermagot pattogtattam, hozzáadtam a fahéjat, szegfűszeget, kis szerecsendiót és chilit. Itt tej helyett csak vízben főztem az ezúttal nem búza-, hanem árpapelyheket és aszalt tőzegáfonyával édesítettem a masszát. A Kapha golyókból kimaradt a méz is, az árpapehely úgyis nagyon szépen megszívja magát és kitűnően ragad vízzel is. A végén a golyókat szintén kókuszba forgattam, de ezúttal a kókuszreszeléket reszelt citromhéj tette még pikánsabbá.

Főételnek téli zöldséges pitéket készítettünk. A Vata és a Kapha verziókat bolti leveles tésztából csináltuk, a Pitta verzió ellenben házialag gyúrt tésztából készült tojás nélkül.

Háromféle töltelékkel tettük a pitéket a doshákhoz igazodóvá és természetesen az sem volt mindegy, hogy a tölteléket hogyan készítettük elő a betöltéshez.

A Vata pitéhez melegítő és édes hatású alapanyagokat és fűszereket használtunk. Kis vajban masalát készítettünk korianderből, köményből, garam masalából, szegfűborsból és kurkumából. Ebben megpirítottuk a lilahagymát, majd hozzáadtuk a felkarikázott sárgarépát, a kockára vágott céklát, majd idővel hozzákevertük a sütőtök kockákat. Ebből készült az ízes-édes-szószos Vata töltelék. Hozzá még tökmagot pirítottunk és ezt is rászórtuk a pitére illetve belül a töltelékbe is került. A Vata pitére a szerecsendiós besamel (tejszín és tojás) tette fel a pontot.

A Pitta pitéhez hűsebb zöldségeket és ízesítést választottam. Karfiolt, kelbimbót és brokkolit kevés vízben megpároltunk, egy kis kapor, ázsiai citromfű és só kíséretében. Majd tofut összemixeltünk citrommal és vízzel, s az ebből készült tojásmentes “besamellel” összekevertük az enyhén párolt zöldségeket. A házilag gyúrt tésztából készült “fészekbe” alul finomra vágott nyers édeskömény került, arra vékonyra szelt mozzarellát tettünk, majd megszórtuk édeskömény maggal. Erre az alapra került rá a vega besameles zöld-ség ragu.

A Kaphák töltelékét Wokoztuk. Pici olajban lilahagymát pirítottunk, majd zellert és padlizsánt adtunk hozzá kevés répával. Meleg csípős fűszerekkel mint garam masala, szerecsendió, szegfűbors és kurkuma fűszereztük a keveréket, amelyet aztán szépen beletettünk a leveles tésztába egy kis besamellel (tejszín és tojás, de hígabban mint a Vata besamelnél). Lefedtük a tetejét is még egy réteg leveles tésztával.

A végeredmény nagyon jól sikerült és főleg azért, mert minden résztvevő érdekes módon a saját dosháját kiegyenlítő ételt részesítette előnyben.

Az ayurvédikus főzés nem ördöngősség. Ha az ayurvédikus gondolkodásmódot beépítjük a mindennapjainkba és ezen a szemüvegen keresztül figyeljük az összetevőket, akkor azok szépen sorra kibontják magukat előttünk. Az elején talán nehéz lesz követni, de érdemes megjegyezni néhány alapelvet és aztán rá fogunk jönni, hogy az ayurvédikus táplálkozás nem is bonyolult, viszont hozzásegít a természetünknek leginkább megfelelő és az egészségünk megőrzéséhez leginkább alkalmasabb étkezés megvalósításához.

Mindenkinek kellemes utazást kívánok ezen az érdekes felfedező úton.

Santosha és a Lázas jóga

Mostanában furcsa nyughatatlanság gyötör. Tulajdonképpen nincs semmi baj, minden végülis jól megy, és mégis....szinte napi rendszerességgel elfog a kétely és hirtelen olyan morgolódós hangulatban találom magam. Annyira sűrűek a napok, hogy sokszor nehéz rápillantani kívülről magamra. Pedig érzem, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon kibillent belül. Semmivel sem vagyok elégedett, egyfajta önmarcangoló maximalizmus vesz erőt rajtam.

Santosha, mondja a második Niyama. A Niyamak az Ashtanga jóga Patandzsali által összefoglalt rendszerében azokat a pozitív előírásokat, vagy magatartásmintákat jelentik, amelyek valójában a mentálhigiéniés egészségünk alapelemei. Tisztaság (sauca), Megelégedés (santosha), Önfegyelem (tapas), Öntanulmányozás (svadhyaya), és a felsőbb akarat, az isteni tisztelete (Ishwara Pranidhana). Ezek hiányában képtelen az ember kiteljesedni. Miért? Hiszen ezek nélkül annyi kosz, füst, kiéégés, kuszaság és sötétség lesz benne, amely mellett elhomályosul a lényeg. Amely mellett képtelenség meglelni azt a fajta belső nyugalmat, amely alapvető fontosságú nemcsak a spirituális élethez, de elsősorban a fizikai egészség megőrzéséhez. A betegségek nagy részét lelki okokra lehet visszavezetni. Még egy olyan egyszerű dolog mint egy influenza sem olyan egyszerű képlet. Nem, nem az van, hogy jön a baci vagy a csúnya vírus és Te bekapod és kémia és ennyi. Normális esetben a szervezetünk teljesen tökéletesen meg tud küzdeni az ilyenfajta nemkívánatos betolakodókkal. Ellenben legyengült szervezettel sokkal nehezebb lesz megbírkózni az ilyen kórokozókkal.

A legyengült immunrendszer felelős a legtöbb betegség kialakulásáért, annak meggyegyüngélése pedig alapvetően két dologra vezethető vissza: a helytelen étkezésre és/vagy a nem megfelelő pszichés állapotra (stressz és pszichoszomatikus megbetegedések).

Én már nagyon régen voltam beteg. Alapvetően helyesen és tisztán táplálkozom, a lehető legtöbbször magam készítem el az ételeimet és minőségi alapanyagokat használok. Ennek ellenére most mégis megbetegedtem. Csúnyán. Elkapott az influenza. Mentem persze töretlenül tanítani, mert ugye nem állhat meg az élet. A jógatanár nem beteg, és egyáltalán általában kiegyensúlyozott és boldog ember “kell” legyen. Ez az image. Ennek kell megfelelni. Illetve hajtom magam, mert olyan vagyok, hogy csak adok és adok. De az élet néha leállít, ha nem értünk a szép szóból.

Meg kell jegyeznem, hogy legalább a tanítványaim nagyon kedvesen megnyugtattak, hogy csak legyek olyan, amilyen vagyok, meg nyugodtan vállaljam azt ami van, legyek velük őszinte, abban meg pláne támogattak, hogy inkább gyógyuljak meg.

Pár napot követően nem is bírtam tovább, egy hét lázas jóga után a szombati órámat lemondtam. Pihentem, illetve még az is nehezen ment, mert mindig pörgött az agyam a teendőkön. A beteg napjaimat is relatíve sok aktivitással töltöttem. A lázas állapotok közötti nyugodtabb időszakok rögtön feledtették velem a kór okozta kínt, de amint megint rámtört az egész testre kiterjedő végtagfájás és a szédülős láz, rögtön sajnáltam magam és azt kérdeztem: Mikor lesz ennek már vége?

Annyira “magamon kívül” voltam, illetve annyira elfeledtem a központomat, hogy még arra sem nagyon szakítottam időt, hogy egy kicsit reiki energiával gyógyítgassam magam energetikai szinten. Pedig egyébként nagyon jól reagálok a reikire és már nagyobb betegségeknél is rendbe hozott. Egyszerűen nem tudtam odafigyelni semmire. Illetve csak arra, hogy lázasan kerestem az okát: Miért betegedtem meg?

Mostanra már elmúlt a láz, de egy dologra figyelmes lettem. Hiába nincsenek fizikai tünetei, de a lázas-fájós és a nyugodt-lelkes állapotok váltakozása valahogy mentális szinten megmaradt. Mostanában rengeteg jó, sőt rendkívüli dolog történik velem, mégis, amint egy kicsit is enyhül ez a “jól vagyok, minden csodás” érzés, máris rámtör az elégedetlenkedés. Még akkor is, ha éppen nem tudom szavakba ölteni, ott van mint egy furcsa hangulat, ami csak úgy előjön.

Megelégedés, talán az egyik legnehezebbike a niyamaknak. Most a betegség nálam jelzés volt, és legalább kinyitotta a szemem. Az elégedetlenkedés okozta legbelül a megbetegedésemet, és most ugyanott folytatom? Nem! Tanulni kell a betegségekből. Pláne, ha sikerült megfejtenem az okát.

Néha kell egy kis szünet. Ha jön valami elragadó érzelem, nem árt, ha az ember kicsit ki tud állni. Egy pillanatra magára pillantani, kívülről, felülről. És meglátni, hogy mi történik. Az elégedetlenkedés füstölgést jelent, egy olyan kellemetlen füstös réteg keletkezését az elmében, amely aztán megakadályoz a tisztánlátásban. A füstöt a tűzbe hulló méreganyagok okozzák, a mérgek, a mérgelődés pedig maga az elégedetlenség. A jóga és az Ayurvéda célja a bennünk lobogó tűz, a lélek tüzének illetve a test és elme különböző tüzeinek (különféle agnik) a tisztán tartása. Ezáltal mehetünk az emberi kiteljesedés felé, és ezáltal őrizhetjük meg egészségünket.

Ha rámtör most ez a rosszul érzem magam hangulat, amit nem is tudok megmagyarázni, akkor csak ezt suttogom: Santosha. Veszek egy nagy levegőt, és egy pillanatra számba veszem miért is tudok hálát adni a napomban. Elkezdek gyönyörködni a dolgaimban, a sikereimben, abban ami körbevesz. Az elégedetlenkedés beteggé tesz. Hagyd el a morcoskodást. A méltatlankodás legjobb ellenszere a hálaadás. Nemrég volt a Hálaadás napja. Én pont akkortájt betegedtem meg. Ez az én konklúzióm ebből a betegségből. Legyetek okosak, és tanuljatok a más kárán.

Santosha, Santosha, Santosha.  

Ayurvédikus Főzőtanfolyam - 2011.december 4.

Kedves blog olvasók!

Örömmel tájékoztatunk benneteket, hogy Rigó Laci, a Sattvafood lélekzetelállító ízmestere és jómagam, közös főzőtanfolyamot tartunk 2011. december 4-én Vasárnap 10-15h-ig. Helyszín a Sattvafood főhadiszállása a Klinikáknál. 

A főzést 1 órás Ayurvédikus étkezési tanácsadás előzi meg, amelynek során megismerhetitek az indiai ősi orvoslási mód által javasolt helyes étkezési elveket és a hat íz tanát. 

További információt találhattok az esemény FB oldalán vagy a Sattvafood honlapján. www.sattvafood.hu

Maximum 12 főt tudunk fogadni, úgyhogy részvételi szándékotokat mielőbb jelezzétek a FB oldalon. Kérünk benneteket, hogy csak akkor jelentkezzetek, ha biztosan részt tudtok venni, ne vegyük el a lehetőséget mástól. 

Várunk szeretettel,

Gabi és Lack