Ayurvedic cooking – winter delights for the three doshas

The Ayurvedic kitchen is often identified with Indian cuisine or vegetarian cooking. But Ayurvedic cooking, in my interpretation, is more like a cooking style, a kitchen where the ingredients and the basic cooking materials are selected according to Ayurvedic principles and where the natural constitution of the guests, in other terms the Prakriti of those invited, is also considered.

In our continental climate, we shall find vegetables, spices and grains to our menu which are naturally appropriate for us. The Indian kitchen is very tasty, however it might not be an obvious choice for a Hungarian or a European person. By nature, we are not used to those flavours, condiments, and our bodies might not react to them the same way as that of a native Indian.

Another concern is the correlation between Ayurvedic and vegetarian cooking. Ayurveda follows the principles of Nature, and it does not necessarily exclude the consumption of animal products, although it mainly promotes a vegetarian and sattvic diet.

Among others, such questions were in focus during our weekend cooking course where we also discussed the system of the six tastes and we prepared a menu catering to the specialities of all three doshas.

In Ayurvedic cooking, it is always a high priority to match the Prakriti, the individual mental and pshysical nature of a person. Therefore, in our mini course, althought we prepared basically one meal, we varied it in three different ways. The principle was the same as during our summer veg burger parade, so the ingredients and the preparation varied according to the doshas.

To start the day and to prepare for the Ayurvedic cooking seminar, I prepared some welcome grain balls, or as my Indian brother put it, 'you sis made some ladoos'.

During winter, a warm breakfast is preferable, and I love to make a sort of porridge which wonderfully balances the growing forces of Vata, so this was the inspiration for the grain balls (ladoo).

Vata ladoo: I roasted some sunflower seeds on a little sesame oil and then added the wheat flakes and the spices, some cinnamon, cloves, green cardamom seeds and fennel seeds. I boiled them with some milk and then added the dried grapes and some plums cut into cubes. The flakes were boiled quickly, I let them cool down for a while and then mixed them with some honey and formed some balls from this mixture. At the end I covered the balls with chopped walnuts.

Pitta ladoo: Similarly to the Vata balls, they are prepared with wheat flakes, dried grapes and plums, but here I added some coconut too and spiced it with aniseed, cinnamon, fennel and stevia. Some dried figs were also added to the mix. Again I let the mixture to cool a little, then added the honey and covered the ladoos with grated coconut.

Kapha ladoo: On a little oil I popped some coriander seeds, added the cinammon, cloves, a pinch of nutmeg and a little chili. Instead of milk, I cooked the ingredients in water, the barley flakes and the dried cranberries. There was no need for added honey, since the barley flakes soak up water very nicely and they get sticky by themselves. At the end again, I rolled the balls in coconut mixed with grated lemon skin just to make it more extravagant.

For main course, we prepared veggie winter pies. The Vata and Kapha versions were prepared of commercial puff-pastry, but for the Pitta version we prepared a home-made pastry with no eggs.

To adjust it to the doshas, we used three different fillings and of course it was also important to note how we prepared the various vegetables before they landed in the pie.

For the Vata pie, we used warming and sweet ingredients and spices. On a little butter, I prepared a masala of coriander, cumin, garam masala, pepper and turmeric. Then cooked the purple onion slices and then added the thinly sliced carrots, the beetroots cut into smaller cubes and with time we also mixed it with the pumpkin cubes. This mixture became our tasty-sweet-juicy Vata filling. In a wok we roasted some pumpkin seeds and sprinkled the pie with them on the inside and outside. To make it perfect, we finished our job with a nutmeg bechamel (egg and cream).

For the Pitta pie, I chose some cooler vegetables and flavoring. We steamed the cauliflower, brokkoli and the Brussel's sprouts with asian lemongrass, dill and some sea salt. Then we mixed the tofu and the lemon with water, and we mixed the half raw vegetables with this low-fat egg free bechamel. The pastry here was home-made, and it got covered with fennel slices, thinly sliced non-salty mozzarella and some fennel seeds. We poured our tofu-green veggies sauce on top of it and off it went to the oven.

The filling of the Kapha's pie was prepared in a Wok. We started with some purple onions, then added the celery, the eggplant and a little carrot. We spiced it with warm spices like garam masala, nutmeg, allspice, turmeric and then we put the vegetables into the puff-pastry with a slightly lighter bechamel than the one used for the Vatas. We covered the top with another layer of puff-pastry.

The final result was really pleasing, especially that all the participants, funnily enough, preferred the pie that was intended to balance their very doshas.

Ayurvedic cooking is not so difficult as it might seem at first sight. If you integrate Ayurvedic thinking into your daily routine, and if you go next time shopping you observe the food items through this “Ayurvedic spectacles” (the five elements and the six tastes), then all the ingredients will gradually unfold their properties. At the beginning it will be of a little work, but then you will realize that ayurvedic cooking is not so complicated, but it helps you to achieve the meals that are best suited to your nature, and which will help you to keep fit and healthy in the best possible way.

I wish everyone a wonderful journey on this interesting road of discoveries.

Ayurvédikus főzőcske – téli finomságok a három doshának

Az Ayurvédikus konyhát sokan azonosítják az indiai konyhával illetve a vegetáriánus főzéssel. Ellenben az ayurvédikus főzés inkább egyfajta stílust jelent, egy olyan konyhát, ahol az ayurvéda elveinek megfelelően válogatjuk össze az alapanyagokat és az összetevőket, viszont ahol igazodunk a vendégek természetéhez, vagyis Prakritijához.

Vagyis a mi kontinentális éghajlatunkon olyan fűszereket és zöldségeket, gabonaféléket keresünk a menühöz, amelyek hozzánk természetesen közel állnak. Nagyon finom az indiai konyha, de nem biztos, hogy a magyar vagy európai embernek is az lesz természetes. Nem szoktunk azokhoz az ízekhez, fűszerekhez, és nem is biztos, hogy egyből úgy reagálna rájuk a szervezetünk, mint egy indiaié.

A másik kérdés a megfeleltetés ayurvédikus konyha és vegetáriánus konyha között. Az Ayurvéda itt is a természetesség elvét követi és nem zárja ki feltétlenül az állati termékek fogyasztását, még akkor sem, ha elsősorban a vegetáriánus étkezést támogatja.

Ezeket és más hasonló kérdéseket tudtunk tisztázni a most vasárnapi főzőtanfolyamon, ahol egy lelkes kis csapattal átbeszéltük a hat íz tanát és utána egy mind a három dosha igényeit kielégítő főzést tartottunk.

Fontos, hogy igazodjunk a személyes Prakritihez, vagyis az egyén fizikai és pszichikai alkatához, természetéhez. Éppen ezért a főzés során is, noha valójában egy féle ételt készítettünk, mégis azt háromféle módon készítettük el. Akárcsak nyáron a vegafasírt kavalkád során, itt is a doshák szerint variáltuk az összetevőket és az elkészítési módokat.

Reggel kedvcsinálónak és az ayurvédikus konyháról szóló előadásra felkészítendő apró gabonagolyócskákkal, vagy ahogy az indiai kisöcsém megfogalmazta, ladoo-val vártam a résztvevőket.

Reggel nagyon szeretem ilyenkor télen a meleg kásákat, ez nagyon szépen kiegyensúlyozza az ilyenkor felerősödő Vata doshát, és ez adta az ihletet a gabonagolyócskákhoz.

Vata ladoo: Kis szezámolajban napraforgómagot pirítottam, majd hozzáadtam a búzapelyhet és a fűszereket, szegfűszeget, fahéjat, zöld kardamom magot és édesköményt. Picit pirítottam, majd felöntöttem tejjel és lassan belekevertem a mazsolát és az apró kockákra vágott nyers szilvát. A pehely gyorsan megfőtt, s utána hagytam kihűlni egy kis ideig, majd hozzákevertem a mézet és ebből a masszából golyókat gyúrtam. A végén apróra vágott dióbélbe forgattam őket.

Pitta ladoo: Hasonlóan búzapehelyből és mazsolából meg szilvából készült, de ehhez már kókuszreszeléket is kevertem illetve ánizzsal, édesköménnyel és jázminpakócával édesítettem a fahéj mellett. Mazsola mellett tettem bele néhány aszalt, aprított fügedarabkát is. A végén hűtöttebb állapotában ebbe is került méz, majd a golyócskákat kókuszreszelékbe forgattam.

Kapha ladoo: Kis olajban koriandermagot pattogtattam, hozzáadtam a fahéjat, szegfűszeget, kis szerecsendiót és chilit. Itt tej helyett csak vízben főztem az ezúttal nem búza-, hanem árpapelyheket és aszalt tőzegáfonyával édesítettem a masszát. A Kapha golyókból kimaradt a méz is, az árpapehely úgyis nagyon szépen megszívja magát és kitűnően ragad vízzel is. A végén a golyókat szintén kókuszba forgattam, de ezúttal a kókuszreszeléket reszelt citromhéj tette még pikánsabbá.

Főételnek téli zöldséges pitéket készítettünk. A Vata és a Kapha verziókat bolti leveles tésztából csináltuk, a Pitta verzió ellenben házialag gyúrt tésztából készült tojás nélkül.

Háromféle töltelékkel tettük a pitéket a doshákhoz igazodóvá és természetesen az sem volt mindegy, hogy a tölteléket hogyan készítettük elő a betöltéshez.

A Vata pitéhez melegítő és édes hatású alapanyagokat és fűszereket használtunk. Kis vajban masalát készítettünk korianderből, köményből, garam masalából, szegfűborsból és kurkumából. Ebben megpirítottuk a lilahagymát, majd hozzáadtuk a felkarikázott sárgarépát, a kockára vágott céklát, majd idővel hozzákevertük a sütőtök kockákat. Ebből készült az ízes-édes-szószos Vata töltelék. Hozzá még tökmagot pirítottunk és ezt is rászórtuk a pitére illetve belül a töltelékbe is került. A Vata pitére a szerecsendiós besamel (tejszín és tojás) tette fel a pontot.

A Pitta pitéhez hűsebb zöldségeket és ízesítést választottam. Karfiolt, kelbimbót és brokkolit kevés vízben megpároltunk, egy kis kapor, ázsiai citromfű és só kíséretében. Majd tofut összemixeltünk citrommal és vízzel, s az ebből készült tojásmentes “besamellel” összekevertük az enyhén párolt zöldségeket. A házilag gyúrt tésztából készült “fészekbe” alul finomra vágott nyers édeskömény került, arra vékonyra szelt mozzarellát tettünk, majd megszórtuk édeskömény maggal. Erre az alapra került rá a vega besameles zöld-ség ragu.

A Kaphák töltelékét Wokoztuk. Pici olajban lilahagymát pirítottunk, majd zellert és padlizsánt adtunk hozzá kevés répával. Meleg csípős fűszerekkel mint garam masala, szerecsendió, szegfűbors és kurkuma fűszereztük a keveréket, amelyet aztán szépen beletettünk a leveles tésztába egy kis besamellel (tejszín és tojás, de hígabban mint a Vata besamelnél). Lefedtük a tetejét is még egy réteg leveles tésztával.

A végeredmény nagyon jól sikerült és főleg azért, mert minden résztvevő érdekes módon a saját dosháját kiegyenlítő ételt részesítette előnyben.

Az ayurvédikus főzés nem ördöngősség. Ha az ayurvédikus gondolkodásmódot beépítjük a mindennapjainkba és ezen a szemüvegen keresztül figyeljük az összetevőket, akkor azok szépen sorra kibontják magukat előttünk. Az elején talán nehéz lesz követni, de érdemes megjegyezni néhány alapelvet és aztán rá fogunk jönni, hogy az ayurvédikus táplálkozás nem is bonyolult, viszont hozzásegít a természetünknek leginkább megfelelő és az egészségünk megőrzéséhez leginkább alkalmasabb étkezés megvalósításához.

Mindenkinek kellemes utazást kívánok ezen az érdekes felfedező úton.

Santosha és a Lázas jóga

Mostanában furcsa nyughatatlanság gyötör. Tulajdonképpen nincs semmi baj, minden végülis jól megy, és mégis....szinte napi rendszerességgel elfog a kétely és hirtelen olyan morgolódós hangulatban találom magam. Annyira sűrűek a napok, hogy sokszor nehéz rápillantani kívülről magamra. Pedig érzem, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon kibillent belül. Semmivel sem vagyok elégedett, egyfajta önmarcangoló maximalizmus vesz erőt rajtam.

Santosha, mondja a második Niyama. A Niyamak az Ashtanga jóga Patandzsali által összefoglalt rendszerében azokat a pozitív előírásokat, vagy magatartásmintákat jelentik, amelyek valójában a mentálhigiéniés egészségünk alapelemei. Tisztaság (sauca), Megelégedés (santosha), Önfegyelem (tapas), Öntanulmányozás (svadhyaya), és a felsőbb akarat, az isteni tisztelete (Ishwara Pranidhana). Ezek hiányában képtelen az ember kiteljesedni. Miért? Hiszen ezek nélkül annyi kosz, füst, kiéégés, kuszaság és sötétség lesz benne, amely mellett elhomályosul a lényeg. Amely mellett képtelenség meglelni azt a fajta belső nyugalmat, amely alapvető fontosságú nemcsak a spirituális élethez, de elsősorban a fizikai egészség megőrzéséhez. A betegségek nagy részét lelki okokra lehet visszavezetni. Még egy olyan egyszerű dolog mint egy influenza sem olyan egyszerű képlet. Nem, nem az van, hogy jön a baci vagy a csúnya vírus és Te bekapod és kémia és ennyi. Normális esetben a szervezetünk teljesen tökéletesen meg tud küzdeni az ilyenfajta nemkívánatos betolakodókkal. Ellenben legyengült szervezettel sokkal nehezebb lesz megbírkózni az ilyen kórokozókkal.

A legyengült immunrendszer felelős a legtöbb betegség kialakulásáért, annak meggyegyüngélése pedig alapvetően két dologra vezethető vissza: a helytelen étkezésre és/vagy a nem megfelelő pszichés állapotra (stressz és pszichoszomatikus megbetegedések).

Én már nagyon régen voltam beteg. Alapvetően helyesen és tisztán táplálkozom, a lehető legtöbbször magam készítem el az ételeimet és minőségi alapanyagokat használok. Ennek ellenére most mégis megbetegedtem. Csúnyán. Elkapott az influenza. Mentem persze töretlenül tanítani, mert ugye nem állhat meg az élet. A jógatanár nem beteg, és egyáltalán általában kiegyensúlyozott és boldog ember “kell” legyen. Ez az image. Ennek kell megfelelni. Illetve hajtom magam, mert olyan vagyok, hogy csak adok és adok. De az élet néha leállít, ha nem értünk a szép szóból.

Meg kell jegyeznem, hogy legalább a tanítványaim nagyon kedvesen megnyugtattak, hogy csak legyek olyan, amilyen vagyok, meg nyugodtan vállaljam azt ami van, legyek velük őszinte, abban meg pláne támogattak, hogy inkább gyógyuljak meg.

Pár napot követően nem is bírtam tovább, egy hét lázas jóga után a szombati órámat lemondtam. Pihentem, illetve még az is nehezen ment, mert mindig pörgött az agyam a teendőkön. A beteg napjaimat is relatíve sok aktivitással töltöttem. A lázas állapotok közötti nyugodtabb időszakok rögtön feledtették velem a kór okozta kínt, de amint megint rámtört az egész testre kiterjedő végtagfájás és a szédülős láz, rögtön sajnáltam magam és azt kérdeztem: Mikor lesz ennek már vége?

Annyira “magamon kívül” voltam, illetve annyira elfeledtem a központomat, hogy még arra sem nagyon szakítottam időt, hogy egy kicsit reiki energiával gyógyítgassam magam energetikai szinten. Pedig egyébként nagyon jól reagálok a reikire és már nagyobb betegségeknél is rendbe hozott. Egyszerűen nem tudtam odafigyelni semmire. Illetve csak arra, hogy lázasan kerestem az okát: Miért betegedtem meg?

Mostanra már elmúlt a láz, de egy dologra figyelmes lettem. Hiába nincsenek fizikai tünetei, de a lázas-fájós és a nyugodt-lelkes állapotok váltakozása valahogy mentális szinten megmaradt. Mostanában rengeteg jó, sőt rendkívüli dolog történik velem, mégis, amint egy kicsit is enyhül ez a “jól vagyok, minden csodás” érzés, máris rámtör az elégedetlenkedés. Még akkor is, ha éppen nem tudom szavakba ölteni, ott van mint egy furcsa hangulat, ami csak úgy előjön.

Megelégedés, talán az egyik legnehezebbike a niyamaknak. Most a betegség nálam jelzés volt, és legalább kinyitotta a szemem. Az elégedetlenkedés okozta legbelül a megbetegedésemet, és most ugyanott folytatom? Nem! Tanulni kell a betegségekből. Pláne, ha sikerült megfejtenem az okát.

Néha kell egy kis szünet. Ha jön valami elragadó érzelem, nem árt, ha az ember kicsit ki tud állni. Egy pillanatra magára pillantani, kívülről, felülről. És meglátni, hogy mi történik. Az elégedetlenkedés füstölgést jelent, egy olyan kellemetlen füstös réteg keletkezését az elmében, amely aztán megakadályoz a tisztánlátásban. A füstöt a tűzbe hulló méreganyagok okozzák, a mérgek, a mérgelődés pedig maga az elégedetlenség. A jóga és az Ayurvéda célja a bennünk lobogó tűz, a lélek tüzének illetve a test és elme különböző tüzeinek (különféle agnik) a tisztán tartása. Ezáltal mehetünk az emberi kiteljesedés felé, és ezáltal őrizhetjük meg egészségünket.

Ha rámtör most ez a rosszul érzem magam hangulat, amit nem is tudok megmagyarázni, akkor csak ezt suttogom: Santosha. Veszek egy nagy levegőt, és egy pillanatra számba veszem miért is tudok hálát adni a napomban. Elkezdek gyönyörködni a dolgaimban, a sikereimben, abban ami körbevesz. Az elégedetlenkedés beteggé tesz. Hagyd el a morcoskodást. A méltatlankodás legjobb ellenszere a hálaadás. Nemrég volt a Hálaadás napja. Én pont akkortájt betegedtem meg. Ez az én konklúzióm ebből a betegségből. Legyetek okosak, és tanuljatok a más kárán.

Santosha, Santosha, Santosha.  

Ayurvédikus Főzőtanfolyam - 2011.december 4.

Kedves blog olvasók!

Örömmel tájékoztatunk benneteket, hogy Rigó Laci, a Sattvafood lélekzetelállító ízmestere és jómagam, közös főzőtanfolyamot tartunk 2011. december 4-én Vasárnap 10-15h-ig. Helyszín a Sattvafood főhadiszállása a Klinikáknál. 

A főzést 1 órás Ayurvédikus étkezési tanácsadás előzi meg, amelynek során megismerhetitek az indiai ősi orvoslási mód által javasolt helyes étkezési elveket és a hat íz tanát. 

További információt találhattok az esemény FB oldalán vagy a Sattvafood honlapján. www.sattvafood.hu

Maximum 12 főt tudunk fogadni, úgyhogy részvételi szándékotokat mielőbb jelezzétek a FB oldalon. Kérünk benneteket, hogy csak akkor jelentkezzetek, ha biztosan részt tudtok venni, ne vegyük el a lehetőséget mástól. 

Várunk szeretettel,

Gabi és Lack

Pumpkin Party for Windy People

Suddenly, Fall has fallen, and from one day to the other we needed a change of outfit: I was sadly obliged to drop the T-shirt style, and pull on a coat. Now, the sunny days remain a faded piece of nostalgia in face of the wet, moist and cold gloominess. So I invited my friends over for a common cooking on Sunday. In such a depressing weather, it is much better to spend time together having fun and creating.

We all attract the like ones, so I am full of Vata friends and this was evident from the moment they arrived: all of them dressed up warmly with hip warmers and warm scarves. I am also very sensitive to cold, especially in my lower back. Vatas are the windy type with lots of air, which characteristics are just exacerbated by this cool, windy weather.

Our main goal was: to warm up, eat well, get stabilized so that we don't get blown away on the way home, and last but not least to get wrapped in each other's company and sunbathe in the kindness of our friends.

Pumpkin is our big favourite, with its orange colour and rounded shape this fruit is already a symbol for warmth and groundedness. So the menu was pumpkin puree with thyme flavoured bulgur.

Ingredients:

• 1 middle-sized pumpkin
• 2 bulbs of garlic
• half of a purple onion
• raw ginger
• peanuts (unsalted)
• four, five carrots
• bulgur
• spices: nutmeg, coriander, cumin, black pepper, if you want, you can also add some garam masala, thyme

Preparation:

Make a spoonful of butter melt in a pot and add the spices for the masala: coriander, cumin, nutmeg. When the coriander seeds start to pop out, add the onions, the thinly sliced garlic and the chopped ginger, plus the peanuts. Wait a little and then add the carrots cut into smaller squares and the finely cut pumpkin. Add some salt, and if needed, gradually add some more spices: cumin, nutmeg, black pepper, garam masala. Let the mixture cook together until the pumpkin gets the puree texture.

In the meantime, boil the bulgur adding some thyme or other green mix (e.g. Provence mix). Spice the bulgur lightly.

For our Sunday lunch, the food was really tasty, and because we could activate most of our tastebuds in all different directions (sweet, salty, pungent, sour, astringent) we felt really satiated although we had not much food for the five of us. You will more easily feel nicely full, when you have a good combination of tastes, then even a smaller amount will suffice. Yet if your meal has only a few flavours, being a bit one-sided or boring for the tongue, you will snack through the whole day trying to satisfy the desire for the full spectrum of tastes.

Pumpkin is a seasonal fruit, so it is very natural to eat it in October, on the other hand it is very juicy and sweet, therefore grounding like earth, making it a perfect food for airy Vatas. Too much wetness in itself brings about the dampness of Kapha, so to make the dish more warming we used quite a few hot spices, like ginger. Ginger has an overall health prevention function during the autumn season because due to its antibacterial and anti-inflammatory properties it helps to prevent the cold, cough and the flu. Not to mention its boosting impact on the jatharagni, our digestive fire.

If we have delicious food and heart-warming friends, who is afraid of the Cold outside?

Sütőtök party szeles embereknek

Hirtelen beköszöntött az ősz és egyik napról a másikra rövidujjú pólóról vastag kabátra kellett váltanunk. A napsütéses napok már csak kellemes emléknek tűntek a mostani ködös, esős és nyirkos hideg borongósban. Meghívtam hát a barátaimat vasárnap egy közös főzésre. Sokkal jobb, ha ilyen depressziós időben inkább együtt vagyunk és alkotunk.

Hasonló a hasonlóhoz vonzódik, nem véletlen tehát, hogy a barátaim többsége is Vata, és ez már abból is látszódott, hogy mindenki nyakig felöltözve érkezett, derékmelegítőkkel és meleg sálakkal felszerelkezve. Én is nagyon érzékeny vagyok a hidegre, főleg a derekamnál. A Vata a szeles és levegős típus, amely tulajdonságokat most a kinti hideg, szeles idő csak fokozza.

A közös cél tehát az volt: felmelegedni, jóllakni és stabilizálódni, hogy aztán hazafele el ne fújjon már minket a szél, no meg legfőképpen beburkolózni egymás társaságába és ott sütkérezni egy kicsit.

A sütőtök mindannyiunk nagy kedvence, és már a színével és formájával is a melegséget és a kiegyensúlyozottságot szimbolizálja. Az ebéd tehát kakukkfüves bulgurral körített sütőtökragu volt.

Hozzávalók:

• 1 közepes sütőtök
• 2 gerezd fokhagyma
• fél fej lilahagyma
• gumós gyömbér
• földimogyoró (sózatlan)
• három, négy közepes répa
• bulgur
• fűszerek: szerecsendió, koriander, kömény, fekete bors, ízlés szerint akár garam masala, kakukkfű

Elkészítés:

Vajat olvasztunk olajon és beleszórjuk a masalához (fűszerezéshez) szükséges hozzávalókat: a koriandermagot, a köményt, a szerecsendiót. Ha a koriander elkezd kicsit pattogni, hozzáadjuk a finomra vágott fokhagyma szeleteket, a lilahagyma karikákat, a vékonyra vágott gyömbért. Kicsit várunk és mehet hozzá a kb. két maréknyi mogyoró. Majd hozzáadjuk a vékonyra karikázott sárgarépát és végül jöhet bele az apró kockákra vágott sütőtök. Már csak sót kell hozzáadni, és ha még szükségét érezzük, beleszórhatunk még egy kis szerecsendiót, köményt, fekete borsot vagy akár garam masalát is. Hagyjuk összefőni az összetevőket, amíg szinte masszaszerűvé nem válik a sütőtök.

Közben felteszünk főni sós vízben bulgurt, amelyhez hozzáadjuk a kakukkfüvet és némi zöldfűszert, vagy vegamixet. Ezekből csak kevés kell.

Mondanom sem kell, isteni finom lett, és mivel sikerült majdnem minden íz irányába (édes, sós, csípős, fanyar, savanyú) megmozgatni az ízlelőbimbókat, nagyon jól is laktunk pedig annyira nem is jutott sok étel egy emberre. Ez van, ha sikerül jól összekombinálni az ízeket, kevesebb étel is elég, míg ha csak néhány ízt tartalmaz az ételünk és emiatt kissé egyoldalú, akkor utána egész nap nassolni fogunk, hogy kielégítsük a többi íz iránti vágyunkat.

A sütőtök egyrészt szezonális zöldség, másrészt nagyon lédús, édes, és emiatt földelő hatású, ami különösen előnyös az elszállóban lévő Vatánknak. Önmagában a sok víz a Kapha hidegségét hordozza magában, ezért az étel "melegebbé" tétele érdekében bátran bántunk a csípős fűszerekkel, különösen a friss gyömbérrel, aminek egyébként is remek egészségmegőrző hatása van az influenzás, megfázásos időszakban antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságainak köszönhetően. Arról már nem is szólva, hogy mennyire fokozza az emésztő tüzet.

Ha van finom ételünk és szívmelengető barátaink, akkor nincs mit tartanunk a kint dúló hidegtől. Ezt kívánom nektek is, no meg természetesen jó étvágyat!

World meditation day: the first Sunday of each month, 7 pm local time

Inspired by the international initiative, first time in my life I wrote a message to all my Facebook friends. I thought it was high time to act and if I managed to sit down for meditation with at least one other person, I would  have been satisfied.

On FB many people answered my call from all corners of the world, but at the end five of us could get down on the grass on the Marguarite island last Sunday. After many cold days, we were finally blessed with a great weather, sunshine, a light breeze and summer warmth. At 7 pm sharp we were sitting and ready for meditation.

Openness and diversity being our core principles, everyone could meditate the way they wanted, or if someone never meditated before, their aim was just observation. We started in a seated posture, but agreed to allow any movement or stretching as needed, the only rule was to keep silence for an hour.

The meditation started. The first few minutes were a bit uncertain, everyone was trying to settle as the situation was new to all of us for we had never meditated together as a group. Slowly, a certain dynamics had set in. When I participate in a group meditation I always feel that after a while a kind of attraction, magnetism starts between the participants which leads us to stillness and inner silence. To Oneness. With my eyes closed, I could feel my friends around me and gradually I forgot about myself. I felt the fresh grass underneath, the touch of the wind on the body, I gently resisted the nuisances of the little insects and got more immersed in what was happening.

I left behind the idea that around the globe, many and more were also stilling their minds in that moment to join the wave of consciousness as it surfed through the various time zones.  I simply was, there, with the others, then as one with the whole. Meditation experiences are always personal, so I prefer to keep them to myself, but it is worth noting that I felt that meditating in a group was definitely more intense. Interestingly, at start there was a lot of noise, the field was full of people, but by the end the air got calmer and the space was cleared. Stillness reigned the whole place.

Why is all this so important? I think we all know a lot about the importance of getting in touch with the universal consciousness and experiencing our unity consciousness, or in yoga language the idea that all is One, or in Christian terminology to see our neighbours as thyself. We all know that if we give a free flow to this consciousness our inner and outer worlds will be transformed positively. Sometimes, I have the feeling that the majortity of today’s youngsters are so educated in spirituality that they are almost bored with all such information. Many are reading Eckhart Tolle, and Osho books count almost as antique on the bookshelves. Most of us in their thirties have done at least one spiritual course in e.g. reiki, yoga, or other mind techniques, healing, or meditation. Thanks to the internet and youtube we have access to the latest scientific information on awareness and consciousness.

Yet the question is ever compelling: Do you LIVE all this? Nodding your head in awe you read another book or watch another Eckhart Tolle video on stillness or you decide to take personal action? Are you ready to put into practice all what you have learned? It is so simple to agree with great pearls of wisdom but it is so hard to realize them in your everydays. Be truly conscious and live your spirituality. Stand up and walk....and come to meditate with us on the next world meditation day.

Világmeditációs nap – minden hónap első vasárnapján helyi idő szerint 7-kor

Felbuzdulva a nemzetközi kezdeményezésen, életemben először egyszerre üzentem az összes Facebook-os ismerősömnek. Úgy gondoltam, itt az ideje végre a tettek mezejére lépni és ha sikerül akár magamon kívül még egy emberrel aznap leülni és meditálni, akkor már nyert ügyem van. 

A FB oldalon egész sokan visszaírtak a világ minden tájáról nekem, de végül élőben öten tudtunk leülni vasárnap a Margit-szigeten a fűbe. Napok után végre remek idő volt, napsütés, lágy szél, kellemes meleg. És pontban hétkor már ültünk és megkezdtük a meditálást.

A nyitottságot és a sokszínűséget szem előtt tartva mindenki úgy meditált ahogy tudott, vagy ha még nem meditált soha, akkor csak a szemlélődés volt a cél. Bár ülésben kezdtük, megegyeztünk, hogy  bármikor meg lehet mozdulni, egyet nyújtózni, de a lényeg az, hogy a csöndet őrizd meg.

Elkezdtük a meditációt. Az első percekre talán egy pici bizonytalanság volt jellemző, izgés-mozgás, hiszen mindannyiunknak új volt a helyzet, mert így együtt még sose meditáltunk. Viszont szépen lassan kezdett beállni valamiféle dinamika. Amikor ilyen csoportos meditálás van, mindig érzem, hogy beáll egyre jobban az a vonzás a résztvevők között, ami elvezet a nyugalomhoz és a csendhez. Az Egy-séghez. Csukott szemmel is éreztem a körülöttem levőket, aztán egyre jobban magamba feledkeztem. Éreztem a friss füvet magam alatt, a szellő érintését, ellenálltam a bogarak piszkálódásának és egyre jobban figyeltem, hogy mi történik.

Már arra sem gondoltam, hogy most a földön hullám-szerűen a különféle időzónákban egyszerre meditálnak sokan és még többen. Szépen lassan csak voltam, ott a többiekkel, majd egyként a mindennel, hacsak pillanatokra is. A meditációs élmények mindig nagyon személyesek, így azokat inkább megőrzöm magamnak, de azt mégis el kell mondanom, hogy így együtt egészen más volt. Érdekes, hogy míg az elején nagy volt még a zsongás körülöttünk/bennünk, a rét tele volt emberekkel, a végére teljesen elültek a neszek, s teljesen kitisztult a tér. Rétből lett tér.

Hogy mi a lényege mindennek? Hát már rengeteg mindent tudunk arról, hogy milyen fontos az, hogy rákapcsolódjunk az egyetemes tudatosságra és hogy megéljük az egység-tudatunkat, a jóga szerinti minden egy tudatát vagy másként a felebarátunkat mint Tenmagunkat. Azt is tudjuk, hogy ha engedjük ezt a tudatosságot áramolni, akkor ettől pozitívan fog változni a külső és a belső világunk. Néha az az érzésem, hogy a mai fiatalok nagy része már annyira „iskolázott” a spiritualitásban, hogy nekik már a könyökükön jön ki minden ilyen információ. Ma már rengetegen olvasnak Eckhart Tollét, mindennaposak, sőt lassan archívak az Osho könyvek a könyvespolcokon. A legtöbb harmincéves már részt vett valamiféle spirituális kurzuson, vagy reiki tanfolyamon vagy legalább agykontrollon. Hihetetlen információval bírunk ma már az internetnek meg a youtubenak hála a tudatossággal kapcsolatos legújabb tudományos hírekről. 

De a kérdés még mindig éget: Éled is e mindezt? Nagy bólogatásokkal olvasol még egy könyvet, vagy meghallgatsz még egy Eckhart Tolle videót például a csendről meg a tudatosságról, vagy teszel-e érte valamit személyesen is? Átülteted-e már végre mindazt a gyakorlatba, amit tanultál? Olyan egyszerű elfogadni a nagy bölcsességeket, mégis olyan nehéz megélni azokat. Légy hát valóban tudatos, és éld meg a spiritualitásodat. Kelj fel és járj...gyere velünk a következő világmeditációs napra.

Asana focus No. 8: What is the final position? (paschimottanasana)

Many times yoga students ask what is the final position of an asana? How far can you develop a particular posture? In the chaos of stereotypes on the snaky flexible yogi man it is no surprise if many of us fall into the thinking pattern that the more complicated a pose is the more its performer shall be praised. On the other end we find those who content themselves by doing only , as they say, ’a few easy poses’, emphasizing rather the importance of the internal balance and mental focus. Yes, the most important is the inner stillness and indeed the aim of the whole practice shall be to achieve this silence through the asanas leading us to meditation as a natural follow up to our exercises.

I think you shall not stop at the „easy asanas” in the sense that you should not get lazy and confined to your existing limits, but you should give yourself a chance so that your body can demonstrate its full ability through its wonderful breakthroughs and enhanced flexibility and make you experience states where you finally  feel the unhindered flux of energy through your channels. So doing asanas shall remain a continuous process where even if treating yourself with care and love, you shall constantly thrive to achieve better performance. This drive might not necessarily mean more difficult poses, because this opening up can happen in less spectacular ways.

Just to make it more understandable, here is an example: Paschimottanasana. At first sight you might only understand that you are supposed to bring your head to your leg while sitting in a forward bend. Then if you are lucky and have a good teacher, you will discover that first it is more about the opening of the hip and the pelvis. If your hips are too tight and the pelvis is tilting backwards due to tight hamstrings, then you will only be able to bend forward with a curved back which will just further increase the unwanted curvature. This cannot possibly be the point of the posture since asanas aim at increasing the energy flow and that would be highly impossible with a hunched back. Well, then let’s try it with a straight spine, even if at first you cannot tilt forward more than 5 cm maximum. The day will come when you will be able to rest even your chin on your shin with no stress in the back or in the thighs, and with a relaxed hip. You have arrived. Or maybe not? Only when you have arrived to this point you can really start to experience the energy flows set in motion. And continue savouring that moment by holding the pose even longer. Then, when you are able to hold the posture for example up to 3 minutes, without any troubles, you will forget more and more about the body and just let it charge.  Time will also seem less and less important.

And here of course, nothing stops, because if you keep on practicing for many years, you might have the blessing that the asana simply unfolds for you. Without words you will feel that A-ha moment, yes, now I have understood something about Paschimottanasana. And it is still not the end, year after year as you continue the practice with more wisdom and experience, surmounting the abilities of your ageing limbs, you will come to see more and more subtleties. This is what makes masters truly great. This continuous progress. The fact that they consider the asana a living thing, a constant creation of prana which continues to move and alter as long as it exists. Only the cadaver remains unchanged. The final position, the corpse pose, shavasana at the end of the class is a tremendous symbol, since the closing relaxation is a memento mori, a reminder of our mortality.

So use every breath like an opportunity for development. Seek endlessly for your boundaries. Accept the condition of the body as it is in the moment, and be grateful for the actual achievement, but never see it as the final position. How many counts, how many breaths? You measure often asana through this filter. Acharya Venkatesh (Mysore) would say, ’You know, that you are not going to die, so hold it one more breath you think you can survive’. This might seem a little drastic at some point, but sometimes you need this approach for the breakthrough. ’I can’t take it any longer’, you say, but then engage yourself for two more breaths and just watch what happens. Once you get used to it, raise the holding time by another two breaths. It will be like running and reaching at the turning point. It might not happen at first but you can be sure that transformation will occur.

Do not look for the outer form, just allow the asana to unravel. Be inspired by my paschimottanasana.

To finish, I must say, I met some yoga teacher in her fourties complaining about never getting to far in her asana practice. She was filled with bitterness and resignation. Do not allow yourself this attitude, you can always learn and grow. If the Belgian queen in her eigthies, suffering from a trembling neck was able to learn headstand (!) under Iyengar’s guidance, then we have no excuse. Come on! Let your body take you to your highest potential and use it as a tool of your experiment in this life.

Ászana fókusz No. 8: Mi a végső helyzet? (paschimottanasana)

Sokszor kérdezik a tanítványok, hogy mi a végső helyzete egy ászanának? Meddig lehet még fokozni a pózt? A kígyóember jógasztereotípiák kavalkádjában nem véletlen, ha sokan beleesünk abba, hogy azt gondoljuk, minél nyakatekertebb egy póz, annál értékesebb, és annál figyelemre méltóbb a gyakorlója. Ott vannak a másik végén meg azok, akik azt hangoztatják, hogy egyszerű ászanákkal is köszönik szépen jól elvannak, mert a lényeg a belső egyensúly és a lelkiállapot. Igen, a legfontosabb a belső egyensúly és a jóga lényege az lenne, hogy elérjük ezt a meditatív állapotokhoz vezető belső csendet már az ászanák gyakorlása során, és a gyakorlás végén természetes szükségletként folytassuk a napi programunkat meditációval.

Ugyanakkor szerintem nem szabad megelégednünk az egyszerű ászanával sem abban az értelemben, hogy nem szabad ellustulnunk, nem szabad beletörődnünk a jelenlegi határainkba, hanem adni kell egy esélyt arra, hogy a test megmutassa mikre képes, hogy csodálatos megnyílásain és lazulásán keresztül megérezhessünk olyan fizikai állapotokat, ahol végre megtörténik az energetikailag akadálymentes áramlás. Tehát az ászanázás egy állandó folyamat kell legyen, ahol ugyan szeretettel bánva önmagunkkal, de mégis van bennünk egy folyamatos törekvés a még tökéletesebb kivitelezésre. Ez a törekvés ellenben nem feltétlenül jelent külsőleg is bonyolultabb pózokat, mivel a megnyílás megtörténhet kevésbé látványos módon is.

Csak hogy érthetőbb legyen, mondok egy példát: Paschimottanasana. Első megközelítésben az ember annyit fog fel belőle, hogy ülök a talajon és előrehajtom a fejem a lábamhoz. Aztán ha van egy jó tanára, akkor lassan megérti, hogy nem a láb elérésén van a hangsúly, hanem először a medence és a csípő nyitásán. Ugyanis ha a medence nagyon feszes, vagy hátrabillen főleg azért is mert a hátsó combizmok nagyon merevek, akkor csak görbe háttal fogunk tudni előre hajolni, ami csak fokozza a gönyeségünket. Ez viszont nem lehet az ászana célja, hiszen az az energiaáramlást fokozni szeretné, azt pedig görbe gerinccel képtelenség. Jó, akkor próbáljuk tovább egyenes háttal, még ha először csak kb. 5 centire fogunk tudni így közelebb hajolni a térdhez. Majd szépen eljön a nap, hogy a hátunkat egyenesen tartva az állunkat is kényelmesen lefektetjük a lábszárhoz, és nincs feszültség sem a hátunkban, sem a combunkban és közben még a medence is kioldódott. Megérkeztünk. Vagy mégsem? Mert ekkor kezdhetjük el igazán megérezni a meginduló energiaáramlásokat. És élvezni azt, egyre tovább tartva a pózt. Majd, ha már akár pl. 3 percig is zavartalanul tudjuk tartani a helyzetet, akkor egyre inkább el is fogunk feledkezni a testről és csak hagyjuk hogy töltődjön. Sőt lassan az idő múlása is eltompul az érzékelésünkben.

És még persze itt sem áll meg a dolog, mert ha már évek óta így gyakorolsz, akkor talán abban az áldásban is részed lesz, hogy egyszerűen az ászana csak önmagától kibontja magát. Szavak nélkül is úgy érzed, hogy Aha, most valamit megértettél abból, hogy mi is az hogy Paschimottanasana. És akkor még mindig nincs vége, mert évről-évre gyakorolva egyre több bölcsességgel és tapasztalattal, egyre inkább meghaladva öregedő tagjaid becsülhető  képességeit, még több apró finomság tárul fel előtted. Ettől nagyok a mesterek. Ettől az állandó progresszív fejlődéstől. Hogy az ászanát egy élő dolognak tekintik, a prána folyamatos művének, amely amíg él, mozog és változik. Csak a halott test nem mutatja már az átalakulás jeleit. A végső helyzet a hullapóz, mint a shavasana a jógaóra végén. Szép ez a jelkép, mert tulajdonképpen minden egyes befejező relaxáció egy memento mori, egy emlékeztetés a múlandóságra.

Használj ki tehát minden egyes lélegzetet a fejlődésre. Keresd folyamatosan a határaidat. Fogadd el a tested állapotát az adott pillanatban, és légy hálás az elért eredményért, de sose tekintsd azt a „végső helyzetnek”. Hány számolás, hány lélegzet? Sokszor ezen  keresztül méred az ászanát. Acharya Venkatesh (Mysore) azt mondaná:„Tudod, hogy nem fogsz belehalni, tartsd hát még egy lélegzéssel tovább, mint gondolnád”. Hát ez lehet hogy néha drasztikusnak tűnik, viszont olykor kell ez a hozzáállás ahhoz, hogy megtörténjen az áttörés. „Nem bírom tovább”, mondod magadban, no akkor vállalj be még két légzést és figyeld mi történik. Majd kis idő múlva próbáld még kettővel tovább tartani.  Olyan lesz mint a futásban a holtpont. Lehet hogy nem egyből fog megtörténni, de mindenképpen biztos lehetsz benne, hogy eljön az átalakulás.

Ne a külső formát keresd, hanem engedd meg hogy az ászana egyszerűen kibontsa magát. Úgy mint ahogy ezt velem tette a paschimottanasana.

Utolsó gondolatnak csak annyit, hogy találkoztam már középkorú jógaoktatóval, aki arra panaszkodott, hogy sosem tudott igazán nagyot alkotni az ászanák terén. Benne volt a keserűség és a lemondás. Ne hagyd, hogy veled ez történjen, mert mindig lehet tanulni és fejlődni. Ha a remegős nyakú belga királynő nyolcvanegynéhány évesen képes volt Iyengar keze alatt megtanulni a fejenállást, akkor nekünk nincs kifogás. Hajrá! Engedd, hogy a tested kihozza belőled  a legjobbat és használd azt a tapasztalás eszközeként.

Ayurvedic cooking – Summer Pitta feast in the kitchen

Finally, I gave in to the constant request from my friends to organize an ayurvedic cooking. The Hungarian proverb “many good people can fit into a small place” was more than an accurate account of this Saturday afternoon when seven people got busy in my not too spacious kitchen.

The point of ayurvedic cooking is to prepare an individualized menu, to find the combination of tastes and ingredients that are most suited to your constitution. However, this is a difficult task when you cook for more than one person whose doshas can vary significantly. Although this is the reality of life, since already in a smaller family as many as they are, that different they might be. So I thought it was a great challenge to create a meal that is enjoyable to all, yet which can be possibly adjusted to each individual. When it is hard to pick a dominant dosha then best is to rely on the dosha of the season since that is affecting everyone. Taking this into account, I based our “spicing guidelines” on the dosha of summer. In this season outside it is mostly hot and dry, therefore our menu was planned in the overall to be Pitta balancing.

What does it all mean? Pitta is the combination of the elements of water and fire, and its hotness should be cooled not only through the temperature of the food (hot or cold), or its level of cooking (raw, cooked, boiled, grilled, fried etc.), but also by the application of Pitta calming spices. These are the sweet, bitter and astringent flavors, therefore our aromas were revolving around these principles.

To start with, I placed a tray of red currant on the table as an aperitif which due to its astringent properties is a wonderful Pitta-pacifyer.

During summertime the outer heat implies that our digestive fire, the jatharagni will burn higher, consequently we can better digest even cold or raw food items such as salads. Not to mention that these nice green friends are such a valuable source of vitamins and most of them are the representatives of the bitter taste which is so balancing for Pitta (and Kapha). I decided therefore to bring out an array of various greens in the menu so that my friends can get to know a lot of novelties. To accompany them, I thought we could prepare three different dressings suited to the three doshas and three types of veg „dosha burgers”.

So let’s see what was on our ingredients list:

For salads I bought besides the simplest lettuce and iceberg a fancy salad mix from the organic market full of delicacies, green chard, red chard, purple basil, celery,  and a wonderful young and crispy looking fennel bulb from the garden of a Hungarian bio farmer.

To garnish, I bought some chesse. During summer it is important to choose lighter types of cheese like cottage cheese, or mozzarella types since heavier varieties tend to aggravate Pitta. I chose a mozzarella like Hungarian bio goat cheese, spreadable French goat cheese (buchette de chevre) and some young goat gouda. 

To bring in more flavors, I took a bunch of fresh mint leaves, celery, parsley, dill, aniseed and fennel seeds. 

For the burgers we used three types of vegetables: grated carrots and summer squash, finely chopped zucchini and for base millet, amaranth and bulgur.

 Voila the final menu:

Starter: Fake-grilled eggplant slices with basil

Cut the eggplant into fine slices, then put them on some melting butter and sprinkle with some dried basil, a little turmeric and ground cumin. From time to time press it with a fork so that you end up with some burned stripes on the surface as if you grilled it. This food is heating in nature, so it is better to prepare it with butter rather than with olive oil. It really helps to start the agni, the digestive fires of the Vata and Kapha types. I trusted though my Pitta friend with the realization and she needed a good deal of encouragement to beat her fear and put more butter into the pan. Despite her initial dry tries, once the big Kapha guys of our group welcomed her more juicy eggplant chips, she also got bolder.

For the salads, we prepared three types of dressing:

1.       Vata dressing: olive oil, apple cider, grounded fennel seed and a little honey. 

2.       Pitta dressing: yoghurt (Cserpes sajtműhely organic fresh natural yoghurt), fresh mint leaves, dill and chopped parsley.

3.       Tridoshic dressing appropriate for all three types: mint chutney with coconut flakes and mustard seeds. These were the original three ingredients, balancing each other nicely, but it was a pleasure to watch our male members getting creative and adding some celery and zucchini. It all came out really well after all the ingredients were mixed in the vegetable juicer.

      The burgers

Based on our Vata, Pitta or Kapha recipe we boiled the grains and then mixed it with some flour, eggs and the three vegetables (although in varying proportions) plus the various spices. We fried them in sunflower seed oil, a nice tridoshic pick. 

Vata burger:

Bulgur or amaranth, grated carrot, grated summer squash, more carrot though then squash, finely chopped zucchini, garam masala, ground cumin, turmeric, black pepper, salt, vegamix (Hungarian vegetarian spice mixture).

Pitta burger:

Bulgur, grated carrot, but less carrot then zucchini and squash, celery finely chopped, parsley, mint, dill, freshly fennel bulb slices and anisseed, fennel seed, turmeric and a little salt.

Kapha burger:

Millet, purple onion, a little garlic thinly sliced, more zucchini and carrot than squash, black pepper, garam masala, cumin, red paprika, and salt.

Kapha delights

Vata grounding

Pitta cooling

It was funny to watch that all the guys voted for the Kapha burger and one of the big Kapha boys started to fry them with at least that much of enthusiasm as if he was preparing a steak. On the other hand, the little amaranth has gained some attention because my friends thought it funnily tasted like caviar.

Once we arrived to serving, all my friends turned into a culinary prodigy and as a result even the red currant finished on the plate as a decoration for the burger. It is nice to see that my friends got the idea and used the starting „note” as the „finishing accord”. In the same time Mint got an important role in almost all preparations from lemonade to salad dresssing. Of course, because mint brings a perfect balance for all three doshas in the summer heat.

Flavors have an important part. In theory we should include all the six tastes at all meals (sweet, salty, sour, pungent, bitter and astringent). But the essence lies in the proportions, and in the golden ingredient, the good company sweetening our life.

Ayurvédikus főzőcske – nyári Pitta kavalkád a konyhában

Végre eleget tettem a barátaim régóta tartó unszolásának és tartottam egy ayurvédikus főzőcskét. A „sok jó ember kis helyen is elfér” a lehető leghelytállóbban jellemezte ezt a szombat délutánt, amikor egyszerre heten sürögtünk-forogtunk a nem túl tágas konyhámban. 

Az ayurvédikus főzés lényege a személyre szabott menü, vagyis megtalálni azokat az íz- és összetevő kombinációkat, amelyek neked egyénileg a leginkább megfelelőek. Ellenben nehéz ez a feladat akkor, amikor nemcsak egy emberre főzünk, hanem egyszerre többféle doshikus alkatra. Viszont ez az élet realitása, hiszen már egy kisebb családban is könnyen előfordul, hogy ahányan vannak, annyi félék. Így aztán még jó kihívásnak is tartottam, hogy most valami olyat kell alkossak, ami egyszerre mindenki számára élvezhető, mégis kisebb módosításokkal és fortélyokkal egyénre szabható. Amikor nehéz kiemelni egy domináns doshát, akkor a leghelyesebb, ha az évszakhoz igazodunk, hiszen az mindenkire egyaránt hat. Ennek fényében a nyárnak megfelelő doshára koncentrálva határoztam meg az ízek alapfonalát. Ebben az évszakban a száraz és a meleg uralkodnak, ezért az ételt elsősorban a Pittát kiegyensúlyozó összhatásúra terveztem. 

Mit is jelent mindez? A Pitta a tűz és a víz elegye, és annak forróságát nemcsak az étel hőmérsékletével (hideg, meleg) és hőkezeltségi állapotával (főtt vagy nyers, forralt, sült vagy párolt stb.), hanem a Pittát kiegyenlítő ízekkel is hűteni kell. Ezek alapvetően az édes, a keserű és a fanyar vagy másként összehúzó hatású ízek, így az ízvilágunkat ezek mentén építettem fel.

Nem véletlen, hogy mielőtt bármit csináltunk volna, csak úgy aperitifnek kitettem egy doboz ribizlit, amely fanyarságával egy kellemes Pitta-harmonizáló gyümölcs.

Nyáron a külső forróság azt is magával hozza, hogy az ember emésztő tüze, a jatharagni is sokkal hevesebben lobog, így könnyebben tudjuk megemészteni a nyers vagy hideg ételeket és a salátákat. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kedves zöldfélék nagyon sok hasznos vitamint tartalmaznak és általában a legtöbb salátaféle a kesernyés ízek hordozója, ami megint kiegyensúlyozóan hat a Pittára. Így végül úgy döntöttem, hogy a menü rengeteg salátafélét fog felvonultatni, hogy a barátaim minél több újdonsággal megismerkedhessenek. Ezekhez pedig a három ayurvédikus alkatnak megfelelően háromféle szószt illetve három fajta „dosha fasírtot” fogunk készíteni az egyes típusokhoz igazodó növényi alapanyagokkal és fűszerezéssel. 

No lássuk tehát, hogy mi volt a palettán.

Salátának a szimpla jégsaláta és a fodros zöld sali mellett volt egy vegyes egyveleg csupa ismeretlen finomsággal a biopiacról, továbbá vörös szárú mángold, lila bazsalikom, zellerszár és egy ránézésre is roppanósan hűs édeskömény valamely magyar biotermelő kertjéből.

Mellé vettem sajtokat is, csak hogy egy kicsit tartalmasabb legyen a saláta, illetve azoknak, akik esetleg már túl éhesek lettek volna. Mivel nyár van, fontos, hogy a sajtokból is a könnyedebbeket a túrót, illetve a mozzarellához hasonló állagúakat válasszuk. Én vettem egy lágyabb és nedvesebb magyar bio kecskesajtot, francia kenhető kecskesajtot (buchette de chevre) és fiatal kecske goudát.

Egyéb ízfokozónak vettem még egy csomó friss mentalevelet, zellerszárat, petrezselymet, friss kaprot, ánizsmagot és édeskömény magot.

A fasírtokhoz háromféle zöldséget használtunk fel: répát reszelve, tököt reszelve és apróra vágott cukkinit valamint alapnak kölest, amarántot és bulgurt.

No hát akkor voila, a végső menü:

Előétel: Vajon bazsalikommal álgrillezett padlizsánszeletek. 

Ehhez csak igen vékonyra kell vágni a padlizsánt, az olvadozó vajra rádobni és megszórni szárított bazsalikommal, egy kis hintés kurkumával, esetleg köménnyel és ennyi. Néha jó, ha villával finoman rányomunk, hogy olyan csíkosra piruljon helyenként mintha grilleztük volna. Az étel melegítő jellegű, ezért jobb hogy ha vajjal csináljuk és nem a még tüzesebb olívaolajjal, de ez az előétel kifejezetten segít a Vatáknak és a Kapháknak beindítani az emésztő tüzet, a jatharagnit. Bár a megvalósítást pont az egyik kedves Pitta barátnőmre bíztam, akinek igazi kihívást jelentett legyőzni a félelmét és rendesen bevajazni a serpenyőt. Az első szárazka próbálkozások után azonban, miután a csapat termetes Kapha fiúi nagy ovációban részesítették az érkező zamatos padlizsán chipseket, a Pitta lányunk is megbátorodott.

A salátákhoz készült három féle szósz:

1.       Vata dresszing: olívaolaj, almaecet, ánizsmag összeporítva és egy kis suhintás méz. 

2.       Pitta dresszing: joghurt (Cserpes sajtműhelyből való natúr joghurt), friss menta, kapor és petrezselyem.

3.       Tridosikus vagyis mindhárom típusnak jó dresszing: a mentás, kókuszos, mustármagos chutney. Ez utóbbinál ez volt az eredeti összetevő lista, de aztán a fiúk beindultak és jó volt nézni a kreativitásukat, ahogy még beledobálták a zellerszárat meg a cukkinit. Hmmm, nagyon finom lett. Az összetevőket jól összemixeltük a zöldségprésen.

A fasírtok mind úgy készültek, hogy az adott gabonafélét vagy magot megfőztük, majd teljes kiőrlésű lisztet és tojást hozzáadva összekevertük a fűszerekkel meg a három zöldséggel (azok egymáshoz viszonyított arányát az alábbiak szerint változtattam fasírtonként). Sütéshez kanállal kiszaggattuk és napraforgó olajban megsütöttük. 

Vata fasírt:

Bulgur vagy amarant, reszelt répa, tök lereszelve, de több répa mint tök, cukkini finomra vágva, garam masala, őrölt kömény, kurkuma, fekete bors, só és vegamix.

Pitta fasírt:

Bulgur, répa, de arányaiban kevesebb mint a belekerülő tök és cukkini, zellerszár apróra vágva, petrezselyem, menta és kapor, friss édeskömény szeletek és édeskömény mag, ánizsmag, kurkuma és pici só.

Kapha fasírt:

Köles, lilahagyma, 2-3 gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve, arányaiban kevesebb tök mint cukkini és répa, fekete bors, garam masala, kömény, pirospaprika, és só.

Vicces volt, hogy a fiúk mind a Kapha fasírtra szavaztak és az egyik Kapha fiú legalább akkora élvezettel sütögette őket mintha egy nagy steaket csinálna. Az amaránt pedig nagy feltűnést keltett, mert a többiek szerint még ízre is olyan volt mint a kaviár, de hát ugye nem kell mindig kaviár. 

Vata lehorgonyzó

Kapha bőség

Pitta frissesség

Mire a tálaláshoz értünk mindenki már olyan kulináris fenegyerekké vált, hogy a kóstoló ribizlink is a fasírt díszeként végezte. Egészen találóan a barátaim ráéreztek a hangsúlyra és teljesen jelképesen utolsó akkordként alkalmazták a kompozíciónak eredetileg irányt adó „nyitó hangot”. Ugyanakkor a menta is majdnem mindenben szerepet kapott, a limonádétól kezdve a salátaöntetig. Nem véletlen, hiszen a nyári nagy melegben a menta egy mind a három doshának kiegyenlítést adó ízt hoz. 

Az ízeknek fontos szerepe van. Elvileg minden étkezésnél mind a hatra szükség van (édes, sós, savanyú, keserű, csípős és fanyar). A lényeg azonban az arányokban rejlik, no meg az aranyesszenciában, az életünket megízesítő jó társaságban.