Aki komolyan szeretne valamit megtanulni, elsajátítani, az tudja milyen fontos, hogy az embernek jó tanára, jó mestere legyen. Az iskolában is mennyit panaszkodtunk anno a rossz tanárokra, kimondatlanul is azt sugallva, hogy bennünk igenis megvolt a képesség például a matematika tökéletes megértésére. Igen a Matek, szerintem az egyik legjobb példa a rossz tanárokra, pedig olyan logikus tárgyról van szó, de mégis annyira rosszul lehet magyarázni.
Manapság rengeteg a spirituális kereső és rengeteg a mester, ezerfélék az irányzatok a jógán belül is. Szép az, amikor a jógában is előtör az ego és különféle swamijik, meg gurujik osztják kizárólagos jelleggel az észt. Asramok ezrei magasodnak Indiában, ahol a személyi kultusz gyomorforgató méreteket ölthet. Persze nem mind ilyen, csak nagyon veszélyes szerintem minden, ami már valamennyire is intézményesedik. Ahol belép az emberi faktor. Elég nehéz kiszűrni, hogy ki is az Igazi és kik a hamis próféták. De ez igaz az európai könyvesboltok polcaira is. Kész fejfájás néha végignézni az ezoterikus részleget az angyaloktól a boszorkányokon át az önjelelölt mesterekig. Nálunk itt régen mindenki értett a focihoz meg a politikához, de lassan úgy tűnik, mindenki ért már a spiritualitáshoz is. Tudom, kritikus vagyok és ez nem pozitív, de bocs, ezt most itt ki kellett engednem magamból.
Általános tétel pedig, hogy Guru kell a kereső mellé. A guru szó maga annyit tesz, hogy a sötétség eloszlatója. És ehhez még hozzá szokás tenni, hogy amikor a tanítvány kész, akkor megjelenik a mester. Csodálatos példája ennek, ahogy Paramhansa Jogananda leírja önéletrajzában (Egy jógi önéletrajza, 10. fejezet) azt a pillanatot, ahogy egészen csodás „véletlenszerűséggel” egyszercsak megismerkedett Sri Yukteswarral. Olvassátok el, én egyszerűen a könnyekig meghatódtam rajta. Bárcsak mind megtalálhatnánk azt a gurut, aki ilyen tökéletes a számunkra, aki ennyire nagy szeretettel van irántunk és aki pontosan tudja, hogy milyen módszerekkel lesz tökéletes a tanulásunk.
Nekem sincs ilyen gurum és persze vágyom rá, de talán még nem is vagyok kész arra, hogy belépjen az életembe. Ki tudja. Mindenestre addig is követem azt az Osho féle gondolatot, hogy vagy válassz magadnak egy mestert és kövesd őt zokszó nélkül, vagy légy a magad mestere. Könnyebb másokat követni talán, de én nem tudok „azért mert csak” elfogadni bizonyos dolgokat. Így egyelőre maradok a magam mestere és tanulok magamtól magamról. Végülis ez is a svadhyaya, vagyis az egyik niyama, az öntanulmányozás része.
Mindenki aki szembejön potenciális guru. Miért is? Mert tükröt tartanak eléd. Mind megadják neked a lehetőséget arra, hogy önmagadat meglásd a reakcióidon keresztül. Ez gyakran igen nehéz. Pláne, ha az ember nem érti, hogy most bizonyos dolgokat miért is kapott meg az élettől. Nem mindig tudjuk megérteni, hogy mi miért történik és talán nem is szükséges, az viszont fontos, hogy ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem a tanulásra. Mindenki azért jön veled szembe, hogy valamire felhívja a figyelmedet. És minél jobban felbosszantanak vagy irritálnak annál jobban ott van a lehetősége a tanulásnak.
Figyelj azokra az emberi kapcsolataidra, amelyek idegesítenek. Nézz bele a tükörbe, amit eléd tartanak és ne a figurára koncentrálj aki azt tartja, hanem a lélekre, akit benne meglátsz. Öntanulmányozás, nem pedig játszma. Ne vedd fel a kesztyűt a figurával, ne kezdj vele harcolni, nem kell az emberi játszma, ő nem érdekes. Önmagad számára Te vagy a legérdekesebb. Nézd csak magadat és tanulj. Az igazi öntanulmányozás meditációval a legtökéletesebb, de hát ki ítéli meg hogy helyesen meditálunk e? Nincs objektív mérce. Rengetegen vannak akik mindenfélét összevízionálnak meditálás címén, de valóban nem tudják mi az igazi meditálás. Én sem tudom, csak próbálkozok vele, de látom, hogy mennyire könnyen félrevezetheti magát az ember nagy belső elvonulásában.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyd a meditálást, csak azt, hogy figyelj arra is, hogy ha a hétköznapokban emberekkel ütközöl ott minden élesben megy. És semmi sem véletlen. Mindig és mindenkor működik a vonzás törvénye. Amit magának megkíván az elméd, akár tudat alatt, azt fogja bevonzani. És megjelennek azok az emberek akik bántanak, kellemetlenkednek. De Te csak tanulj, lásd meg, hogy vajon most miért kaptad őket. Milyen belső félelmed, szorongásod, tökéletlenséged külső megjelenései ők? Mit tanítanak neked? Nem azzal amit mondanak, és nem személyükben, hanem pusztán azon tény által, hogy most megjelentek az életedben.
Légy a saját gurud és oszlasd el a lelked belső sötétségeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése