Ászana fókusz 2. - Parvatasana

Az élet egy folyamatos tanulás. Volt már neked is olyan érzésed, hogy egy ászana túl egyszerű és nehéz elhinni, hogy egyáltalán hatásos? Vagy csodálkoztál valaha azon, hogy vajon egy bizonyos  póz egyáltalán külön ászana-e,  és nem csak inkább egy másik változata?

No hadd közöljek először egy képet a parvatasanáról (másként ’hegy póz’, vagy ’hegycsúcs póz’), ahogyan azt én tanultam Bharath Shetty mestertől Mysoreban.  Állás, lábak összezárnak, karok megemelnek a fej fölé, két tenyér egymással szemben öszzeszorít (1. verzió).

Ha olvastad a korábbi bejegyzést a tadasanáról, akkor most valószínű megfordul benned a kérdés: hm, a név ugyanaz és a póz is kísértetiesen hasonló. Ez a kis változtatás valóban megérdemel egy új ászanát? Nos, az ördög a részletekben lakozik és amint mindjárt meglátod, az ember mindig tud újat tanulni.

Amit először fel kellett fedeznem az az, hogy ez a verzió messze van még a végső pozíciótól. Ahogy azt Iyengar megvilágítja a Light on Yoga című könyvben, a Parvatasanát ülő helyzetben vagyis padmasanából, lótuszpózból kell kivitelezni, a kezeket összefűzve és felfele és kifele forgatva. Tehát így (végső pozíció):

De, vigyázat, a padmasana elsajátítása évekbe telhet, úgyhogy a kezdőknek szüksége van némi módosításra: 

Kivitelezés vagy vajrasanában ülve (2. Verzió), 

vagy ha még ez is nehéz, akkor

Egyenesen állva (3. Verzió).

A kéztartásra is két lehetőség adott:

- tenyerek egymásba tolnak, vagy

- öszzefűznek.

Az én tapasztalatom szerint, ha a tenyereket összenyomva tartjuk, akkor ez így kicsit nehezebb a vállaknak, mivel ettől nehezebb lesz lefele húzni a lapockákat a keresztcsont irányába. Másrészt viszont, a második változat, ha összefonjuk  a kezeket, sokkal jobban megdolgoztatja a csuklót és a könyököt: úgyhogy döntsd el Te magad, hogy neked éppen melyiket kell jobban megmozgatnod.

Én mindenkinek elsőre azt javasolnám, hogy először kezdjen az 1. Verzióval. Ez a változat már magában hordozza a szóban forgó ászana fő fókuszpontját: a váll megnyújtását és a mellkas kiemelését. Ez a nagy különbség ebben a pózban a tadasanához képest. Figyeld meg, hogy miközben az egész tested felfele törekszik, a vállaid le akarnak sülllyedni. Már szinte elemelkedsz a talajtól. Most őszintén, figyeld meg magadat. Nincs kedved szinte elemelni a sarkadat a földtől mint egy balettáncos? De közben a lapockák meg  húznak vissza a talajra, és ellensúlyozzák ezt az emelő hatást. Pláne, ha tudatosan húzod őket visszafele, akkor több helyet teremthetsz a fülek körül és még inkább megérezheted a nyújtást a nyakadban. Máskülönben a karok majdnem be fogják fedni a füleket és ahelyett  hogy a megnyílást éreznéd, bezáródást és feszülést, stresszt fogsz tapasztalni. Néhány jógapóz a bezárulásról szól, de ez nem azok közé tartozik. Különösen a kezdőknek hasznosabb az ászana fő elemére figyelniük, majd  később áttérhetnek a finom részletekre.

De mi történik belül miközben végzed ezt a nyújtást? Láttuk, hogy milyen hatást fejt ki a póz a vállakra, amitől ez az ászana hasznossá válik a vállat érintő reumás fájdalmak és arthritis megelőzésében és enyhítésében, ráadásul segít eloszlatni az itt felgyülemlett izomfeszültséget is. Ne feledd, hogy a stressz sokszor a vállakban, a nyakban és a hát felső részében gyűlik össze. Ez a póz egyaránt segít meggyógyítani a carpal tunnel vagy magyarosan „alagút-szindrómát” is, különösen azáltal, hogy megdolgoztatja a kéz és a karok izmait, amelyek a fő területei ennek a „homo computerusra” annyira jellemző betegségnek.

Másrészt megfigyelheted a hatalmas nyitást a mellkasban és azt, ahogy a has felfele húzódik. A tadasana során inkább valószínű, hogy hasi lélegzéssel fogsz lélegezni, amitől az a póz igazán meditatívvá is válhat. Itt ellenben ahogy felemeled a hasat és kidülleszted a mellkast, a mellkasi légzés fog inkább természetesen bekövetkezni. Ez azzal jár, hogy az oxigénbevitel nőni fog, a nyújtás megélénkíti a vérkeringésedet, így több vér fog eljutni az agyba és összességében frissebbnek fogod érezni magadat. Nem vicces a test annyira értelmes. Emlékszem még, hogy amikor egyetemista koromban egy hosszú könyvtárazás után miután végre kidugtam a fejemet a könyvből, pontosan így kezdtem el megnyújtani a karjaimat: megnyitva a mellkast egy jó nagy belégzéssel.

A felfele emelő mozdulattól a hasi szervek is szépen megnyúlnak, ami segít a székrekedés kiküszöbölésében, továbbá megelőzi és gyógyítja a visceroptosis nevű betegséget, ami tulajdonképpen a hasi szervek lesüllyedését jelenti.

Wow, egy ilyen kis egyszerű nyújtás ilyen erőteljes. Meg vagyok lepődve. Azt gondolom, hogy ezt az ászanát annyira egyszerű kivitelezni, hogy akár többször is meg lehet csinálni egy nap során, bárhol és bármikor. Kell ennél több inspiráció?

Asana focus No. 2 - Parvatasana

Life is a constant learning. Do you also have the feeling with some asanas that they are just too easy, and it is hard to believe that they are powerful? Or, do you ever wonder, if a special pose is not even an asana just a slight modification of another posture?

Well, let me first post here a picture of the parvatasana, ‘mountain, or mountain peak’ pose as I was taught to perform it in Mysore by Bharath Shetty. Standing feet together, raise the arms up above the head, palms pressing together (version 1).

version 1

If you read the previous asana focus on tadasana you may also wonder, hm, the name is the same the pose is so similar. So does this small change deserves a new asana? Well, the devil lies in the details as we will see and we always learn.

First thing I had to discover, that this version is far from the final position. As Iyengar exposes it in Light on Yoga, Parvatasana is performed seated in padmasana (lotus) with the hands interlocked and turned out and up. Like this (final version):

final version of Parvatasana

But hey, padmasana can take years to learn, so beginners need a modification:

- Sitting in vajrasana (version 2), or if this is still to hard

version 2

- Standing upright (version 3)

version 3

 You may choose between two variations for the hands:

- hands pressing together, or

- interlocked.

In my experience keeping the palms together is slightly harder for the shoulder, because it makes it more difficult to pull the shoulder blades towards the coccyx. On the other hand, the second version works more on the wrists and the elbows: so you decide which one you need to work more.

But I would suggest everyone to start with the most basic variation, which is version 1. This variation shows already the main focus of this asana: stretching the shoulders and lifting the chest. This is the main difference compared to tadasana. Observe in the same time that while your whole body is reaching up, your shoulders want to sink down. You are almost flying off the ground (Check yourself! Between us, don’t you feel like lifting the heels up like a ballet dancer?). But the shoulder blades are pulling you back to the earth, the are counterbalancing the lifting effect. Also if you consciously pull them backwards you can create more space around the ears and feel the stretch more in the neck.  Otherwise your arms will almost cover the ears and instead of feeling the opening, you will experience closure and stress. Some yoga poses are about closing, but not this one.  And especially at the beginning it is better to focus on the main aspect of an asana, later you can get into the more subtle details.

What does happen internally when you do this stretch? We have seen the impact on the shoulder which makes this pose an effective way of preventing and relieving rheumatic pain and arthritis in the shoulder and it also helps to get rid of the stiffness in the area. Just don’t forget, stress often goes into the shoulders and the neck and the upper back.  This pose also helps to cure the carpal tunnel syndrome, especially by the exercise it gives to the hands and the arms, the main area of this illness so typical of the modern homo computerus.

You can also see the big opening in the chest and that the abdomen is pulled upwards. In tadasana you are more likely to use abdominal breathing which makes that pose more meditative. But here, as you pull up the abdomen and stick out the chest, chest breathing will naturally occur. This means your oxygen intake will grow, the stretch will boost your circulation, more blood will get into the brain and you will feel refreshed. Isn’t it funny? The body is so intelligent. I remember when I was a university student and after sitting long hours in the library, once I stopped, I started to stretch my arms just like this: opening my chest, taking a deep breath.

By the uplifting movement the abdominal organs  also get a nice stretch which helps to relieve constipation, and to prevent and cure visceroptosis, a prolapse or a sinking of the internal organs.

Wow, such a gentle stretch is so powerful. I am surprised. I think it is so easy to perform, that you could do it many times a day wherever and whenever. Be inspired.

A jóga az otthonod

Stabilitásra vágysz. Békét akarsz. Egy olyan helyet szeretnél, ahova mindig visszatérhetsz. Szeretetre és biztonságra vágysz. Szükséged van egy keretre, amely összetart, amely megtart. Amely a legnehezebb pillanatokban is támogatást nyújt. Kell ez a biztos bázis az életedbe, melyet úgy hívnak OTTHON.

De hol van ez az otthon? Ez lenne az a nagy ház, amit végül megvettél? Vagy a feleséged és a gyermekeid? Ezek mind, még akkor is, ha általában megadják neked a kiegyensúlyozottság hamis illúzióját, olyan könnyen tovatűnhetnek. A jelzálog elviszi a házat, a társad hirtelen mást választ magának és az a nap is eljön, amikor a gyerekeid kirepülnek a családi fészekből. Életed legnagyobb pillanataiban egyedül vagy. Olyan mint a filmekben, a drámákban, amikor a kritikus szituációban a fókusz rászegeződik a főszereplőre és minden más elmosódik és elcsendesedik körülötte. A világ úgy tűnik megállt. Hasonlóképpen, egy valós élethelyzetben is megtapasztalhatod azt, hogy hirtelen valami furcsa űr nyílik körülötted. Magányodban elszigetelődsz és határtalan mély csönd zár magába. Végül magaddal kell lenned és önmagadban elégségessé kell válnod. Teljesen magadra maradtál.

Ezért a legjobb, ha ezt az otthont belül, önmagadban kezded el építgetni. Mégpedig azt a fajta „királyságot”, amelyet senki sem vehet el tőled. A legjobb befektetés a lelked talaján építkezni.

És itt segít neked a jóga. A jóga megadhatja azt a stabil alapot, azt a vázat, amelyre felépítheted az életedet. Még az élet viharaiban is megtartanak a jóga által biztosított tartópillérek (a dharmák, dharma szó szerint pillért, tartóoszlopot jelent). Az elme a mi nagy büszkeségünk, ellenben a legfőbb ellenségünkké is válhat. Annyi fájdalmat és szenvedést okoz nekünk negatív gondolatok, vágyak, megrögzöttség, kontrollálatlan érzelmek, vagy a végletekig fokozva hisztéria vagy depresszió formájában.

De “yoga chitta vritti nirodha”, vagyis a jóga az elme csapongásainak vagy zavarainak a megszüntetése, megnyugtatása. Ez a Patanjali féle Jóga szutrák második mondata, a jóga legáltalánosabb definíciója. A jóga segít abban, hogy visszatérj az alapjaidhoz, és visszahoz téged az igazi természetedhez, ami maga az örök nyugalom. Ez a valódi tudatosság.

Ha gondokkal küzdesz az életben, a jóga csak arra vár, hogy segíthessen. Ha túl sok feszültséget érzel magadban, akkor mindezt elengedheted ászanákon vagy a légzésen keresztül. A jógamatrac lehet a legjobb pszichológusod, különösen akkor, ha már elég tapasztalatra és tudásra tettél szert azzal kapcsolatban, hogy a különböző ászanák miként befolyásolják a mentális és érzelmi állapotodat. Ha már tudod, hogy:

• melyik ászana melyik csakrával dolgozik,
• hogyan tudod kiegyenlíteni a túlsúlyba került doshádat,
• hogyan lazíthatod el az egyes izomcsoportokat,
• miként lazulhatsz bele az izometrikus nyújtásokba teljes összpontosítás és kitartás mellett.

És ha már megnyugtattad magadat a testen keresztül, akkor lenyugtathatod az elmédet is. Úgy láthatod a realitást, ahogy az VAN, nem pedig az elme által kreált drámán és feliratozáson keresztül. A szemtanú álláspontja segít abban, hogy felül tudj emelkedni a személyes elfogultságodon és hogy korrekt módon tudd megítélni a saját helyzetedet.

Ha íly módon tudod önmagadat kontrollálni, és vissza tudsz fordulni a belső struktúrádhoz támogatásért, akkor egy teljességgel természetes módszerrel élsz. Olyan ez, mint amikor sokkot kapsz. Amikor annyira meg vagy lepődve, hogy nincs se időd, se erőd, se kedved jelenetet csinálni. Például, ha megsérülsz egy autóbalesetben  és sokkhatás alá kerülsz, akkor mindent úgy fogsz látni mintha az egy filmben történne: nem egy személyes nézőpontból szemlélődve, nem belefonódva az eseményekbe, hanem külső szemlélőként.

Ezt az állapotot mostanság többször is megéltem. A múlt héten volt egy kisebb autóbalesetem. És emlékszem, ahogy másodpercről másodpercre végignéztem, ahogy közeledtünk az előttünk lévő autóhoz. Kiabálni sem tudtam, csak néztem és befogadó üzemmódba kapcsoltam. Azt hiszem sokk ért, de ez a természetes folyamat segített abban, hogy fókuszált maradjak. Nem vesztettem el a fejemet. És ami még nagyobb szerencse, a vezető sem tette ezt.

A megfigyelő álláspontjára való helyezkedés a lehető legjobb természetes módszer arra, hogy hogyan őrizzük meg a hidegvérünket a veszélyes helyzetekben. Ez az elme cikázásának a természetes megnyugtatási módja, vagyis a természetesen bekövetkező jóga, ahogy az minden emberrel olykor megtörténik. Légy ennek tudatában,  és  még olyankor is, amikor nem következik be természetesen ez az állapot valamiféle sokkhatás miatt, akkor is figyeld magadat tudatosan. Végezz néhány ászanát, hogy megszabadulhass a nemkívánatos érzelmi állapotoktól, aztán ülj le és meditálj. Használj mantrát vagy pránajámát.  

Válj önmagadban elégségessé és tedd a jógát az otthonoddá. Egy otthonná, amely mindig hazavár.

Yoga is your home

You want stability. You want peace.  You want a place where you can always come back to. You want safety and love. You need a framework that holds you together, that holds you up. That gives you support even in the hardest moments. You need this stable structure in your life that is called HOME.

But where is this home? Is it the big house you bought? Is it your wife and your kids? These things, although they generally give you this false illusion of groundedness, can be lost so easily. The mortgage takes your house away, your partner can always choose another one, and the day will come that your kids fly out the family nest. In the biggest moments of your life you are alone.  It is like in the movies, in the dramas when in a critical moment the focus is put closely on the main character and all else gets blurred and still around him. The world seems to have stopped. Likewise, in a real life situation, you may experience that, suddenly, that strange space opens around you. You are isolated in your solitude and a deep silence envelops you. You have to be with yourself finally and you need to be self-sufficient. You are on your own.

So the best is if you start building that home inside of you. The sort of “kingdom” that no one can take away. Better invest in building on the territory of your soul.

And yoga helps at this point. Yoga can give you that stable foundation, that framework that you can build your life on. Even in the storms of life you can hold onto the pillars (=dharmas) provided by Yoga. The mind is our great pride but it can become our worst enemy. It causes us so much pain and suffering in the form of negative thoughts, desires, obsessions, uncontrolled feelings, or to take it to the extremities as hysteria or depression. But “yoga chitta vritti nirodha”, i.e. Yoga is the cessation, the calming of the fluctuations or disturbances of the mind. This is the second phrase of the Yoga Sutras of Patanjali and the most general definition of Yoga. Yoga helps you to come back to your foundations, to bring you back to your true nature that is eternal stillness. That is the real awareness.

If you have problems in your life, Yoga is waiting for you to help. If you feel too much tension, you can release all of it through asanas, or breathing. Your mat can be your best psychologist especially if you gained enough experience and knowledge on how the different asanas affect your mental and emotional state. When you know: 

•        which asana works on which chakra
•         how to balance your dosha in excess
•         how to relax your special muscle groups
•     how to ease into isometric stretch with full focus and stamina. 

And when you stilled yourself through the body, you may calm your mind. You can see the reality, as it IS, not through the drama and “subtitles” created by the mind. The position of the witness helps you to go beyond personal bias, and to assess your situation correctly.

When you control yourself this way and come back to your inner structure for support, you use a completely natural method. It is like when someone is shocked. When you are so surprised, that you have no time, strength or wish to make a scene. When you are injured in an accident for example and you are under shock, you will see everything just like happening in a film: not from a personal point of view, not getting involved, but as a witness.

I feel this state lately quite often. Last week, I had a minor car crash. And I remember watching second by second as we approached the car in front of us. I could not shout or anything, I was just watching and perceiving. I was under a sort of shock I guess, but this natural procedure helped me to stay focused. I did not loose my temper. And more fortunately, neither did the driver.

Adopting the viewpoint of the observer is your best natural technique available to keep your head cool in case of danger. This is the natural calming of the fluctuations of the mind, the natural Yoga as it happens to all humans. Just be aware of it, and even in those cases when you are not so shocked that it could emerge naturally, watch yourself consciously. Do some asanas to get rid of your unwanted emotional condition, and then sit and meditate. Use mantra or pranayama.

Be self sufficient and make yoga your home.  A home that will always welcome you.

Asana focus No.1. Tadasana

I have a new idea, weekly I include a little surprise in the blog. Week after week, I will go through the basic asanas, giving hints for the practice and introversion. I hope they will prove to be useful and you will enjoy reading it as much as I enjoy writing about it.

1. Week: Tadasana

I think this is a very hard asana. Many says that shavasana is the hardest pose, but then I am sure that tadasana is the next one in the row. You will see in a second why. In sanskrit the name is Tadasana or Samasthiti. ’Tada’ means mountain, ’sama’ equals to straight, upright, unmoved, and ’stithi’ stands for standing still, steadiness (source: B.K. S. Iyengar, Light on Yoga).

Ok, so in this pose we are standing still as a mountain, with poise and elegance. You may instantly understand how hard this is for the modern stressed out man. Just look at the people waiting for each other. No one ever stands still. Surely, they need to fidget or at least to walk around, or to balance on one leg and then on the other. If we need to stand without moving it feels immediately uncomfortable, it feels like a limitation, and only some external disciplinary force can push us to do so. Like a school ceremony, an official event at work or when we are standing for example in the church with no seats available. We don’t like this posture and we are prone to rebel against it in our body and our mind.

I remember very well, how much I used to faint when I was a kid. But this is somewhere a normal reaction, since when you are standing still, slowly the blood will flow into your legs and your head might easily become light and dizzy. Our breathing may turn shallow, especially if we are surrounded by many in a crowd, and everything might go dark in a second. This is our bodily reaction to this disciplined position. And if I am aware that fainting might happen, then of course I will avoid standing still whenever possible. Another reaction might be that of the mind which says that since we are not used to stillness, we must fidget. We cannot handle discipline.

Well, after all, it is clear why tadasana is such a challenge. People come to the yoga class after a hard day and then I tell them to stand, tadasana, and hold it. They will hate it, although they need this, they don’t even know how much. Because tadasana can be a very meditative pose and in the meantime it works on the muscles too, if done properly.

A couple of suggestions. Push the center of your heal firmly into the ground, then lift the toes off of the floor and expand them. This is a wonderful Iyengar technique, for due to this little movement the kneecap will naturally pull upwards and the bones of the leg and the thigh will be aligned and stacked, the pelvis will slightly tilt to the front and the abdominal muscles will contract automatically. This is how you build up your pose from the base. Like the mountain is placed on its foundation. And all this will naturally lead to the correct alignment of the upper body. You can also aid the whole process by controlling your breath.

Start: Feet together, hands in front of the chest pressing each other in Namaste, or by the side of the body.

Inhale: I push into the heels, lift the toes off of the floor and expand them.

Exhale: pull in and up the belly muscles, feel your diapraghm moving upwards

Inhale: hold the abdominal muscles contracted

Exhale: pull the ribcage together

Inhale: lift the chest up

Exhale: shoulders back and down

Inhale: reach to the sky through the top of the head

Exhale: close the eyes, place the toes back on the mat but keep them stretched out

Help yourself with visualization. First, still with the eyes closed repeat mentally the previous steps. See yourself from the heels to the top of the head and see the process again, how did you get into this perfect position. Then look at the little movements still present in the body. Breathe into those trembling, jumping little areas and calm yourself. Finally, bring your focus to the middle of your chest and see your breathing there. Remain in the pose for at least 2 minutes.

If you practice like this, you will feel the muscles of your body working. Yet they need to keep you in balance and resist gravity, so the muscles of the leg, the abdominal, back and arm muscles will continue working hard. If you can relax in the same time, I mean if while maintaining the isometric position, the constant contraction of the muscles, you manage to eliminate the little distracting movements, you will slowly start feeling the power of your body.

If you stand like this, you don’t need to be afraid of fainting, or that your blood pressure will drop, since the leg muscles are contracted, they are pushing the blood up towards your head, the abdomen is engaged, your whole system is like a huge pump, pushing the blood upwards. Building up from your foundation the energy gets focussed in the brain and your head will become the peak of the imaginary mountain.

Meanwhile you could use the following mental affirmation: „ I am stable.”

Ászana fókusz - 1. hét: Tadasana

Úgy gondoltam beiktatok hetente  egy kis meglepetést a blogomba. Hétről hétre sorra fogok haladni az alapozó ászanákon, tippeket adva a gyakorláshoz és az elmélyüléshez. Remélem mindenkinek hasznára válik és legalább olyan élvezettel fogjátok azt olvasni, mint amilyen élvezettel én azokat írom.

1.      1. Hét Tadasana

Ez egy nagyon nehéz ászana szerintem. Azt szokták mondani, hogy a savasana a legnehezebb, de akkor biztos, hogy ez jön után sorban. Mindjárt meglátjuk miért. Szankszkritül a neve Tadasana, vagy másként Samasthiti. ’Tada’ azt jelenti hegy,’ sama’ egyenlő egyenes, felfele álló, mozdulatlan, a ’sthiti’ pedig annyit tesz, hogy nyugalom, nyugodtan állás (forrás: B.K.S. Iyengar, Light on Yoga).

  

No szóval akkor ebben a pózban állunk stablian mint a hegy, fenségesen és mozdulatlanul. Hát máris látjuk, hogy ez a mai rohanó embernek mennyire nehéz. Csak nézd meg, ahogy az emberek várakoznak például egymásra. Soha senki nem áll nyugton. Biztos kell, hogy valami pótcselekvést keressünk magunknak, és legalábbis sétálgatni fogunk, vagy egyik lábról a másikra billegni. Ha úgy kell állnunk, mint a ’feszület’ az máris kellemetlen, valami lekorlátozásnak érezzük, erre csakis valami külső fegyelmező erő szoríthat rá bennünket. Például egy iskolai ünnepség, egy munkahelyi esemény vagy amikor ácsorgunk a templomban hely híján. Nem is tetszik az embernek ez a póz és testileg és lelkileg is hajlamos tiltakozni ellene.

 Például emlékszem, hogy én is gyerekkoromban mennyire ájulós voltam. De hát ez valahol normális reakció, hiszen ha csak állunk, akkor minden vér lassan a lábunkba megy és a fejünk könnyúvé és szédelgőssé válhat. A légzésünk is ritkábbá válhat pláne ha még sokan állnak körülöttünk és máris elsötétülhet minden. Ez a testi reakciónk erre a fegyelmezett helyzetre.  És ha tudom, hogy ez jöhet, akkor persze, hogy kerülöm az állást. A másik meg lehet a lelki reakció, hogy egyszerűen nem vagyunk hozzászokva a mozdulatlansághoz és pillanatokon belül matatnunk kell. Nem bírjuk a fegyelmet.

No hát ezek után már világos, hogy miért nehéz a tadasana. Bejönnek az emberek egy keményen átdolgozott nap után a jógaórára, és akkor azt mondom nekik, hogy tadasana.  És tartsd. No hát meghalás. Pedig kell ez is, de mennyire hogy kell.  A tadasana egy nagyon meditatív póz lehet, és tuajdonképpen még az izmokat is végig megmozgtja, ha helyesen végezzük.

Néhány tanács. Nagyon told bele a sarkakat a földbe, aztán emeld meg a lábujjakat és terpeszd szét őket. Ez egy remek Iyengaros módszer, mert hirtelen ezzel a picike mozdulattal felhúzódik a térdkalács, egymás fölé rendeződnek a lábszár és a comb csontjai, a medence kissé előrebillen és a has automatikusan beljebb húzódik. Így építed fel szépen alulról a pózt. Akárcsak egy hegyet, szépen az alapoktól kiindulva. Aztán ez már természetesen magával fogja hozni a felső test megfelelő elrendeződését is. De erre még a következő légzéskoordinálással rá is segíthetsz.

Kiindulás: Lábak összezárnak, kezek a mellkas előtt namastében vagy a test mellett lógnak.

Belégzés – beletolok a sarokba, elemelem a lábujjakat a földtől és szétterpesztem őket

Kilégzés – behúz és felhúz a has, érezd  a rekeszizmodat felfele húzódni

Belégzés – tartsd meg a hasad behúzva

Kilégzés – összeszorít a bordakosár

Belégzés – megemeled a mellkast

Kilégzés – vállak hátra és letolnak

Belégzés – fejtetőn keresztül megnyúlsz az ég felé

Kilégzés – hunyd le a szemed, tedd vissza a lábujjakat a földre, de még mindig szétterpesztve

Segítsd magad vizualizációval. Először most becsukott szemmel, megint nézd végig az előző lépéseket. A saroktól a fejtetőig képzeld el megint magadat és azt, ahogy felvetted a tökéletes tartást. Utána pedig figyeld meg, hogy hol van még pici izgés-mozgás a testedben. Lélegezz azokra a pontokra és nyugtasd meg magad teljesen.Végül vidd a koncentrálást a mellkas közepére és figyeld meg ott a lélegzésedet. Maradj meg a pózban legalább két percig.

Ha így csinálod, akkor érezni fogod, ahogy a tested izmai dolgoznak. Azért meg kell tartani téged egyensúlyban és ellent kell állni a gravitációnak, tehát a láb izmai, a has, a hát és még a karok is nagyon dolgoznak. Ha közben sikerül magadat kicsit ellazítani, ezalatt azt értem, hogy az izometriás helyzetet, vagyis az izmok folyamatos feszítését megtartva az egyéb kényszermozgásokat kiküszübölöd,  akkor lassan meg fogod érezni a tested erejét.

És ha így állsz, attól sem kell félned, hogy elájulsz, vagy hogy leesik a vérnyomásod, hiszen a lábizmok feszülnek, nyomják fel a vért a fejed irányába, a has is tart, minden mint egy pumpa, nyomja fel a vért. Az alapoktól építkezve az energia az agyban összpontosul, és a fejed lesz a képzeletbeli hegy csúcspontja.

Közben mondhatod magadnak a lelki megerősítést: „Stabil vagyok .”

Mary and Max – the love candy and forgiveness

I just saw this movie and I thought it was excellent. Every minute had something ironic yet sad. I enjoyed fishing for those little jokes hidden for example in the title of the book Mr Ravioli read in the corner or in the message board of the beggar on the street. Intelligence peppered the whole movie and the film displayed an incredible portrayal of emotions and love. It is a masterpiece.

Shortly, this movie is about the unexpected and weird relationship of a 44 year old obese, mentally disturbed jewish man in New York and an 8 year old prematurely depressed schoolgirl from Australia. They share one common goal in life: they want a friend, they want love. Well, they have other common interests too: chocolate and sweets.

Therefore it is not surprising that a candy brings the first major turn in their story. Max gets a heart-shaped candy from a kid while waiting in the bus stop, and he sends it to Mary. She just lost her father and standing by the grave she looks at the long travelled candy heart that says: “Love yourself first. “ This is a moment of transformation for the young girl and even her mood ring changes its color instantly. She is enlightened for a second and starts to see things differently. This temporary realization brings love into her life, she gets married and all seems to point towards a happy ending. It is such a commonplace, yet it is still so powerful: Love yourself first. 

As I blogged about it previously in the post on the heart chakra, it is essential for our mental and physical health, and to follow this advice is the stepping stone towards our spiritual development. Yet it is so hard to accept ourselves, especially when we see our imperfections like Mary saw her "poo-colored" birthmark on her forehead.

This leads us to the second turn in their story. Mary hurt unintentionally but deeply Max’s feelings. She needs forgiveness, but it is hard to give. Max finally decides to write her a letter: “The hurt felt like when I accidentally stapled my lips together. The reason I forgive you is because you are not perfect. You are imperfect, and so am I. All humans are imperfect, even the man outside my apartment who litters.”

This is such a wonderful explanation of the steps on the spiritual path. First you shall love yourself and accept yourself the way you are. Then you can love others, and if needed, forgive them, because you see and accept that they are not perfect either. We are all the same.

It is just grotesque that we need claymation figures to teach us.

Mary és Max – avagy a szeretet cukorka és a megbocsátás

Épp most láttam ezt a filmet és azt gondolom, hogy nagyszerű alkotás. Minden egyes pillanata iróniával és egyszerre szomorúsággal fűszerezett. Ráadásul imádtam vadászni azokra a kis extra viccekre, amelyeket például a Ravioli úr által a sarokban olvasott könyvek címében, vagy az utcai koldus kéregető tábláján rejtettek el. Intelligencia szőtte be az egész mozit és a film megrendítő hitelességgel ábrázolta az érzelmeket és a szeretetet. Ez egy valódi mestermű.

Röviden a történet egy 44 éves túlsúlyos, mentális zavarokkal küzdő New York-i öreg pasi és egy 8 esztendős, koravénen depressziós ausztrál iskoláslány váratlan és fura kapcsolatáról szól. Kettejüket egyetlen közös életcél köti össze: mindennél jobban vágynak egy barátra és egy kis szeretetre. No jó, van még más közös érdeklődési körük is: mindketten rajonganak a csokiért és az édességért.

Ennélfogva nem meglepő, hogy egy cukorka hozza az első fő fordulatot a történetükben. Max kap egy szív alakú cukrot egy gyerkőctől a buszmegállóban való várakozás közben és azt egyből el is küldi Marynek. Az immáron fiatal lány épp elvesztette az édesapját és a sír mellett állva egyszercsak ránéz a sokat utazott szíves cukira, ami azt üzeni: „Először önmagadat szeresd.” Ez az átváltozás pillanata Mary számára és még a hangulatgyűrűje is hipp hopp kiszínesedik. Megvilágosodik egy pillanatra és mindent másképpen kezd látni. Ez a pillanatnyi felismerés meghozza a szerelmet az életébe, megházasodik és minden a boldog végkifejlet felé mutat. Annyira közhelyes, és mégis mennyire erőteljes ez a mondat: „Először szeresd önmagadat.”

Amint korábban már blogoltam a szívcsakráról, mentális és fizikai egészségünkhöz elengedehetetlen ez a hozzáállás, és ha ezt a tanácsot követjük, akkor azzal egyszersmind megtettük az első lépést a spirituális úton. Mégis oly nehéz elfogadni magunkat, pláne amikor olyan nyilvánvalóan látjuk a tökéletlenségeinket akárcsak Mary látta kakiszínű anyajegyét a homlokán.

Ez pedig elvezet bennünket a történet második nagy fordulópontjához. Mary, noha akaratlanul, mégis nagyon mélyen megbántotta Max érzéseit. Megbocsátásra van ezért szüksége, de az nem megy annyira egyszerűen. Max végülis ír neki egy levelet: „A sérelem olyan érzés volt mintha véletlenül összetűztem volna az ajkaimat. Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. Tökéletlen vagy, akárcsak én. Minden ember tökéletlen, a házam előtt lévő ember is, aki szemetel.”

Ez egy olyan csodálatos magyarázata a spirituális út lépcsőfokainak. Az első az, hogy meg kell szeretned önmagadat és úgy elfogadnod, ahogy vagy. Csak ezután tudsz igazán szeretni másokat és ha kell, még meg is bocsátani nekik, mert látod és belátod, hogy ők sem tökéletesek. Mind ugyanolyan tökéletlenek vagyunk.

Mégis groteszk, hogy mindezt egy gyurmaanimáció tudja ilyen szépen megtanítani nekünk.

The seed and the good soil

Ayurveda is the sister science of Yoga. The word itself means: knowledge of life. They are both rooted in Vedic philosophy, and they are both practical applications thereof.

Reading ayurveda, nowadays I learn a lot about Vedic philosophy. The more I dwell on the topic, the more I am surprised how complete and overall a knowledge it is. Slowly, I start to believe Guruji, who told me one day in India, that this knowledge is the alpha and omega of everything. Yes, in light of this wisdom even the churches of our days seem like a simplification.

I would like to share the beautiful metaphor that I learned thanks to Ayurveda. According to Vedic principles, Purusha is that ever present cosmic intelligence, that universal consciousness, or Soul that is present in all existing things. I talked already about its presence in the human on the apropos of the Sun Salute, namely, that the divine sparkle, or the seed of this cosmic awareness lives within us. This is our individual soul itself and the source of our human potential.

The other concept besides Purusha is the notion of Prakriti which stands for nature, form, matter. When the soul borns into this world, naturally it will need a form to manifest. This form is the Prakriti, our body and mind which building around our soul pull us into the circulation of nature. Such an embodied soul is prone to the laws of nature, subject to the play of the five elements and the gunas, it is going to grow old and finally pass away. However, until this body and mind serve us, it is crucial how do we treat it, because the seed, and our soul's development will be determined by the soil into which it has been planted. That is why yoga and ayurveda pay so much attention to the maintenance of body and health, and the purification of the mind.
Ayurveda formulates it beautifully that the Soul is the ultimate healer of all problems, the Soul is the basis, the axis of our health. We all know about psychosomatic diseases and that they are thought to develop unconsciously. But we are equally aware of the fact that all such ailments can be healed consciously by restoring the harmony of the Soul. That is the reason why ayurveda suggests to make Purusha consciousness a daily practice.
This means a contemplation from the perspective of the Soul. This is the state of the observer, when we silently witness everything that occurs in body and mind. We do not get caught in the disturbances of Prakriti, in other words, we do not react instinctively to the call of body and mind. We don't respond mechanically or emotionally to the emerging urges, just look at what IS inside.

In the book "The secret of letting go" Guy Finley explains that you should continously be aware that your thoughts and emotions are not identical to you, and you should try to watch yourself whenever possible form Inside and Above. This thought reflects the principle of the Purusha consciousness. And it really works.

Yesterday, I got the seasonal depression. That typical state when you cannot tell why but you feel totally blue. There is no sun, it  is cold and as the Hungarian poet Vorosmarty wrote "Now there is winter and silence an snow and death." Well, now it is just Fall here but that is bad enough already, and I got very sad and lonely.

And then I recalled the Purusha consciousness. I was just standing in the kitchen and felt like crying. So I just started to watch myself. Gazed from the inside all those emotions and thoughts. I tried to accept them, that this is what IS, and that this is only a passing state. This IS, not me.

I used this technique previously already in a critical life situation, and it helped me this time again. When the evening came I just fell asleep nicely and in the morning I got up at five, energized, and I sat down by my computer with new thoughts and inspirations.

The Soul is the greatest healer, so do not get lost in the caprice of nature, the Prakriti.

A mag és a jó talaj

Az Ayurvéda a jóga testvértudománya. Maga a szó annyit tesz, az élet tudománya. A kettőnek közös gyökere a védikus filozófia, amelynek gyakorlati alkalmazását jelenti jóga és ayurvéda egyaránt.

Az ayurvéda tanulmányozása során mostanában sokat foglalkozok a védikus filozófiával. Minél jobban beleásom magam, annál jobban megdöbbenek, hogy mennyire átfogó és hatalmas ez a tudás. Lassan kezdem elhinni, amit kint Indiában mondott Guruji, hogy ez mindennek az alfája és ómegája. Igen, ennek fényében még a most meglévő hivatalos egyházak is leegyszerűsítőnek tűnnek.

Szeretném megosztani a legújabb szép hasonlatot, amit az ayurvédának köszönhetően tanultam. A védikus tanok szerint a Purusha az a mindent átható kozmikus intelligencia, az az egyetemes tudatosság, vagy az a Lélek, amely minden létező dologban megjelenik. Az emberben való megjelenéséről már beszéltem korábban a napüdvözlet kapcsán, vagyis hogy az isteni szikra, vagy ennek a kozmikus tudatosságnak a kis magja bennünk lakozik. Ez maga ez egyéni lelkünk illetve az emberi potenciálunk.

A másik koncepció a Purusha mellett, a Prakriti fogalma, ami annyit tesz: természet, forma, anyag. Amikor az ember lelke leszületik ebbe a világba, természetes módon szüksége lesz egy formára, amiben megtestesülhet. Ez a forma maga a Prakriti, a testünk és az elménk, amelyek a lelkünk köré rakódva bevonzanak minket a természet körforgásába. Az ilyen testet öltött lélek a továbbiakban ki van téve az őselemek hatásainak, a három gúna játékának és testi formájában ki van téve a természet rendjének, vagyis az öregedésnek és az elmúlásnak. Ellenben amíg szolgál minket ez a test és elme, addig nem mindegy hogy hogyan bánunk vele, hiszen a mag, a lelkünk attól függően fog fejlődni, hogy milyen talajba hullott. Ezért fordít  a jóga és az ayurvéda is nagy figyelmet a test és az egészség megóvására és az elme tisztán tartására.

Az Ayurvéda nagyon szépen fogalmazza meg, hogy a lélek emellett minden baj fő gyógyítója, az egészségünk alapja. Sokan ismerjük a pszichoszomatikus betegségeket és hogy azok úgymond tudat alatt fejlődnek ki. De azt is tudjuk, hogy ezek pontosan ugyanígy, a lélek harmóniájának visszaállításán keresztül tudatosan visszafordíthatók. Ezért javasolja az Ayurvéda, hogy tegyük napi gyakorlattá a Purusha tudatosságot. Ez nem más mint a lélek álláspontjából való szemlélődés. Maga a megfigyelő állapot, amikor tanúként figyeljük mindazt ami a testben és az elmében történik. Nem engedjük át magunkat a Prakritiban beállott zavaroknak, vagyis nem reagálunk ösztönszerűen a test és az elme szavára. Nem válaszolunk mechanikusan vagy érzelmi alapon a felmerülő ingerekre, csak megfigyeljük, hogy mi Van belül.

Guy Finley "Az elengedés titka" című könyvében úgy ír erről, hogy tudatosítva magadban azt, hogy a gondolataid és az érzelmeid nem te magad vagy, próbáld meg magad minél többször bentről és fentről szemlélni. Ez ugyanaz a gondolat mint a Purusha tudatosság. És nagyon hatásos.

Tegnap éppen rám tört a szezonális depresszió. Az a tipikus állapot, amikor az ember nem tudja megmondani miért, de valahogy nagyon rosszul érzi magát. Nem süt  nap sem, hideg van és ahogy Vörösmarty mondja, "Most tél van és csend és hó és halál." És itt még épp csak ősz van, de az is elég cefet, és hát én nagyon elszontyolodtam.

És akkor eszembe jutott a Purusha tudatosság. Csak álltam a konyhában és majdnem a sírás kerülgetett. És akkor csak elkezdtem figyelni magam. Nézni belülről azt a sok feltoluló érzelmet és gondolatot. És igyekeztem őket elfogadni, hogy most ez van, de ez csak egy állapot. Ez nem én vagyok.

Ez a technika már korábban egy nagyon fonák élethelyzetben is működött és most sem hagyott cserben. Végül este szépen elaludtam és reggel meg ötkor kipattant a szemem és új tervekkel ültem a számítógépemhez.

Hát igen, a lélek nagy gyógyító, ne engedd át magad a Prakriti, a természet szeszélyeinek.