Úgy gondoltam beiktatok hetente egy kis meglepetést a blogomba. Hétről hétre sorra fogok haladni az alapozó ászanákon, tippeket adva a gyakorláshoz és az elmélyüléshez. Remélem mindenkinek hasznára válik és legalább olyan élvezettel fogjátok azt olvasni, mint amilyen élvezettel én azokat írom.
1. 1. Hét Tadasana
Ez egy nagyon nehéz ászana szerintem. Azt szokták mondani, hogy a savasana a legnehezebb, de akkor biztos, hogy ez jön után sorban. Mindjárt meglátjuk miért. Szankszkritül a neve Tadasana, vagy másként Samasthiti. ’Tada’ azt jelenti hegy,’ sama’ egyenlő egyenes, felfele álló, mozdulatlan, a ’sthiti’ pedig annyit tesz, hogy nyugalom, nyugodtan állás (forrás: B.K.S. Iyengar, Light on Yoga).
No szóval akkor ebben a pózban állunk stablian mint a hegy, fenségesen és mozdulatlanul. Hát máris látjuk, hogy ez a mai rohanó embernek mennyire nehéz. Csak nézd meg, ahogy az emberek várakoznak például egymásra. Soha senki nem áll nyugton. Biztos kell, hogy valami pótcselekvést keressünk magunknak, és legalábbis sétálgatni fogunk, vagy egyik lábról a másikra billegni. Ha úgy kell állnunk, mint a ’feszület’ az máris kellemetlen, valami lekorlátozásnak érezzük, erre csakis valami külső fegyelmező erő szoríthat rá bennünket. Például egy iskolai ünnepség, egy munkahelyi esemény vagy amikor ácsorgunk a templomban hely híján. Nem is tetszik az embernek ez a póz és testileg és lelkileg is hajlamos tiltakozni ellene.
Például emlékszem, hogy én is gyerekkoromban mennyire ájulós voltam. De hát ez valahol normális reakció, hiszen ha csak állunk, akkor minden vér lassan a lábunkba megy és a fejünk könnyúvé és szédelgőssé válhat. A légzésünk is ritkábbá válhat pláne ha még sokan állnak körülöttünk és máris elsötétülhet minden. Ez a testi reakciónk erre a fegyelmezett helyzetre. És ha tudom, hogy ez jöhet, akkor persze, hogy kerülöm az állást. A másik meg lehet a lelki reakció, hogy egyszerűen nem vagyunk hozzászokva a mozdulatlansághoz és pillanatokon belül matatnunk kell. Nem bírjuk a fegyelmet.
No hát ezek után már világos, hogy miért nehéz a tadasana. Bejönnek az emberek egy keményen átdolgozott nap után a jógaórára, és akkor azt mondom nekik, hogy tadasana. És tartsd. No hát meghalás. Pedig kell ez is, de mennyire hogy kell. A tadasana egy nagyon meditatív póz lehet, és tuajdonképpen még az izmokat is végig megmozgtja, ha helyesen végezzük.
Néhány tanács. Nagyon told bele a sarkakat a földbe, aztán emeld meg a lábujjakat és terpeszd szét őket. Ez egy remek Iyengaros módszer, mert hirtelen ezzel a picike mozdulattal felhúzódik a térdkalács, egymás fölé rendeződnek a lábszár és a comb csontjai, a medence kissé előrebillen és a has automatikusan beljebb húzódik. Így építed fel szépen alulról a pózt. Akárcsak egy hegyet, szépen az alapoktól kiindulva. Aztán ez már természetesen magával fogja hozni a felső test megfelelő elrendeződését is. De erre még a következő légzéskoordinálással rá is segíthetsz.
Kiindulás: Lábak összezárnak, kezek a mellkas előtt namastében vagy a test mellett lógnak.
Belégzés – beletolok a sarokba, elemelem a lábujjakat a földtől és szétterpesztem őket
Kilégzés – behúz és felhúz a has, érezd a rekeszizmodat felfele húzódni
Belégzés – tartsd meg a hasad behúzva
Kilégzés – összeszorít a bordakosár
Belégzés – megemeled a mellkast
Kilégzés – vállak hátra és letolnak
Belégzés – fejtetőn keresztül megnyúlsz az ég felé
Kilégzés – hunyd le a szemed, tedd vissza a lábujjakat a földre, de még mindig szétterpesztve
Segítsd magad vizualizációval. Először most becsukott szemmel, megint nézd végig az előző lépéseket. A saroktól a fejtetőig képzeld el megint magadat és azt, ahogy felvetted a tökéletes tartást. Utána pedig figyeld meg, hogy hol van még pici izgés-mozgás a testedben. Lélegezz azokra a pontokra és nyugtasd meg magad teljesen.Végül vidd a koncentrálást a mellkas közepére és figyeld meg ott a lélegzésedet. Maradj meg a pózban legalább két percig.
Ha így csinálod, akkor érezni fogod, ahogy a tested izmai dolgoznak. Azért meg kell tartani téged egyensúlyban és ellent kell állni a gravitációnak, tehát a láb izmai, a has, a hát és még a karok is nagyon dolgoznak. Ha közben sikerül magadat kicsit ellazítani, ezalatt azt értem, hogy az izometriás helyzetet, vagyis az izmok folyamatos feszítését megtartva az egyéb kényszermozgásokat kiküszübölöd, akkor lassan meg fogod érezni a tested erejét.
És ha így állsz, attól sem kell félned, hogy elájulsz, vagy hogy leesik a vérnyomásod, hiszen a lábizmok feszülnek, nyomják fel a vért a fejed irányába, a has is tart, minden mint egy pumpa, nyomja fel a vért. Az alapoktól építkezve az energia az agyban összpontosul, és a fejed lesz a képzeletbeli hegy csúcspontja.
Közben mondhatod magadnak a lelki megerősítést: „Stabil vagyok .”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése