A mag és a jó talaj

Az Ayurvéda a jóga testvértudománya. Maga a szó annyit tesz, az élet tudománya. A kettőnek közös gyökere a védikus filozófia, amelynek gyakorlati alkalmazását jelenti jóga és ayurvéda egyaránt.

Az ayurvéda tanulmányozása során mostanában sokat foglalkozok a védikus filozófiával. Minél jobban beleásom magam, annál jobban megdöbbenek, hogy mennyire átfogó és hatalmas ez a tudás. Lassan kezdem elhinni, amit kint Indiában mondott Guruji, hogy ez mindennek az alfája és ómegája. Igen, ennek fényében még a most meglévő hivatalos egyházak is leegyszerűsítőnek tűnnek.

Szeretném megosztani a legújabb szép hasonlatot, amit az ayurvédának köszönhetően tanultam. A védikus tanok szerint a Purusha az a mindent átható kozmikus intelligencia, az az egyetemes tudatosság, vagy az a Lélek, amely minden létező dologban megjelenik. Az emberben való megjelenéséről már beszéltem korábban a napüdvözlet kapcsán, vagyis hogy az isteni szikra, vagy ennek a kozmikus tudatosságnak a kis magja bennünk lakozik. Ez maga ez egyéni lelkünk illetve az emberi potenciálunk.

A másik koncepció a Purusha mellett, a Prakriti fogalma, ami annyit tesz: természet, forma, anyag. Amikor az ember lelke leszületik ebbe a világba, természetes módon szüksége lesz egy formára, amiben megtestesülhet. Ez a forma maga a Prakriti, a testünk és az elménk, amelyek a lelkünk köré rakódva bevonzanak minket a természet körforgásába. Az ilyen testet öltött lélek a továbbiakban ki van téve az őselemek hatásainak, a három gúna játékának és testi formájában ki van téve a természet rendjének, vagyis az öregedésnek és az elmúlásnak. Ellenben amíg szolgál minket ez a test és elme, addig nem mindegy hogy hogyan bánunk vele, hiszen a mag, a lelkünk attól függően fog fejlődni, hogy milyen talajba hullott. Ezért fordít  a jóga és az ayurvéda is nagy figyelmet a test és az egészség megóvására és az elme tisztán tartására.

Az Ayurvéda nagyon szépen fogalmazza meg, hogy a lélek emellett minden baj fő gyógyítója, az egészségünk alapja. Sokan ismerjük a pszichoszomatikus betegségeket és hogy azok úgymond tudat alatt fejlődnek ki. De azt is tudjuk, hogy ezek pontosan ugyanígy, a lélek harmóniájának visszaállításán keresztül tudatosan visszafordíthatók. Ezért javasolja az Ayurvéda, hogy tegyük napi gyakorlattá a Purusha tudatosságot. Ez nem más mint a lélek álláspontjából való szemlélődés. Maga a megfigyelő állapot, amikor tanúként figyeljük mindazt ami a testben és az elmében történik. Nem engedjük át magunkat a Prakritiban beállott zavaroknak, vagyis nem reagálunk ösztönszerűen a test és az elme szavára. Nem válaszolunk mechanikusan vagy érzelmi alapon a felmerülő ingerekre, csak megfigyeljük, hogy mi Van belül.

Guy Finley "Az elengedés titka" című könyvében úgy ír erről, hogy tudatosítva magadban azt, hogy a gondolataid és az érzelmeid nem te magad vagy, próbáld meg magad minél többször bentről és fentről szemlélni. Ez ugyanaz a gondolat mint a Purusha tudatosság. És nagyon hatásos.

Tegnap éppen rám tört a szezonális depresszió. Az a tipikus állapot, amikor az ember nem tudja megmondani miért, de valahogy nagyon rosszul érzi magát. Nem süt  nap sem, hideg van és ahogy Vörösmarty mondja, "Most tél van és csend és hó és halál." És itt még épp csak ősz van, de az is elég cefet, és hát én nagyon elszontyolodtam.

És akkor eszembe jutott a Purusha tudatosság. Csak álltam a konyhában és majdnem a sírás kerülgetett. És akkor csak elkezdtem figyelni magam. Nézni belülről azt a sok feltoluló érzelmet és gondolatot. És igyekeztem őket elfogadni, hogy most ez van, de ez csak egy állapot. Ez nem én vagyok.

Ez a technika már korábban egy nagyon fonák élethelyzetben is működött és most sem hagyott cserben. Végül este szépen elaludtam és reggel meg ötkor kipattant a szemem és új tervekkel ültem a számítógépemhez.

Hát igen, a lélek nagy gyógyító, ne engedd át magad a Prakriti, a természet szeszélyeinek.