Az élet egy folyamatos tanulás. Volt már neked is olyan érzésed, hogy egy ászana túl egyszerű és nehéz elhinni, hogy egyáltalán hatásos? Vagy csodálkoztál valaha azon, hogy vajon egy bizonyos póz egyáltalán külön ászana-e, és nem csak inkább egy másik változata?
No hadd közöljek először egy képet a parvatasanáról (másként ’hegy póz’, vagy ’hegycsúcs póz’), ahogyan azt én tanultam Bharath Shetty mestertől Mysoreban. Állás, lábak összezárnak, karok megemelnek a fej fölé, két tenyér egymással szemben öszzeszorít (1. verzió).
Ha olvastad a korábbi bejegyzést a tadasanáról, akkor most valószínű megfordul benned a kérdés: hm, a név ugyanaz és a póz is kísértetiesen hasonló. Ez a kis változtatás valóban megérdemel egy új ászanát? Nos, az ördög a részletekben lakozik és amint mindjárt meglátod, az ember mindig tud újat tanulni.
Amit először fel kellett fedeznem az az, hogy ez a verzió messze van még a végső pozíciótól. Ahogy azt Iyengar megvilágítja a Light on Yoga című könyvben, a Parvatasanát ülő helyzetben vagyis padmasanából, lótuszpózból kell kivitelezni, a kezeket összefűzve és felfele és kifele forgatva. Tehát így (végső pozíció):
De, vigyázat, a padmasana elsajátítása évekbe telhet, úgyhogy a kezdőknek szüksége van némi módosításra:
Kivitelezés vagy vajrasanában ülve (2. Verzió),
vagy ha még ez is nehéz, akkor
Egyenesen állva (3. Verzió).
A kéztartásra is két lehetőség adott:
- tenyerek egymásba tolnak, vagy
- öszzefűznek.
Az én tapasztalatom szerint, ha a tenyereket összenyomva tartjuk, akkor ez így kicsit nehezebb a vállaknak, mivel ettől nehezebb lesz lefele húzni a lapockákat a keresztcsont irányába. Másrészt viszont, a második változat, ha összefonjuk a kezeket, sokkal jobban megdolgoztatja a csuklót és a könyököt: úgyhogy döntsd el Te magad, hogy neked éppen melyiket kell jobban megmozgatnod.
Én mindenkinek elsőre azt javasolnám, hogy először kezdjen az 1. Verzióval. Ez a változat már magában hordozza a szóban forgó ászana fő fókuszpontját: a váll megnyújtását és a mellkas kiemelését. Ez a nagy különbség ebben a pózban a tadasanához képest. Figyeld meg, hogy miközben az egész tested felfele törekszik, a vállaid le akarnak sülllyedni. Már szinte elemelkedsz a talajtól. Most őszintén, figyeld meg magadat. Nincs kedved szinte elemelni a sarkadat a földtől mint egy balettáncos? De közben a lapockák meg húznak vissza a talajra, és ellensúlyozzák ezt az emelő hatást. Pláne, ha tudatosan húzod őket visszafele, akkor több helyet teremthetsz a fülek körül és még inkább megérezheted a nyújtást a nyakadban. Máskülönben a karok majdnem be fogják fedni a füleket és ahelyett hogy a megnyílást éreznéd, bezáródást és feszülést, stresszt fogsz tapasztalni. Néhány jógapóz a bezárulásról szól, de ez nem azok közé tartozik. Különösen a kezdőknek hasznosabb az ászana fő elemére figyelniük, majd később áttérhetnek a finom részletekre.
De mi történik belül miközben végzed ezt a nyújtást? Láttuk, hogy milyen hatást fejt ki a póz a vállakra, amitől ez az ászana hasznossá válik a vállat érintő reumás fájdalmak és arthritis megelőzésében és enyhítésében, ráadásul segít eloszlatni az itt felgyülemlett izomfeszültséget is. Ne feledd, hogy a stressz sokszor a vállakban, a nyakban és a hát felső részében gyűlik össze. Ez a póz egyaránt segít meggyógyítani a carpal tunnel vagy magyarosan „alagút-szindrómát” is, különösen azáltal, hogy megdolgoztatja a kéz és a karok izmait, amelyek a fő területei ennek a „homo computerusra” annyira jellemző betegségnek.
Másrészt megfigyelheted a hatalmas nyitást a mellkasban és azt, ahogy a has felfele húzódik. A tadasana során inkább valószínű, hogy hasi lélegzéssel fogsz lélegezni, amitől az a póz igazán meditatívvá is válhat. Itt ellenben ahogy felemeled a hasat és kidülleszted a mellkast, a mellkasi légzés fog inkább természetesen bekövetkezni. Ez azzal jár, hogy az oxigénbevitel nőni fog, a nyújtás megélénkíti a vérkeringésedet, így több vér fog eljutni az agyba és összességében frissebbnek fogod érezni magadat. Nem vicces a test annyira értelmes. Emlékszem még, hogy amikor egyetemista koromban egy hosszú könyvtárazás után miután végre kidugtam a fejemet a könyvből, pontosan így kezdtem el megnyújtani a karjaimat: megnyitva a mellkast egy jó nagy belégzéssel.
A felfele emelő mozdulattól a hasi szervek is szépen megnyúlnak, ami segít a székrekedés kiküszöbölésében, továbbá megelőzi és gyógyítja a visceroptosis nevű betegséget, ami tulajdonképpen a hasi szervek lesüllyedését jelenti.
Wow, egy ilyen kis egyszerű nyújtás ilyen erőteljes. Meg vagyok lepődve. Azt gondolom, hogy ezt az ászanát annyira egyszerű kivitelezni, hogy akár többször is meg lehet csinálni egy nap során, bárhol és bármikor. Kell ennél több inspiráció?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése