Asana focus No. 8: What is the final position? (paschimottanasana)

Many times yoga students ask what is the final position of an asana? How far can you develop a particular posture? In the chaos of stereotypes on the snaky flexible yogi man it is no surprise if many of us fall into the thinking pattern that the more complicated a pose is the more its performer shall be praised. On the other end we find those who content themselves by doing only , as they say, ’a few easy poses’, emphasizing rather the importance of the internal balance and mental focus. Yes, the most important is the inner stillness and indeed the aim of the whole practice shall be to achieve this silence through the asanas leading us to meditation as a natural follow up to our exercises.

I think you shall not stop at the „easy asanas” in the sense that you should not get lazy and confined to your existing limits, but you should give yourself a chance so that your body can demonstrate its full ability through its wonderful breakthroughs and enhanced flexibility and make you experience states where you finally  feel the unhindered flux of energy through your channels. So doing asanas shall remain a continuous process where even if treating yourself with care and love, you shall constantly thrive to achieve better performance. This drive might not necessarily mean more difficult poses, because this opening up can happen in less spectacular ways.

Just to make it more understandable, here is an example: Paschimottanasana. At first sight you might only understand that you are supposed to bring your head to your leg while sitting in a forward bend. Then if you are lucky and have a good teacher, you will discover that first it is more about the opening of the hip and the pelvis. If your hips are too tight and the pelvis is tilting backwards due to tight hamstrings, then you will only be able to bend forward with a curved back which will just further increase the unwanted curvature. This cannot possibly be the point of the posture since asanas aim at increasing the energy flow and that would be highly impossible with a hunched back. Well, then let’s try it with a straight spine, even if at first you cannot tilt forward more than 5 cm maximum. The day will come when you will be able to rest even your chin on your shin with no stress in the back or in the thighs, and with a relaxed hip. You have arrived. Or maybe not? Only when you have arrived to this point you can really start to experience the energy flows set in motion. And continue savouring that moment by holding the pose even longer. Then, when you are able to hold the posture for example up to 3 minutes, without any troubles, you will forget more and more about the body and just let it charge.  Time will also seem less and less important.

And here of course, nothing stops, because if you keep on practicing for many years, you might have the blessing that the asana simply unfolds for you. Without words you will feel that A-ha moment, yes, now I have understood something about Paschimottanasana. And it is still not the end, year after year as you continue the practice with more wisdom and experience, surmounting the abilities of your ageing limbs, you will come to see more and more subtleties. This is what makes masters truly great. This continuous progress. The fact that they consider the asana a living thing, a constant creation of prana which continues to move and alter as long as it exists. Only the cadaver remains unchanged. The final position, the corpse pose, shavasana at the end of the class is a tremendous symbol, since the closing relaxation is a memento mori, a reminder of our mortality.

So use every breath like an opportunity for development. Seek endlessly for your boundaries. Accept the condition of the body as it is in the moment, and be grateful for the actual achievement, but never see it as the final position. How many counts, how many breaths? You measure often asana through this filter. Acharya Venkatesh (Mysore) would say, ’You know, that you are not going to die, so hold it one more breath you think you can survive’. This might seem a little drastic at some point, but sometimes you need this approach for the breakthrough. ’I can’t take it any longer’, you say, but then engage yourself for two more breaths and just watch what happens. Once you get used to it, raise the holding time by another two breaths. It will be like running and reaching at the turning point. It might not happen at first but you can be sure that transformation will occur.

Do not look for the outer form, just allow the asana to unravel. Be inspired by my paschimottanasana.

To finish, I must say, I met some yoga teacher in her fourties complaining about never getting to far in her asana practice. She was filled with bitterness and resignation. Do not allow yourself this attitude, you can always learn and grow. If the Belgian queen in her eigthies, suffering from a trembling neck was able to learn headstand (!) under Iyengar’s guidance, then we have no excuse. Come on! Let your body take you to your highest potential and use it as a tool of your experiment in this life.

Ászana fókusz No. 8: Mi a végső helyzet? (paschimottanasana)

Sokszor kérdezik a tanítványok, hogy mi a végső helyzete egy ászanának? Meddig lehet még fokozni a pózt? A kígyóember jógasztereotípiák kavalkádjában nem véletlen, ha sokan beleesünk abba, hogy azt gondoljuk, minél nyakatekertebb egy póz, annál értékesebb, és annál figyelemre méltóbb a gyakorlója. Ott vannak a másik végén meg azok, akik azt hangoztatják, hogy egyszerű ászanákkal is köszönik szépen jól elvannak, mert a lényeg a belső egyensúly és a lelkiállapot. Igen, a legfontosabb a belső egyensúly és a jóga lényege az lenne, hogy elérjük ezt a meditatív állapotokhoz vezető belső csendet már az ászanák gyakorlása során, és a gyakorlás végén természetes szükségletként folytassuk a napi programunkat meditációval.

Ugyanakkor szerintem nem szabad megelégednünk az egyszerű ászanával sem abban az értelemben, hogy nem szabad ellustulnunk, nem szabad beletörődnünk a jelenlegi határainkba, hanem adni kell egy esélyt arra, hogy a test megmutassa mikre képes, hogy csodálatos megnyílásain és lazulásán keresztül megérezhessünk olyan fizikai állapotokat, ahol végre megtörténik az energetikailag akadálymentes áramlás. Tehát az ászanázás egy állandó folyamat kell legyen, ahol ugyan szeretettel bánva önmagunkkal, de mégis van bennünk egy folyamatos törekvés a még tökéletesebb kivitelezésre. Ez a törekvés ellenben nem feltétlenül jelent külsőleg is bonyolultabb pózokat, mivel a megnyílás megtörténhet kevésbé látványos módon is.

Csak hogy érthetőbb legyen, mondok egy példát: Paschimottanasana. Első megközelítésben az ember annyit fog fel belőle, hogy ülök a talajon és előrehajtom a fejem a lábamhoz. Aztán ha van egy jó tanára, akkor lassan megérti, hogy nem a láb elérésén van a hangsúly, hanem először a medence és a csípő nyitásán. Ugyanis ha a medence nagyon feszes, vagy hátrabillen főleg azért is mert a hátsó combizmok nagyon merevek, akkor csak görbe háttal fogunk tudni előre hajolni, ami csak fokozza a gönyeségünket. Ez viszont nem lehet az ászana célja, hiszen az az energiaáramlást fokozni szeretné, azt pedig görbe gerinccel képtelenség. Jó, akkor próbáljuk tovább egyenes háttal, még ha először csak kb. 5 centire fogunk tudni így közelebb hajolni a térdhez. Majd szépen eljön a nap, hogy a hátunkat egyenesen tartva az állunkat is kényelmesen lefektetjük a lábszárhoz, és nincs feszültség sem a hátunkban, sem a combunkban és közben még a medence is kioldódott. Megérkeztünk. Vagy mégsem? Mert ekkor kezdhetjük el igazán megérezni a meginduló energiaáramlásokat. És élvezni azt, egyre tovább tartva a pózt. Majd, ha már akár pl. 3 percig is zavartalanul tudjuk tartani a helyzetet, akkor egyre inkább el is fogunk feledkezni a testről és csak hagyjuk hogy töltődjön. Sőt lassan az idő múlása is eltompul az érzékelésünkben.

És még persze itt sem áll meg a dolog, mert ha már évek óta így gyakorolsz, akkor talán abban az áldásban is részed lesz, hogy egyszerűen az ászana csak önmagától kibontja magát. Szavak nélkül is úgy érzed, hogy Aha, most valamit megértettél abból, hogy mi is az hogy Paschimottanasana. És akkor még mindig nincs vége, mert évről-évre gyakorolva egyre több bölcsességgel és tapasztalattal, egyre inkább meghaladva öregedő tagjaid becsülhető  képességeit, még több apró finomság tárul fel előtted. Ettől nagyok a mesterek. Ettől az állandó progresszív fejlődéstől. Hogy az ászanát egy élő dolognak tekintik, a prána folyamatos művének, amely amíg él, mozog és változik. Csak a halott test nem mutatja már az átalakulás jeleit. A végső helyzet a hullapóz, mint a shavasana a jógaóra végén. Szép ez a jelkép, mert tulajdonképpen minden egyes befejező relaxáció egy memento mori, egy emlékeztetés a múlandóságra.

Használj ki tehát minden egyes lélegzetet a fejlődésre. Keresd folyamatosan a határaidat. Fogadd el a tested állapotát az adott pillanatban, és légy hálás az elért eredményért, de sose tekintsd azt a „végső helyzetnek”. Hány számolás, hány lélegzet? Sokszor ezen  keresztül méred az ászanát. Acharya Venkatesh (Mysore) azt mondaná:„Tudod, hogy nem fogsz belehalni, tartsd hát még egy lélegzéssel tovább, mint gondolnád”. Hát ez lehet hogy néha drasztikusnak tűnik, viszont olykor kell ez a hozzáállás ahhoz, hogy megtörténjen az áttörés. „Nem bírom tovább”, mondod magadban, no akkor vállalj be még két légzést és figyeld mi történik. Majd kis idő múlva próbáld még kettővel tovább tartani.  Olyan lesz mint a futásban a holtpont. Lehet hogy nem egyből fog megtörténni, de mindenképpen biztos lehetsz benne, hogy eljön az átalakulás.

Ne a külső formát keresd, hanem engedd meg hogy az ászana egyszerűen kibontsa magát. Úgy mint ahogy ezt velem tette a paschimottanasana.

Utolsó gondolatnak csak annyit, hogy találkoztam már középkorú jógaoktatóval, aki arra panaszkodott, hogy sosem tudott igazán nagyot alkotni az ászanák terén. Benne volt a keserűség és a lemondás. Ne hagyd, hogy veled ez történjen, mert mindig lehet tanulni és fejlődni. Ha a remegős nyakú belga királynő nyolcvanegynéhány évesen képes volt Iyengar keze alatt megtanulni a fejenállást, akkor nekünk nincs kifogás. Hajrá! Engedd, hogy a tested kihozza belőled  a legjobbat és használd azt a tapasztalás eszközeként.

Ayurvedic cooking – Summer Pitta feast in the kitchen

Finally, I gave in to the constant request from my friends to organize an ayurvedic cooking. The Hungarian proverb “many good people can fit into a small place” was more than an accurate account of this Saturday afternoon when seven people got busy in my not too spacious kitchen.

The point of ayurvedic cooking is to prepare an individualized menu, to find the combination of tastes and ingredients that are most suited to your constitution. However, this is a difficult task when you cook for more than one person whose doshas can vary significantly. Although this is the reality of life, since already in a smaller family as many as they are, that different they might be. So I thought it was a great challenge to create a meal that is enjoyable to all, yet which can be possibly adjusted to each individual. When it is hard to pick a dominant dosha then best is to rely on the dosha of the season since that is affecting everyone. Taking this into account, I based our “spicing guidelines” on the dosha of summer. In this season outside it is mostly hot and dry, therefore our menu was planned in the overall to be Pitta balancing.

What does it all mean? Pitta is the combination of the elements of water and fire, and its hotness should be cooled not only through the temperature of the food (hot or cold), or its level of cooking (raw, cooked, boiled, grilled, fried etc.), but also by the application of Pitta calming spices. These are the sweet, bitter and astringent flavors, therefore our aromas were revolving around these principles.

To start with, I placed a tray of red currant on the table as an aperitif which due to its astringent properties is a wonderful Pitta-pacifyer.

During summertime the outer heat implies that our digestive fire, the jatharagni will burn higher, consequently we can better digest even cold or raw food items such as salads. Not to mention that these nice green friends are such a valuable source of vitamins and most of them are the representatives of the bitter taste which is so balancing for Pitta (and Kapha). I decided therefore to bring out an array of various greens in the menu so that my friends can get to know a lot of novelties. To accompany them, I thought we could prepare three different dressings suited to the three doshas and three types of veg „dosha burgers”.

So let’s see what was on our ingredients list:

For salads I bought besides the simplest lettuce and iceberg a fancy salad mix from the organic market full of delicacies, green chard, red chard, purple basil, celery,  and a wonderful young and crispy looking fennel bulb from the garden of a Hungarian bio farmer.

To garnish, I bought some chesse. During summer it is important to choose lighter types of cheese like cottage cheese, or mozzarella types since heavier varieties tend to aggravate Pitta. I chose a mozzarella like Hungarian bio goat cheese, spreadable French goat cheese (buchette de chevre) and some young goat gouda. 

To bring in more flavors, I took a bunch of fresh mint leaves, celery, parsley, dill, aniseed and fennel seeds. 

For the burgers we used three types of vegetables: grated carrots and summer squash, finely chopped zucchini and for base millet, amaranth and bulgur.

 Voila the final menu:

Starter: Fake-grilled eggplant slices with basil

Cut the eggplant into fine slices, then put them on some melting butter and sprinkle with some dried basil, a little turmeric and ground cumin. From time to time press it with a fork so that you end up with some burned stripes on the surface as if you grilled it. This food is heating in nature, so it is better to prepare it with butter rather than with olive oil. It really helps to start the agni, the digestive fires of the Vata and Kapha types. I trusted though my Pitta friend with the realization and she needed a good deal of encouragement to beat her fear and put more butter into the pan. Despite her initial dry tries, once the big Kapha guys of our group welcomed her more juicy eggplant chips, she also got bolder.

For the salads, we prepared three types of dressing:

1.       Vata dressing: olive oil, apple cider, grounded fennel seed and a little honey. 

2.       Pitta dressing: yoghurt (Cserpes sajtműhely organic fresh natural yoghurt), fresh mint leaves, dill and chopped parsley.

3.       Tridoshic dressing appropriate for all three types: mint chutney with coconut flakes and mustard seeds. These were the original three ingredients, balancing each other nicely, but it was a pleasure to watch our male members getting creative and adding some celery and zucchini. It all came out really well after all the ingredients were mixed in the vegetable juicer.

      The burgers

Based on our Vata, Pitta or Kapha recipe we boiled the grains and then mixed it with some flour, eggs and the three vegetables (although in varying proportions) plus the various spices. We fried them in sunflower seed oil, a nice tridoshic pick. 

Vata burger:

Bulgur or amaranth, grated carrot, grated summer squash, more carrot though then squash, finely chopped zucchini, garam masala, ground cumin, turmeric, black pepper, salt, vegamix (Hungarian vegetarian spice mixture).

Pitta burger:

Bulgur, grated carrot, but less carrot then zucchini and squash, celery finely chopped, parsley, mint, dill, freshly fennel bulb slices and anisseed, fennel seed, turmeric and a little salt.

Kapha burger:

Millet, purple onion, a little garlic thinly sliced, more zucchini and carrot than squash, black pepper, garam masala, cumin, red paprika, and salt.

Kapha delights

Vata grounding

Pitta cooling

It was funny to watch that all the guys voted for the Kapha burger and one of the big Kapha boys started to fry them with at least that much of enthusiasm as if he was preparing a steak. On the other hand, the little amaranth has gained some attention because my friends thought it funnily tasted like caviar.

Once we arrived to serving, all my friends turned into a culinary prodigy and as a result even the red currant finished on the plate as a decoration for the burger. It is nice to see that my friends got the idea and used the starting „note” as the „finishing accord”. In the same time Mint got an important role in almost all preparations from lemonade to salad dresssing. Of course, because mint brings a perfect balance for all three doshas in the summer heat.

Flavors have an important part. In theory we should include all the six tastes at all meals (sweet, salty, sour, pungent, bitter and astringent). But the essence lies in the proportions, and in the golden ingredient, the good company sweetening our life.

Ayurvédikus főzőcske – nyári Pitta kavalkád a konyhában

Végre eleget tettem a barátaim régóta tartó unszolásának és tartottam egy ayurvédikus főzőcskét. A „sok jó ember kis helyen is elfér” a lehető leghelytállóbban jellemezte ezt a szombat délutánt, amikor egyszerre heten sürögtünk-forogtunk a nem túl tágas konyhámban. 

Az ayurvédikus főzés lényege a személyre szabott menü, vagyis megtalálni azokat az íz- és összetevő kombinációkat, amelyek neked egyénileg a leginkább megfelelőek. Ellenben nehéz ez a feladat akkor, amikor nemcsak egy emberre főzünk, hanem egyszerre többféle doshikus alkatra. Viszont ez az élet realitása, hiszen már egy kisebb családban is könnyen előfordul, hogy ahányan vannak, annyi félék. Így aztán még jó kihívásnak is tartottam, hogy most valami olyat kell alkossak, ami egyszerre mindenki számára élvezhető, mégis kisebb módosításokkal és fortélyokkal egyénre szabható. Amikor nehéz kiemelni egy domináns doshát, akkor a leghelyesebb, ha az évszakhoz igazodunk, hiszen az mindenkire egyaránt hat. Ennek fényében a nyárnak megfelelő doshára koncentrálva határoztam meg az ízek alapfonalát. Ebben az évszakban a száraz és a meleg uralkodnak, ezért az ételt elsősorban a Pittát kiegyensúlyozó összhatásúra terveztem. 

Mit is jelent mindez? A Pitta a tűz és a víz elegye, és annak forróságát nemcsak az étel hőmérsékletével (hideg, meleg) és hőkezeltségi állapotával (főtt vagy nyers, forralt, sült vagy párolt stb.), hanem a Pittát kiegyenlítő ízekkel is hűteni kell. Ezek alapvetően az édes, a keserű és a fanyar vagy másként összehúzó hatású ízek, így az ízvilágunkat ezek mentén építettem fel.

Nem véletlen, hogy mielőtt bármit csináltunk volna, csak úgy aperitifnek kitettem egy doboz ribizlit, amely fanyarságával egy kellemes Pitta-harmonizáló gyümölcs.

Nyáron a külső forróság azt is magával hozza, hogy az ember emésztő tüze, a jatharagni is sokkal hevesebben lobog, így könnyebben tudjuk megemészteni a nyers vagy hideg ételeket és a salátákat. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kedves zöldfélék nagyon sok hasznos vitamint tartalmaznak és általában a legtöbb salátaféle a kesernyés ízek hordozója, ami megint kiegyensúlyozóan hat a Pittára. Így végül úgy döntöttem, hogy a menü rengeteg salátafélét fog felvonultatni, hogy a barátaim minél több újdonsággal megismerkedhessenek. Ezekhez pedig a három ayurvédikus alkatnak megfelelően háromféle szószt illetve három fajta „dosha fasírtot” fogunk készíteni az egyes típusokhoz igazodó növényi alapanyagokkal és fűszerezéssel. 

No lássuk tehát, hogy mi volt a palettán.

Salátának a szimpla jégsaláta és a fodros zöld sali mellett volt egy vegyes egyveleg csupa ismeretlen finomsággal a biopiacról, továbbá vörös szárú mángold, lila bazsalikom, zellerszár és egy ránézésre is roppanósan hűs édeskömény valamely magyar biotermelő kertjéből.

Mellé vettem sajtokat is, csak hogy egy kicsit tartalmasabb legyen a saláta, illetve azoknak, akik esetleg már túl éhesek lettek volna. Mivel nyár van, fontos, hogy a sajtokból is a könnyedebbeket a túrót, illetve a mozzarellához hasonló állagúakat válasszuk. Én vettem egy lágyabb és nedvesebb magyar bio kecskesajtot, francia kenhető kecskesajtot (buchette de chevre) és fiatal kecske goudát.

Egyéb ízfokozónak vettem még egy csomó friss mentalevelet, zellerszárat, petrezselymet, friss kaprot, ánizsmagot és édeskömény magot.

A fasírtokhoz háromféle zöldséget használtunk fel: répát reszelve, tököt reszelve és apróra vágott cukkinit valamint alapnak kölest, amarántot és bulgurt.

No hát akkor voila, a végső menü:

Előétel: Vajon bazsalikommal álgrillezett padlizsánszeletek. 

Ehhez csak igen vékonyra kell vágni a padlizsánt, az olvadozó vajra rádobni és megszórni szárított bazsalikommal, egy kis hintés kurkumával, esetleg köménnyel és ennyi. Néha jó, ha villával finoman rányomunk, hogy olyan csíkosra piruljon helyenként mintha grilleztük volna. Az étel melegítő jellegű, ezért jobb hogy ha vajjal csináljuk és nem a még tüzesebb olívaolajjal, de ez az előétel kifejezetten segít a Vatáknak és a Kapháknak beindítani az emésztő tüzet, a jatharagnit. Bár a megvalósítást pont az egyik kedves Pitta barátnőmre bíztam, akinek igazi kihívást jelentett legyőzni a félelmét és rendesen bevajazni a serpenyőt. Az első szárazka próbálkozások után azonban, miután a csapat termetes Kapha fiúi nagy ovációban részesítették az érkező zamatos padlizsán chipseket, a Pitta lányunk is megbátorodott.

A salátákhoz készült három féle szósz:

1.       Vata dresszing: olívaolaj, almaecet, ánizsmag összeporítva és egy kis suhintás méz. 

2.       Pitta dresszing: joghurt (Cserpes sajtműhelyből való natúr joghurt), friss menta, kapor és petrezselyem.

3.       Tridosikus vagyis mindhárom típusnak jó dresszing: a mentás, kókuszos, mustármagos chutney. Ez utóbbinál ez volt az eredeti összetevő lista, de aztán a fiúk beindultak és jó volt nézni a kreativitásukat, ahogy még beledobálták a zellerszárat meg a cukkinit. Hmmm, nagyon finom lett. Az összetevőket jól összemixeltük a zöldségprésen.

A fasírtok mind úgy készültek, hogy az adott gabonafélét vagy magot megfőztük, majd teljes kiőrlésű lisztet és tojást hozzáadva összekevertük a fűszerekkel meg a három zöldséggel (azok egymáshoz viszonyított arányát az alábbiak szerint változtattam fasírtonként). Sütéshez kanállal kiszaggattuk és napraforgó olajban megsütöttük. 

Vata fasírt:

Bulgur vagy amarant, reszelt répa, tök lereszelve, de több répa mint tök, cukkini finomra vágva, garam masala, őrölt kömény, kurkuma, fekete bors, só és vegamix.

Pitta fasírt:

Bulgur, répa, de arányaiban kevesebb mint a belekerülő tök és cukkini, zellerszár apróra vágva, petrezselyem, menta és kapor, friss édeskömény szeletek és édeskömény mag, ánizsmag, kurkuma és pici só.

Kapha fasírt:

Köles, lilahagyma, 2-3 gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve, arányaiban kevesebb tök mint cukkini és répa, fekete bors, garam masala, kömény, pirospaprika, és só.

Vicces volt, hogy a fiúk mind a Kapha fasírtra szavaztak és az egyik Kapha fiú legalább akkora élvezettel sütögette őket mintha egy nagy steaket csinálna. Az amaránt pedig nagy feltűnést keltett, mert a többiek szerint még ízre is olyan volt mint a kaviár, de hát ugye nem kell mindig kaviár. 

Vata lehorgonyzó

Kapha bőség

Pitta frissesség

Mire a tálaláshoz értünk mindenki már olyan kulináris fenegyerekké vált, hogy a kóstoló ribizlink is a fasírt díszeként végezte. Egészen találóan a barátaim ráéreztek a hangsúlyra és teljesen jelképesen utolsó akkordként alkalmazták a kompozíciónak eredetileg irányt adó „nyitó hangot”. Ugyanakkor a menta is majdnem mindenben szerepet kapott, a limonádétól kezdve a salátaöntetig. Nem véletlen, hiszen a nyári nagy melegben a menta egy mind a három doshának kiegyenlítést adó ízt hoz. 

Az ízeknek fontos szerepe van. Elvileg minden étkezésnél mind a hatra szükség van (édes, sós, savanyú, keserű, csípős és fanyar). A lényeg azonban az arányokban rejlik, no meg az aranyesszenciában, az életünket megízesítő jó társaságban. 

Acro Yoga – Tanulj a testedtől!

Idén megint megajándékoztam magamat egy öt napos Acro Yoga kiruccanással. Ez alkalommal az Akrobatikus tréningre (Acrobatic Immersion Berlin) jelentkeztem, ami valószínűleg a legnehezebb a három lehetséges kurzus közül (Általános, Terápiás és Akrobatikus www.acroyoga.org). Mivel egész életemben felmentett voltam testnevelésből már a gondolat is büszkévé tett, hogy egyáltalán idáig jutottam. Örömmel töltötte el a lelkemet, amikor a szervezők az első nap azzal kezdték: „Örüljetek, hogy a népesség azon kis százalékához tartoztok, akik egyáltalán megkísérelhetik ezen gyakorlatok végrehajtását.”

Okés, én itt vagyok és kész vagyok megpróbálni mindent, de valóban meg is fogom tudni csinálni? Főleg a flyer, vagyis a repülő ember szerepét játszottam a tréning alatt, tehát az én mantrám az volt hogy csak „Szoríts és bízz”. Ez azt jelenti, hogy repülőként alapvetően az a legfontosabb, hogy mindig tartsd feszesen a testedet, hogy azt a tartó embernek (base) könnyebb legyen támogatnia és hogy legyen egy kis ellenállás amivel dolgozni lehet. Ok, rendben, akkor én szorítok és bízok, de mégis egyfolytában azt éreztem, hogy csak kattog a fejem. Minden helyzetben reménytelenül meg akartam érteni, hogy éppen merre is állnak a tagjaim és hogy valójában mi is történik velem. Ugyanakkor nagyon nehéz követni ezeket az aprócska részleteket, amikor éppen hirtelen a fejed tetejére fordítanak, akár meg is csavarnak, vagy a testsúlyodat egyik pontból egy váratlan másikba helyezik át és mindezt magasan a levegőben. Lelki szemeimmel képtelen voltam meglátni, hogy éppen hol is vagyok és ez igencsak meghaladta a komfortzónámat. Volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy a testem egyszerűen elválik az elmémtől, és a teljes döbbenet állapotába kerültem. Az elmémmel egyszerűen nem tudtam befogni, hogy mit művel a test, képtelen voltam megérteni az irányokat és a pozitúrát, ellenben a testem egyszerűen csak végrehajtotta a feladatot. És mindezt ráadásul szépen és teljesen tökéletesen. 

Úgy tűnik, hogy a testem talán intelligensebb mint a fejem?

Egész életemben bal agyféltekés beállítottságú voltam. Erre nevelt a jogi képzettségem és neveltetésem. Arra is emlékszem, hogy amikor elkezdtem táncolni, mennyire nehezemre esett a koreográfiák elsajátítása. Először mindig is meg akartam érteni a legapróbb részletekig a mozdulatok és a lépések pontos sorrendjét, mert úgy gondotam, hogy csak akkor fogom tudni végrehajtani a mozdulatsort. Számomra mindig nehezebb volt a testemre hallgatni. A jóga segített valamelyest feloldódni, de mégis ezen a mostani kurzuson megint szembejött velem a régi probléma. Azonban ez a kezdeti élmény, amikor csak hagytam hogy a testem csinálja, arra vezetett hogy mantrát gyártottam magamnak a tréning fennmaradó részére: „Tanulok a testemtől.” Ettől kezdve a segítőimet is arra kértem, hogy inkább csak érintéssel vezessenek, mintsem a hangjukkal, hogy jobb vagy bal, kéz vagy láb, terpesz vagy össze. Úgy tűnt ugyanis, hogy fent a magasban ezeknek az instrukcióknak nem sok értelme volt számomra. Fontosabb volt, hogy megérezzem a helyzeteket a testemben. Szerencsés is voltam, mert egy nagyon biztos és türelmes tartó embert kaptam, aki kellőképpen kemény volt hozzám, de aki kész volt némi légzésszünetet is megengedni mielőtt egy nehezebb emelést hajtottunk volna végre.  Ha megkértem, akkor ahelyett, hogy megbeszéltük volna a technikai részleteket, inkább vettünk három mély lélegzetet, kicsit befele koncentráltunk, beengedtünk egy kis pránát, majd megismételtük a feladatot, emelést, ugrást vagy miegyebet, de immáron sokkal nagyobb odafigyeléssel. Szükségtelen talán megemlítem, de amikor ezt a kis rögtönzött pránajámát alkalmaztuk, annak mindig sokkal jobb eredménye lett. Amikor Phill, a tartóm azt mondta „Nice”, vagyis "remek" azon az eksztatikus hangon, no akkor én végül nemcsak szó szerint, de átvitt értelemben is az égbe röpültem.

Lélegzet, prána, test. Annyit halljuk ezeket a szavakat a jóga világában, de csak ritkán értjük meg azok valós kapcsolatát. Igen, mindannyian tudjuk hogy ezek egymással összefüggnek, ellenben nem mindig vagyunk tisztában azok kölcsönhatásaival. Viszont mindenkinek legalábbis törekednie kellene arra, hogy megtapasztalja, hogy a test nemcsak a csontok, az izmok és a szövetek tömege, hanem az tulajdonképpen a Prána alkotása. Ez egy tudatos létező, a Lélek temploma, amit az életenergia hoz létre. A tény hogy mozgunk, hogy egyenesen tudjuk tartani a gerincünket, hogy vannak alapvető testfunkcióink, amelyek az akaratunktól függetlenek, ezek mind a Prána működésének az eredményei. Amikor abban a furcsa fejjel lefele lógó elképesztő pozitúrában az elmém egy pillanatra elvált a testemtől, megértettem, hogy a Prána képes mozgatni a testemet, akkor is, ha az elmém és az akaraterőm teljesen ki vannak kapcsolva. A Prána hozza létre a pózokat nem a test vagy az elme. Ezek az utóbbiak csak a Prána megtestesülésének az eszközei. 

A Prána ez a magasabb tudatosság, amelyet Shiva szimbolizál és ezért hallhatjuk sok jógaórán az Om Namah Shivaya mantrát. Ez a mantra egy tisztelgés a Magasabb Tudatosság előtt, a Prána legfelsőbb szintű megtestesülése előtt, amely létrehozza a világunkat és benne magunkat. A Prána ez az intelligens, kreatív alkotó erő, amely új dolgokat, eredményeket, változásokat képes létrehozni. Az én példámban most csodálatos akrobatikus testmozgást hívott életre, amelyről álmodni sem mertem volna, hogy ez számomra elérhető. De a Prána megcsinálta. A légzőgyakorlat segített összpontosítani a Prána ezen alkotó erejére. 

Elég vicces ugyanakkor, hogy ez egy annyira természetes reakció az életünkben. Mert vedd észre, hogy amikor megkísérelsz valami fontos dolgot, mint pl. húzol egy kérdést a vizsgán, meghozol egy döntést, vagy akár fizikai vagy mentális erőfeszítésre készülsz, akkor először ösztönösen veszel egy jó nagy levegőt. Sóhajtasz. Természetesen is több Pránát szeretnél magadba szívni és tudat alatt is megengeded ennek a magasabb tudatosságnak hogy rajtad keresztül működjön. Szemmel láthatóan, a tested már megint jobban tudja, hogy mit kell tenni.

Csak lélegezz, légy és engedd a kreativitást előbukkanni. Vagy ahogy az én tartó emberem, Phill mondaná a maga tömör stílusában: „Gondolkozz kevesebbet és tégy többet.”

Acro yoga – an opportunity to learn from your body

I treated myself this year again with a 5 day immersion in Acro yoga. This time I took the Acrobatic immersion in Berlin which is probably the most challenging out of the three immersions on offer (General, Therapeutic, Acrobatic, for more info check www.acroyoga.org). Since all my life I was exempted from PE classes, I was quite proud of myself that I made it this far. I was very glad when the organizers said on day no.1 , ‘Be happy that you belong to that small percentage of the population who can actually attempt these exercises’.

Yes, I am here and I attempt, but can I actually do it? I was mostly doing the job of the flyer, so my mantra was just ‘Squeeze and trust’.  This means that you just basically need to keep a good tightness in your body so that your base can support you and that you have some resistance that we can work with. So ok, I squeeze and trust but still I had this constant thinking going on. I desperately wanted to UNDERSTAND in all positions where I was and what was happening. Although it is very hard to follow such details when your are suddenly turned upside down, maybe even twisting and shifting your body weight from one point to another in the air. I could not ‘see’ with my imaginary eyes where I was and this was rather discomforting. There was even a moment when I felt my mind and body separating, a complete friction. My mind simply could not follow what the body was doing, nor could it understand the directions and the posture, but my body just did it. And it did it beautifully and perfectly correctly.   

It seems that maybe my body is more intelligent than my mind?

All my life I was a left brained person. My legal training and education was pushing me to this direction. I remember that also when I started dancing it was so hard for me to pick up choreography. I always wanted to understand first the steps and the moves, down to the smallest details, and then I thought I would be ready to realize it. For me it was always harder to listen to the body. Yoga helped me to soften up to a certain extent, but still at this immersion I was faced with this old problem. However, after this initial experience of letting the body do it, I created myself a mantra for the rest of the training: “I learn from my body”. From then onwards, I even asked my helpers to just give me little touches rather than telling me left or right, hand or legs, pike or straddle. It seemed that up in the air these instructions did not mean that much to me. I just needed to feel the positions in my body. I was also lucky to have a very stable and patient Base, who was hard enough on me but who would give me some moments of breaths before we attempted a harder pose. When I asked, we just stopped and instead of trying to discuss the technical details, we posed for three deep breaths focusing inside, bringing more prana in, and then attempted the exercise, lift, jump or whatever, with a greater focus. Needless to say, when we applied this little “pranayama”, we had very good results. When Phill, my base said ‘Nice’ with that ecstatic voice, I was not just literally but also figuratively in the sky.

Breath, prana, body. We hear these words so often in the yoga world, but we rarely realize their real connection. Yes, we all know that there is a link, but we are not perfectly aware of the nature of their interplay. We should all strive to experience the fact that the body is not just a mass of bones, muscles and tissues, but it is in fact a creation of Prana. It is a conscious entity, the temple of our Soul that is created by the life force. The fact that we can move, keep our spine erect and walk, that we have bodily functions irrespective of our will, these are all the results of the operations of the Prana. The body is made of Prana and also our yoga practice or any other bodily posture is a product of Prana. When in that crazy upside down posture  my mind separated from my body, I understood how the Prana can move my body even if the mind and my will power are completely switched off. The Prana makes the poses not the body or the mind. These latter are just a vehicle for the Prana to manifest.

Prana is this greater consciousness, symbolized by Lord Shiva and that is also why we hear in many yoga class the mantra Om Namah Shivaya. This mantra is a reverence to this Higher Consciousness, the highest manifestation of the Prana that creates our world and us therein. Prana is this intelligent, creative force that can bring about new things, achievements, change. In my example it created some beautiful acrobatic bodily movements that I thought I was not capable of performing. But Prana did it. The breathing exercise helped to get focused on this creative power of Prana.

Funnily enough, it is such a natural reaction in our life. Just watch that when you want to attempt something important, like pulling a question at an exam, taking a decision, making an effort be it physical or mental, you first take a deep breath in. You sigh. You naturally want to take more Prana in and unconsciously let this higher consciousness work through you. Seemingly, your Body again knows it better what to do.

Just breathe, be and let creativity come forth. Or as my base, Phill would say in his succinct manner, ‘Think less, do more’.

Stress relief and Yoga – Vata balancing series for all who suffer from anxiety

This mornining I woke up very tired and nervous. I had nightmares, therefore I could not get a proper sleep. My head was in pain and I felt tense everywhere. Anxiety, inquietude and flying thoughts were all signs that my Vata dosha went out of balance. I could feel the stress in all my pores and I knew that I had to „yoga it out” immediately.

Surely, you all had such moments when stress invaded your body completely, so I thought I will share today this Vata balancing series inspired by my morning practice.

First of all, when all your movements are erratic, your mind is running in all directions and you are simply unable to stay still, it is best to start practice with a little soothing pranayama. I suggest the alternate nostril breathing through the left nostril called Chandra Bhedana breathing. For this, sit in vajrasana on your heels and prepare your hands. Block your right nostril and then breathe in through the left nostril. If it feels comfortable you can hold the breath for a short period, then exhale on the right side. Switch and block again the right nostril and inhale on the left side. Left right, left right. Repeat at least ten times and then do five full yogic breaths. This morning I was just so excited that I felt unable to practice full yogic breathing. The alternate nostril breathing is a little more diverse and moving so it led me gently away from the rajasic stir to the sattvic and wholesome full yogic breath.

To warm up I did six rounds of Surya Namaskar with Surya mantras. Mantras help to engage your mind and to turn your attention inwards. If your mind is so troubled then mantras are really helpful. They are like crutches.

I continued with three stable standing poses: Parvatasana, Utkatasana, Vrksasana. In all these postures I focused on Stability, the quality I was missing so much in that moment.

To follow up I practised some more strenuous poses to feel my grounded pillars, my legs: Virabhadrasana III, Eka pada prasaranasana, ardha hanumanasana, parsvakonasana, dwi pada prasaranasana or plank pose held with alternately raised legs, and at the end, after repeating all on both sides, I took a rest in Adho mukha svanasana, downward facing dog. While doing these poses, I repeated internally „On a firm basis, I grow high up to the sky”. Such personal mantras always help to match the practice to your individual needs. This self-knowledge based practice is the foundation of Ayurvedic yoga.

Then I did urdhva prasarita eka padasana, the standing split. You shall not be scared off by the name, there is no need to do the full pose at your first attempt, but at least start to prepare your pose with some preliminary steps. Holding this pose you can really feel the stability of the Earth touching you through the palms and the supporting sole. Inhale this grounding force and observe how it carries your legs higher as you push your hands into the floor.

Holding Malasana longer is a very useful pose for Vatas. The slow repetition of going from Malasana to Uttanasana and back a couple of times is also beneficial. Malasana helps to open the hips, which is one of the biggest bone in the body, so one of the main sites of Vata accumulation. In addition, Vata is eliminated downwards from the body which is highly promoted by this posture. From Malasana I went to Kaakasana, the Crow and then up to headstand, first with alternate legs and then into the final pose. Then I reposed in the reclining hero, or adho mukha virasana. This pose further opens the hips, takes you even closer to the earth so that you can experience its upholding, preserving power.

With this calm transition I arrived to my closing sequence: janu shirshasana, paschimottanasana, kurmasana and yoga nidrasana. These latter two I hold really long, while during the forward bends I repeated the mantra RAM. I chanted it out loud about fifteen times. The chanting helped me to deepen my breath not to mention that RAM is a very stabilizing and nurturing mantra giving you strength, stability and a brave heart. A very good choice for Vata.

Finally, I finished with nadi shodana alternate nostril breathing and then with a 20 minutes meditation. I remembered my Mysore teacher, Acharya Venkatesh giving us the instruction during the Christmas meditation to focus on the heart of Jesus. I was touched that it was possible to do devotional meditation with Christian symbols. Yoga is so universal and welcoming. All should focus on what is close to their hearts. Slightly after Easter, I thought, the love of Christ is a very appropriate choice. I imagined the love energy flowing from his heart. I opened myself and invited this energy to enter my heart. I had a beautiful meditation this morning. It is just interesting why I could never experience the same way before the validity of the say so often repeated in the church that you shall open your heart to Jesus, and let him fill your whole being. But the Divine is always knocking at your door.

Vatas, who are by nature very active and moving and who will be more inclined to do karma yoga, the yoga of action, might find it rather difficult to practice devotional meditation invoking divine qualities, the yoga of love and devotion, bhakti. On the other hand, if you feel the protective hug of the nurturing Divine Love, you will be able to balance out disturbing Vata energies and keep yourself in a healthy harmony.

At the end, I finished today’s practice with a clear mind, calm nerves and the headache caused by sleeping troubles was also gone.