Tavaszi áradás

Nézegetem a szekrényemben a ruhákat. Ott hevernek egymás mellett a brüsszeli kiskosztümjeim, az indiai hippi ruhák, a kurtáim és a lengő lábú thai nadrágok. No meg a mostanság kedvenc szűkszárú farmerom és az a néhány póló, amit unalomig hordok.

Belebújok az egyik régi kedvenc blézerembe és elgyönyörködök magamban a tükörben. Ez is én vagyok, wow, mintha egy egészen más ember lennék. Még a tartásom is más.  Pedig ez is hozzám tartozik, vagy inkább tartozott. De a jelenlegi életembe nem illenek ezek a cuccok, mostani énem más külső formát kíván magának. Ennyi énem volna? Ennyi bőröm, amit folyamatosan képes vagyok levedleni? Ennyi forma, ennyi változás?

Kint vagyok a kertben és ülök a fűben. Éled körülöttem a természet. Tavasz van. Minden változik, alakul, formálódik. A napsütésben minden és mindenki új formát ölt, átalakul, gubójából vagy téli álmából előmerészkedik. A víz és a föld erői, a Kapha dosha hatásai érvényesülnek mindenhol. Megáradnak a folyók, a nedves földből friss zöldek dugják elő a fejüket, és árad az érzelem is, turbékolnak a madarak, az emberek. A tavasz a megújhodás és a szerelem évszaka.

Minden és mindenki változik, alakul, folyamatosan áramlanak életünk eseményei is. Vedd észre, hogy mennyi formát tudsz ölteni, a kreativitásodnak, a megújuló képességednek csak a végtelen szab határt. Én is gondolkodok, hogy mi voltam, mi vagyok, hol tartok és vajon merre haladok. Ebben a sok átalakulásban hol van az állandóság. Hol vagyok én? Ha mindenem, az életem, a körbevevő külső környezet, de még az emberi kapcsolataim is ennyire képesek folytonosan változni és formálódni, akkor végső soron ki is vagyok én? Ki az, aki úszik az árral? Ki az, aki minden tapasztaláson át újabb lépéseket tesz előre? Ki az aki talán egyszer pillangóvá válhat?

Vagyok aki vagyok. So Ham, avagy „Az vagyok”, mondja a mantra. Ezt tartják az egyik legtermészetesebb mantrának, amely folytonosan, állandóan zúg az emberi fülben. Maga a be- és kilégzés keltette kis légáram adja ezt a finom hangot. Belégzéssel So, kilégzéssel Ham. So-Ham. So-Ham. Az vagyok. Ki? Az. A mindenség, vagy a semmiség. A legnagyobb és a legkisebb. A makrokozmosz és a mikrokozmosz. Felesleges definiálnom magam. Formát számtalant magamra ölthetek. Lehet ezer bőröm. A legfontosabb, hogy amíg ezt a mantrát hallom belül természetesen megtörténni, addig létezem. Itt ebben a földi világban legalábbis. A formát csak elfogadom, santosha vagyis megelégedéssel. Jó, ha megtanulom minden helyzetben jól érezni, vagy legalábbis elengedni magam, mint a gyermek. Akkor is ha szép a ruhám, és akkor is ha sáros, mert a fűben hemperegtem. Az egyetlen, ami számít, az a belső öröm, hogy létezem, és a hála, hogy minden reggel itt az újabb lehetőség: Köszönöm, hogy vagyok.

Tavasz van, ilyenkor a természet is arra hív hogy csodáljuk szépségét, és azt a természetességet, amellyel az állatok és a növények is tudomásul veszik létezésüket. Hagyd, hogy ez a boldogság áramoljon először belül benned, majd engedd, hogy új formákat és kapcsolatokat hozzon az életedbe. Élvezd a  formában rejlő kreativitást és engedd áramolni a szeretetet.

Asana focus No. 7: Trikonasana, the source of Joy

One of my favourite yoga books is the one I started to learn from some years ago: ’The art and science of Raja Yoga’ by Swami Kriyananda (J. Donald Walters), a direct disciple of Paramhansa Jogananda. This is a very systematically built up introduction into Yoga, I can only recommend it to anyone. For me, it is like a school book, in the best meaning of the word. It is intelligent, well-organized, comprise and is written in a very readable style.

This book is unique in the sense, that it allocates to each asana a mental confirmation. I remember, when I first read about Trikonasana, the Triangle pose in the book, I was instantly hooked by the mantra attached to it: „Energy and joy fill my body. Let me be happy.” In those days, Trikonasana became the highlight of my practice, I was waiting every day for this feeling of happiness induced by self-hypnosis.

Well, yes, it happens when you are a beginner. You do not always know why you are doing certain things, but you are just ready to follow the word of the „master”. I thought too that this joy is the result of my self-suggestion, but if it works, honestly who cares what is the mechanism behind it, right? However, by now I also know that yoga is not based on any belief, but instead even the smallest details, that might seem unimportant at first, are a testimony of great knowledge behind them. The knowledge of an asana and its mastery takes years, but by now, at least I learned from my own experience, that Trikonasana can truly be the source of joy in the human.

Why? Here comes what I think that by now developed into a piece of knowledge in me through understanding and experiment.

Trikonasana affects the area of the navel and more specifically the solar plexus, the largest autonomic nerve center in the abdominal cavity, which is called Manipura chakra in the language of Yoga.

Looking at it from an energetic point of view, the navel chakra is the center of our self-confidence, our personal strength. It is also called the Sun center of the body as a representation of the qualities of activity, life force and dynamism. When this chakra functions correctly, you are able to express yourself properly in the outside world and you have the power to realize all that you wish. You are able to respect yourself and take proper care of your needs. Practically, this might show in the form of a general feel of optimism towards life or typically feeling fulfilled and content in your career and job. If you feel that your work, and your ego (here in the sense of your self-sustaining capacity, your vital instinct) are ok, and you have trust in yourself, than it is a clear indicator of happiness and success in your life. This is the summit of the materialistic thinking, which is expressed in your subtle, energy body on the level of the third chakra. Of course, there are higher goals to be achieved in life (territory of the higher chakras), but that is fair to say that our happiness first depends on whether we are able to be successful in the materialistic world.

From the side of the physical, the solar plexus is connected to the pancreas and the vegetative nervous system. The previous is responsible for the secretion of insulin, the hormone that regulates the digestion of sugar in the body. If I want to be more philosophical, I could say it depends on the pancreas how much sweetness you may allow into your life. How far your body can „tolerate” the sweet moments. Interesting, huh? The other element, the vegetative nervous system is a foremost pillar of our tranquility and equilibrium, again the prerequisites of happiness. A vexed, nervous person cannot really relax and be joyous.

Besides all the above, Trikonasana has many other benefits. It strengthens and shapes the legs and thighs, the buttocks. It also helps you to trim your waist fat. Since it induces such an intense stretch on the abdominal organs, it is very helpful in treating digestive disorders, especially in relieving stomach burn, sluggish elimination, constipation, enlarged liver, but it is also an important asana for people suffering from diabetes.

From an Ayurvedic standpoint, its beneficial impact on the digestive system is also explained by the enkindling of the Agni, the digestive fire, because this pose increases the Pitta dosha in the body, the bodily humor combining the aspects of fire and water.

Trikonasana is not a very easy pose, but fortunately there are many variations available depending on your physical state, ayurvedic dosha and personal health needs. During the MAS yoga, we also practice it in three versions to achieve the best results.

Ászana fókusz No. 7: Trikonasana, a boldogság forrása

Az egyik kedvenc jóga könyvem, amiből anno elkezdtem jógázni, Paramhansa Jogananda amerikai tanítványának, Swami Kriyanandának (Donald J. Walters) a „Rádzsa jóga művészete és tudománya” című könyve.  Ez egy nagyon szisztematikusan felépített bevezetés a jógába, mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekem olyan ez a könyv, mintha egy iskolai tankönyv lenne, mindezt a legpozitívabb értelemben véve. Értelmes, összeszedett, szisztematikus és mindemellett nagyon olvasmányos is.

A könyv jellegzetessége, hogy minden ászanához egy mentális megerősítést is fűz. Emlékszem, amikor először a Trikonászanához, vagyis háromszögálláshoz értem a „tananyagban”,  már akkor is megragadott az ahhoz fűzött személyes mantra: „Energia és öröm árasztja el testem sejtjeit. Öröm szálljon rám!”. Akkoriban mindig a gyakorlásom egyik fénypontja volt a Trikonászana, már vártam, hogy elöntsön ez a beszuggerált öröm érzés.

Igen, az ember sokszor így van ezzel, amikor valami újat tanul. Nem mindig tudja, hogy mit miért is csinál, csak követi a „mester” szavait. Én is arra gondoltam, hogy ez biztos csak egy jó kis önhipnózis, de hát ha használ, akkor kit érdekel, hogy mitől működik. Közben viszont tudom, hogy a jóga nem a hiten múlik, hanem minden, elsőre érthetetlen apróság mögött is valami nagy tudás húzódik. Egy-egy ászana ismerete éveket vesz igénybe, de mostanra annyit legalább megtanultam a saját tapasztalásomon keresztül, hogy a Trikonászana valóban a boldogság forrása lehet az emberben.

Hogy miért? Álljon itt most az, ami úgy gondolom, hogy bennem mostanra a megértés és tapasztalás szintjén egy kerek egésszé összeállt.

A Trikonászana nagyon nagy hatást fejt ki a köldöknél a hasi idegközpontra, más néven a solar plexus nevű ideggócra, amit a jóga nyelvén a Manipura csakrának szokás megfeleltetni. 

Ha energetikai oldalról tekintjük, akkor a napfonat csakra az emberi önbizalom, a személyes erőnk központja. Szokásos a Napközpontnak is nevezni, az aktivitás, az életerő és a dinamizmus jelképeként. Ha az embernek rendben van ez a csakrája, akkor képes a teljes önkifejezésre, hatalmában áll megtenni és elérni mindazt, amire vágyik. Képes önmagát megbecsülni és önmagáról gondoskodni. Ez praktikusan megjelenhet egy általános életbe vetett bizalom, vagy tipikusan a karrierrel, munkával való megelégedés formájában. Ha pedig úgy érezzük, hogy a munkánk, az egónk (itt most úgy mint az önfenntartó képességünk, életösztönünk), valamint a magunkba vetett hitünk terén rendben vagyunk, akkor ez egyértelműen a boldogságot, a sikert jelenti. Ez az anyagi szemlélet csúcspontja, ami az energiatestben a harmadik csakra szintjén nyer kifejezést. Ennél persze vannak felsőbbrendű célok is az életben (felsőbb csakrák feladatai), de boldogságunk alapfeltétele, hogy elsődlegesen itt az anyagi világban is megálljuk a helyünket.

Fizikai oldalról a solar plexus a hasnyálmirigy, a pancreas működésével és a vegetatív idegrendszerrel áll kapcsolatban. Az előbbi  felelős az inzulin nevű hormon termeléséért, amely a cukor emészthetőségét szabályozza a testben. Ha filozófikusabban akarok fogalmazni, akkor a hasnyálmirigyen múlik, hogy mennyi édességet tudunk beengedni az életünkbe. Mennyire tudja megengedni a szervezet önmagának az édes élményeket. Érdekes, nem? A másik, a vegetatív idegrendszer pedig szintén fontos alappillére a nyugalmunknak és kiegyensúlyozottságunknak, ami megint előfeltétele a boldogságnak. Izgatott, vegzált ember nem igazán tud ellazulni és örülni.

Mindemellett, a Háromszögállásnak nagyon sok egyéb pozitív hatása is van. Nagyon erősíti és formálja a lábakat és a combokat, farizmokat. Legyalulja a derék körüli felesleges úszógumikat. Mivel ilyen nagy oldalirányú nyújtást fejt ki a hasi szervekre, áldásos hatással bír az emésztési rendellenességek terén is, különösen a gyomorégés, a renyhe bélműködés, székrekedés, májnagyobbodás enyhítése terén, de fontos ászana a cukorbetegek számára is.

Ayurvédikus szemszögből nézve az emésztéssel kapcsolatos pozitív hatásait az is megmagyarázza, hogy ez a póz nagyban felszítja az emésztő tüzet, az Agnit és növeli a bennünk levő Pitta doshát, a tűz és víz elemeket ötvöző testnedvet.

A Trikonasana nem egy egyszerű póz, de szerencsére rengeteg variációja lehetséges a fizikai állapot, az ayurvédikus dosha és az egészségügyi szükségletek figyelembe vételével. A MÁS jógán is háromféle verzióban gyakoroljuk azt a legkedvezőbb hatás elérése érdekében.

Non-goal oriented work brings about the blossoming of the human

These days I have been studying the Bhagavad Ghita and the following thoughts really captured my attention:

BG 2.47: You have a right to perform your prescribed duty, but you are not entitled to the fruits of action. Never consider yourself the cause of the results of your activities, and never be attached to not doing your duty.

BG 2.48: Perform your duty equipoised, O Arjuna, abandoning all attachment to success or failure. Such equanimity is called yoga.

Or in another translation the BG 2.48 says: Abiding in Yoga, do your work, renouncing attachment. Maintaining balance in succes and failure, Yoga is known as the state of balance.

Well, in other words, you only have the right to do the job, your duty is to do it without any expectations or attachments as regards to the result. Very interesting thought. So, only the job, the task, the actually performed activity shall be important, not the outcome. One commentator notes that when you only focus on the job itself, then you will give a much better performance. On the other hand, if you like what you do, and you dedicate your full attention to it, irrespective of any outcomes, then this work will be naturally well done and successful. Yoga is skill in action (BG. 2.50) and such an activity is the result of a balanced mind and conciousness, not just a talent to do something, but a broad possibility to take the right action (David Frawley).

This thought became very meaningful in my life lately and it has been a source of encouragement. Yes, exactly, that is why I gave up my legal profession and decided to teach yoga. Because I like to do this and this section of the Bhagavad Gita reinforces my idea, that I can maintain hamony and bliss only if I continue walking on this path. In my Saturday class, a nice girl, a fellow lawyer walked up to me for she saw the blog and was very surprised, ’You really gave up Law’? Oh, yes, indeed.

And now I have the right to do the task and I carry on with a brave heart. During my next yoga class, I shared these thoughts with my students, to receive more encouragement from one of them in the form of a quote from Pearl Sydenstricker Buck: „The secret of joy in work is contained in one word - excellence. To know how to do something well is to enjoy it.”

Work, work and work. This is not even the right word. I still remember, if someone inquired a couple years ago what I wanted most from an omnipotent fairy, I would have asked for Passion. It was always my idea, that only those that had a passion for what they did created great things. My favorite is Gaudi who in his late years even lived in the Sagrada Familia and continued his enormous work from there. What a beautiful image. Truly, if someone has such a job, than he needs not to fear from old age or boring retirement. This person will always feel useful and at least active, boredom will not bother him and his life will get a meaning. Thanks for God, I got this passion finally, the fire that keeps me warm and pushes me forward, for me this is Yoga and especially teaching Yoga.

In the meantime, I am watching Natalie Portman receiving the Oscar. Struggling with her tears, the first phrase that comes out of her mouth is: “I’m so grateful to get to do the job that I do. I love it so much.”

Voila, here you have this wonderful actress, who represents a real story of succes in many departments of her life right now. She could play the ballerina in the Black Swan, her childhood dream, she found her great love and now she is expecting her first child, and on top of all that comes the Oscar. Natalie Portman is glowing. Not because she is looking beautiful in her dress and make-up. She is radiating a light from within. She is happy and at her place. As a human being, she is blossoming in her full glory.

The great news is that to realize our full potential is the birthright and possibility of us all. We may all become the star of our own life. Everyone has a role in this existence. Find the activity that makes you feel truly happy, that you enjoy most, and do it without thinking about the results that it might bring. Do it with a calm mind, focusing on nothing else but the task, and perform it in perfect harmony. This is the key to fulfilment.

Az érdek nélküli munka gyümölcse: az emberi kivirágzás

A minap a Bhagavad Gítát tanulmányoztam és nagyon megragadta a figyelmemet az alábbi strófa:

BG. 2.47. Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!

BG. 2.48. Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának.

Vagy egy másik fordításban a BG 2.48: „Hajtsd végre kötelességeid, s ne ragaszkodj az eredményhez! Sikerben és kudarcban egyaránt légy kiegyensúlyozott, mert ezt az egyensúlyt nevezik jógának!”

Hm, magyarul egyedül a munkához van jogom, az én feladatom az, hogy azt elvégezzem, minden elvárás és kötődés nélkül, az eredményre való igény nélkül. Érdekes gondolat. Szóval csak a munka, csak a feladat, csak az éppen végzett tevékenység legyen a fontos, nem pedig az, hogy az milyen eredményre vezet. Az egyik kommentár még hozzáfűzi, hogy ha az ember csak a munkára koncentrál, akkor azt sokkal hatékonyabban fogja elvégezni . Másrészről ha szeretjük azt, amit csinálunk, és teljes figyelmet szentelünk neki, minden eredmény-orientált elvárást mellőzve, akkor az a munka mindenképpen jól fog menni és sikeres lesz. A jóga a „tettek művészete” (BG. 2.50) és az ilyen tett a kiegyensúlyozott elme és a tudatosság terméke, nemcsak tehetség valamire, hanem maga a helyes cselekvés szélesre tárt lehetősége (David Frawley).

Mostanában nekem ez a gondolat nagyon aktuálissá vált és lelkesítően hatott. Igen, én pontosan ezért választottam azt, hogy jogászkodás helyett jógát tanítok. Mert ezt szeretem csinálni és ez a BG gondolat most meg is erősít abban, hogy csak így leszek végső soron kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt folytatom. A szombati órámon is megkeresett egy kedves, szintén jogász tanítványom mert megnézte a blogot, és teljesen elcsodálkozott, hogy én valóban otthagytam a jogot. Hát igen.

Most jogom van a feladathoz és azt csinálom is rendíthetetlenül. A következő jógaórámon meg is osztottam ezeket a gondolatokat a tanítványaimmal, mire egy újabb buzdító gondolatot kaptam az egyiküktől, egy Pearl Sydenstricker Buck idézetet: „A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.”  

A munka, a munka, a munka. Nem is jó szó ez. Még emlékszem, ha megkérdezték tőlem pár éve, hogy mit kívánnék, mit adjon meg nekem egy képzeletbeli jótündér, azt válaszoltam volna, a valami iránti Szenvedélyt. Mindig is úgy láttam, hogy a feladatukat szenvedéllyel végzőkből lettek a nagy művészek, alkotók, gondolkodók. Nagy kedvencem Gaudi, aki késő napjaiban már bent lakott a Sagrada Familiában és ott alkotott fáradhatatlanul. Micsoda gyönyörű kép. Igen, ha az embernek ilyen munkája van, akkor nem kell tartania a nyugdíjtól meg az öregkortól sem. Az ilyen ember mindig hasznosnak és aktívnak fogja magát érezni és az unalom elkerüli, élete értelmet nyer.  Hála az égnek, én is megkaptam ezt a passziót végre, azt a tüzet, ami hajt előre, és nekem ez a jóga és annak tanítása, az emberekkel való foglalatosság.

Közben nézem a Natalie Portmant, ahogy átveszi az Oscar díjat.  Könnyeivel küszködve az első mondat ami kijön a száján: „Annyira hálás vagyok, hogy azt a munkát végezhetem, amit csinálok. Annyira szeretem.”

Tessék, itt van ez a csodálatos színésznő, akinek egyszerre most minden vonalon egy sikertörténet az élete. Eljátszhatta a balerinát, amely szerepre kiskorában vágyott, rátalált a nagy szerelem és ráadásul a gyermekáldás, és most még mindezt megkoronázandó itt van az Oscar. És Natalie Portman ragyog. Nem azért mert szép a ruhája és a sminkje. Valami belső fény árad belőle. Boldog és a helyén van. Emberi minőségében virágba borult teljesen. 

De a jó hír az, hogy ez az emberi kiteljesedés mindenkinek születéstől való joga  és lehetősége.  Mi is lehetünk a saját életünk sztárja és ünnepeltje. Mindenkinek megvan a maga feladata ebben az életben. Találd meg azt a tevékenységet, amit igazán szeretsz és végezd azt az eredményekre való tekintet nélkül, az elme nyugalmával, nem törődve a buktatókkal és nem elvakítva a sikerek által, csak teljesen a feladatra fókuszálva és tökéletes harmóniában. Ez a kulcs a beteljesedéshez. 

Vinyasa Krama – breath, the harness on the stallion of the mind

I woke up after a sleepless night. Sure you also had the experience that your body was tired and you felt that it wanted to rest, but your mind was unable to fall asleep. It just spins and exhausts you, and there is nothing to do. This mental fatigue is the worst because it affects the body as well and the next day you will feel physically and mentally torn. This inner inquietude can also creat muscle spasms.

During the night, I have no idea what happened, but a flux of strange emotions flushed through me. While lying in my bed, I thought of the Jivamukti workshop I took last weekend. It was here that I first heard of the expression Vinyasa Krama. „Vi” means intelligent order, or sequence, „nyasa” stands for conscious placement, and „krama” refers to the process: the process that takes you from one asana to the other, where you do not simply focus on the end points but also consider the transmission as equally important. To put it together, in the system of Vinyasa Krama you are performing an intelligently and consciously composed sequence of asanas while observing the whole process of movement, including the connecting movements as well. The whole practice is done with light Ujjayi breathing where the tempo of the equal inhales and exhales brings you into focus. In this system, the breath is acting as a harness, the tool of mastering the mind (Srivatsa Ramaswami).

Indeed, because yoga, beside meaning ’union’, has a second meaning which is to ’yoke’. Well, this sounds slightly coercive, so I think modern man would not be swept off his feet if someone exposed yoga to him from this aspect. Although, if we are honest, then we must admit that everyone needs certain frameworks. Inside we all feel that the monkey of the mind is constantly jumping and unless we calm it somehow down, or let’s put it more nicely, unless we give it a free but controlled playground, it might cause us troubles. It is like a cheeky kid.

For example, take insomnia, a typically modern problem. I know from experience how bad it can get, since when I was a masters student studying abroad, my mind was working 24 hours a day, and I suffered for a whole year of sleeping disorders. Last night this experience came up, but this time, a bit more wisely I tried to treat it by the means of yoga. I „yoked” my breath and just watched the inhalations and exhalations. A little night pranayama. It was not easy, but finally this way I managed to save a small portion of my night.

Today society is absolutely focused on praising the mind. Everyone goes to University to train the brain, let us be the nation of educated people. Of course, let all learn who wants to, but what exactly shall we study? We must be cautious in what we regard as true knowledge and what is only a brain game, pure reasoning. For example let’s see the Nobel price winners. That is real knowledge, isn’t it? But to write, based on a hundred previous articles, a hundred and one, that – in my opinion – is not knowledge. There is not much experience involved in that and altogether Life seems to be missing out of it. Yet both Nobel winning theories and dry academic reasonings are the products of the mind, aren’t they? Then where is the point? Is it on the mind or more precisely on its quality? Yes and no.  Of course out there you may find more clever or less clever people, but the main point lies elsewhere. What is essential is that a truly great scientific discovery requires a moment of inspiration, an insight, a little illumination, a divine idea or spark. Just think of the classic scenario of Newton and the apple. No matter how intelligent you are, if you are not given that revelation, there will be no new science. First you need that sparkle, coming from above, from pure consciousness. Here comes in the system of Yoga that places the focus on bringing man back to this pure conciousness so that the human can merge with the Oneness. But of course, to realize a great idea you will also need a trained mind, which is focused and capable of elaboration and realization.

The mind is just a tool, as the load bearing, harnessed horse. The jumping monkey will not create anything but mess and noise. The yoked, controlled mind however will do great things. Yoga yokes the mind by harnessing the breath. Therefore, slowly the events of our life will be brought into an intelligent sequence or order („Vi”), the tasks of the day will get consciously placed („nyasa”). We are not going to sleep for example during the day, and be active through the night, just to come back to the topic of insomnia. Meanwhile, gradually it will become clear, that everything is just part of a greater process, where not only the beginning and the end, but the process, the journey matters as well („krama”).

Watch your breathing during the day, whenever you remember to do so, and see consciously the link between your mental state, physical posture and the quality of the breath. Start knowing the energies inherent in you and use them for your benefit and for that of others.

Vinyasa Krama - a lélegzet mint az elme paripájának kötőféke

Álmatlan éjszakám volt és csak forgolódtam.  Biztos Te is voltál már úgy, hogy a tested fáradt és érzed is, hogy pihenni szeretne, de az elméd képtelen az alvásra. Csak pörög és megállíthatatlanul lefáraszt. Az ilyen mentális fáradtság aztán a legszörnyűbb, mert a testre is kihat, és másnap fizikailag is összetörtnek, meggyötörtnek érzed magadat. Ez a belső nyugtalanság még izomcsomókat is létrehozhat a testedben.

Éjjel nem tudom mi jött rám, de nagyon hülye érzések kavarogtak bennem. És közben eszembe jutott a hétvégi Jivamukti workshop. Ott hallottam először a Vinyasa Krama kifejezésről. „Vi” annyit jelent, hogy intelligens sorrend vagy sorozat, „nyasa” egyenlő tudatos elhelyezés, és a „krama” szó utal a folyamatra: arra ahogy eljutunk egyik ászanától a másikig közben nemcsak a két végpontra figyelve, hanem az átmeneteket is legalább ugyanannyira hangsúlyosnak tekintve. Tehát a vinyasa krama rendszerben  intelligensen és tudatosan sorozatba komponált ászanákat hajtunk végre, megfigyelve közben az egész folyamatot és abban minden egyes átvezető mozdulatot is. Mindezt könnyed Ujjayi légzéssel valósítjuk meg, ahol az egyenletes be- és kilégzés diktálta tempó segít minket fókuszban tartani. A Vinyasa Krama rendszerében a légzés olyan szerepet kap mint egy kötőfék, mint az elme megzabolázására szolgáló eszköz (Srivatsa Ramaswami).  

  

Igen, mert a jóga szó amellett, hogy azt jelenti „egyesülés”, van egy másik értelme is, amely pedig annyit tesz, hogy igába hajt, megzaboláz. Hú, ez kicsit korlátozóan hangzik, ezért a modern embernek gondolom nem is lenne túl szimpatikus, ha így kezdenék neki bemutatni  a jógát. Pedig ha őszinték vagyunk, akkor mindenki valahol vágyik a keretekre. Belül mindenki érzi, hogy az elme majma folyton ugrál és ha nem csillapítjuk le valahogy, ha nem szabunk neki egy, mondjuk inkább így, szabad és ellenőrzött játékteret, akkor képes arra, hogy romba döntsön. Olyan mint egy vásott kölyök.

Itt van például az insomnia, egy tipikusan mai tünet, és hajajj én már csak tudom, hogy mennyire kellemetlen, hiszen amikor Masters diák voltam külföldön és kábé 24 órában kattogott az agyam, egy évig ettől szenvedtem. Most éjjel is ez az élmény jött elő, de most már kicsit bölcsebben megpróbáltam magam a jógával kezelni. Megzaboláztam a lélegzetemet és csak figyeltem a ki és belégzéseket. Egy kis esti pránajáma. Nem volt könnyű, de végül ennek köszönhetően sikerült még megmenteni az éjszakámból egy kicsit.

A mai társadalom abszolút az elmét dicsőíti. Megy mindenki az egyetemre, hogy pallérozza az elméjét, hadd legyünk mi a kiművelt emberfők országa. Persze tanuljon mindenki, aki csak akar, de mit is? Vigyázni kell, hogy mit is tekintünk igazi tudásnak és mi az, ami csak okoskodás. Vegyük mondjuk a Nobel-díjasokat. Az igazán tudás, ugye? Egy száz tudományos cikkből összeollózott százegyedik cikk, az szerintem nem tudás. Nincs benne sok tapasztalat sem vélhetően, egyszerűen hiányzik belőle az élet. Pedig mind a kettő az elme szüleménye nem? Akkor az elmén illetve annak minőségén van a hangsúly? Igen is meg nem is. Persze vannak okosabb meg kevésbé okos emberek, de lényeg nem ebben rejlik. A lényeg az, hogy egy valóban nagy tudományos felfedezés alapvetően egy inspirációból, egy kis megvilágosodásból, egy ötletből, egy isteni szikrából fakad. Gondoljunk csak a klasszikus forgatókönyvre Newtonnal meg az almával. Lehet valaki bármilyen okos, de ha nem adatik meg neki ez a felismerés, akkor abból még nem lesz tudomány. Először kell a szikra, ami fentről jön , magából a tiszta tudatosságból fakad. Itt jön be a jóga, ami pont arra fekteti a hangsúlyt, hogy az ember visszataláljon ehhez a tiszta tudatossághoz és egyesülni tudjon azzal. De egy jó ötlethez kell aztán az edzett elme is, amely fókuszált és képes annak kidolgozására, megvalósítására. Az elme tehát csak egy eszköz, mint az igavonó ló, akit megzaboláztak. Az ugráló majom nem fog létrehozni semmit, csak zajt és felfordulást kelt maga körül. Az igába hajtott, kontrollált elme viszont nagy dolgokra képes.   

  

Az elmét a jóga pedig a légzés megzabolásával ragadja meg. Így szépen lassan az életünk eseményei is intelligens sorozatba rendeződhetnek (Vi), napjaink teendői és feladatai tudatos elhelyezésbe kerülhetnek (nyasa). Nem fogunk például nappal aludni és éjjel pörögni,csak hogy visszatérjek az alvászavar témájára. Közben pedig lassan kivilágosodhat, hogy minden egy nagy folyamat része, ahol nem csak a kiindulás és a végcélok a fontosak, hanem a folyamat az út is (krama).

Figyeld a légzésedet napközben, amikor csak eszedbe jut és tudatosítsd az összefüggést a mentális állapotaid, a fizikai testtartásod és a lélegzetvételed milyensége között. Lassan kezd el a benned rejlő energiákat megismerni, és állítsd őket a magad és mások szolgálatába.