Ayurvéda, téli méregtelenítés és hot yoga?

Már nagyon közeledik a Tavasz, de azért még mindig csak Februárt írunk. Tekintve a mostani időjárásunkat, tegnap éppen 10 fok volt!, de holnapután már megint csak 1-2 fok lesz, elkezdődött az évszakváltás a tél és a tavasz között, vagyis ayurvédikus szóhasználattal megyünk át a Vata dominanciájú időszakból a Kapha időszakba.

Ebben az időszakban Vata-Kapha kiegyensúlyozó étrendre, gyakorlásra és jógára van szüksége a szervezetünknek. A Vata és a Kapha dosha közös vonása a hidegség, bár a Vata száraz hideg (szél), a Kapha viszont nedves hideg (víz, vagy most éppen latyak) minőség. A hidegségre a téli rutucharya, vagyis szezonális rutin melegítő eljárásokat javasol: meleg, főtt és fűszeresebb ételeket, melegítő masszázst (ayurvédikus, olajos masszázs) és egyéb melegítő terápiákat, úgy mint swedana, vagyis izzasztás.

Az Ayurvéda jellegzetessége, hogy mindig a természetes megoldásokat javasolja. A külső izzasztás már eleve egy extrém eljárásnak számít, része lehet a panchakarmának, ami egy nagyon intenzív tisztitó kúra, illetve az azt előkészítő ayurvédikus masszázsterápiának is. Viszont minden esetben csak a testet melegítik és a fejet sosem. Egy tipikus izzasztó ágy úgy néz ki, hogy ki van belőle az ember feje. A fej túlmelegítése ugyanis nem egészséges, elég, ha csak azokra a szófordulatokra gondolunk, hogy “begőzöl a feje”, vagy “felforrt az agyvize” és máris nem kell kifejtenünk, hogy miért. Az Ayurvéda éppen ezért óvatosságra int a szaunázással kapcsolatban is, vagy legalábbis mindenkinek a lelkére köti, hogy tegyen valami vizes törülközőt a fejére.

Az izzasztás remekül méregtelenít, megnyitja a pórusokat, és az egész test fellélegzik. Pláne akkor, amikor az Ayurvédikus swedana során gyógynövények gőzét is használják. Alulról melegítik az ágyat gőzzel, ami áthatol egy gyógynövény rétegen, majd így melegíti át az ágy tetején fekvő testét. Nagyon kellemes érzés.

Nagyon fontos kiemelni, hogy az ilyen izzasztó eljárás mindig nyugalmi állapotban történik, hogy ne legyen megterhelő a szív számára. Az ilyen erőteljes terápiáknál az Ayurvéda mindig a nyugalmat javasolja. Ha úgy tetszik ez egyfajta pratyahara, vagyis befele fordulás, amikor minden érzékszervünkkel csak a belső folyamatokat figyeljük. Az Ayurvéda szerint így tudunk kapcsolatba kerülni a lelkünkkel, ami a legfőbb gyógyító. Az izzasztás során ezt a nyugalmat úgy éri el a terapeuta, hogy gyakorlatilag mozgásképtelen állapotba hozza a pácienst. Ebben a helyzetben természetesen nem is tudunk mást csinálni mint magunkra figyelni.

De hogy jelenik meg a hőtermelés a jógában, a jógagyakorlásban? A jóga ászanák végzése ayurvédikus szempontból az egészségmegőrzésről és az energia megfelelő áramlásának biztosításáról szól. Láttuk, hogy az izzasztás már inkább terápia. Az egyik tehát aktív megelőzés, a másik passzív gyógymód. A jógában is természetesen fontos tél és tavasz találkozásánál a Vata és a Kapha közös minőségének a hidegnek az ellensúlyozása, ezt azonban természetes módszerekkel tegyük.

Milyen legyen a Vata-Kapha kiegyenlítő gyakorlás: dinamikus, termeljünk belső hőt vele, alkalmazzunk ehhez mély ujjayi légzést, legyen benne több melegítő hatású ászana, mint pl. Virabhadrasanák, utkatasana, lefele néző helyzetek (fejenállás, adho mukha svanasana, uttanasana), hátrahajlások a mellkas megnyitásához és a végén intenzív melegítő pranayama a Vata lecsillapítására és a Kapha elengedésére.

A hot yoga manapság nagyon népszerű, ellenben a természetességtől igencsak távol áll. Hatalmas nagy hőmérsékleti különbséget hoz létre a külvilág és a belső világ között, ami nagyon megterhelő tud lenni a szívnek. Túlmelegíti a fejet és inkább csak a nyújtásra fókuszál. A melegben egy kicsit valóban kilazul az ember, de ez csak illúzió és sajnos nem egyszer hallom, hogy makacs húzódásokhoz vezet. A fej túlmelegítése miatt a koncentráció sem olyan könnyű, pedig a gyakorlatsorok több haladó egyensúlyozó pózt is tartalmaznak. Egyszóval ayurvédikus szempontból egyáltalán nem ajánlottak, persze döntse el ki-ki saját tapasztalata szerint, hogy neki mi a jó.

A jóga igazi kritériuma a Patanjali féle “Yoga chitta vritti nirodha”, vagyis ha a gyakorlás a tudatfolyamatok uralásához vezet és az elme hullámainak lecsillapodásához. 

Jó gyakorlást!  

Fekete hó – avagy a Mákos guba/Mákos tofu rejtélye

Karácsonykor Anyukám otthon egy adag mákos gubát szolgált fel nekem. Fehérkifli, tej és egy rakás mák. Tudom, hogy ez szezonális dolog, de nem értettem sosem, hogy miért esszük ezt a lehetetlen ételt Karácsonykor. És mindig csak akkor. Pláne, ahogy megláttam a fehér lisztes kiflidarabokat, máris arra gondoltam, hogy no aztán ebben nem sok minden tápláló van. Ráadásul kiherélt tartósított tejjel készült. De legalább egy dolog létjogosultságot ad ennek az ételnek. Ez pedig a MÁK.

“Kedvenc” évszakom van megint, tél, amit ki nem állhatok. Ha lehetne, törölném az életemből. Hideg van, sötét és minden olyan komor. Meg ott az a rengeteg ruha, amit szkafanderként kell magamra öltenem, hogy egyáltalán ki bírjak menni az utcára. Ráadásul itt van még a Karácsonyi rohanás emléke, sőt nem is emlék, most év végén elképesztően sok feladat szakad rám. Amikor megpihennék, akkor is csak ideges leszek, hogy “ejj, nem érünk erre rá”. Ha nem csinálhatok semmit, hamarosan idegösszeroppanást, vagy depressziós rohamot kapok. Ha meg nincs mellettem internet, úgy érzem megszűnt a világ.

Karácsonykor megpróbáltam meghízni, de annyira túlettem magam, hogy inkább csak bedugultam az egésztől. Ejj, ejj, yogini, hol marad a tudatosság? Már aludni sem tudsz? Még álom helyett is csak a világvége utáni új kezdet izgalmai foglalkoztatnak?

Magadra ismersz a történetemben? Ha igen, akkor valószínűleg neked is éppen Vata (ártó szél) túltengésed van. Pláne ha eleve vékonycsontú, születetten izgága Vata konstitúcióval, vagyis testi-lelki alkattal rendelkezel, ráadásul még a Természet is fokozza körülötted a Vata hideg, száraz, szeles, kemény minőségeit.

Egyszóval jó lesz odafigyelni magadra, mert a Vata az egészséged kulcsa.

Ma hazamentem és este a nagy pörgés után rájöttem, hogy ennem is kéne még valamit. Gyorsan, valami finomat és táplálót, meg jó lenne, ha le is csillapítaná a magas Vatámat. Csináltam hát egy kis tofu sautée-t cukkinivel és rengeteg MÁKKAL. Ahogy a Ghín elkezdett egy picit sercegni a kipattogzó mák és jött az illata, rögtön összefojt a nyál a számban. Arany színűre pirítottam a tofut és akkora élvezettel faltam be, hogy csak na.

A ghí remekül olajoz belülről és magas az omega 3 tartalma is. De hogy ne hízzak tőle, hanem hogy inkább az agyamat olajozza, tettem hozzá egy kis kurkumát is. Ez mondjuk nálam majdnem minden ételben alap. A kurkuma ugyanis általában támogatja a tápanyagok asszimilációját. A vacsorámat melegítő hatású fűszerekkel ízesítettem, tengeri sóval, koriandermaggal, köménnyel.

A mák nyugtató hatású, nem véletlen, hogy népi gyógyászat is előszeretettel használta az idegek megnyugtatására. De az sem véletlen, hogy a Karácsonyi ételeink, a guba, a beigli, ennyi mákot tartalmaznak. Olyan mintha ösztönszerűen éreznénk, hogy a kinti éghajlat éppen elbillenti a Vata doshát és ezzel próbáljuk magunkat egy kicsit lehiggasztani. A mák melegítő hatású is és segíti az emésztést, vagyis serkenti az Agnit, az emésztő tüzet és előmozdítja a tápanyagok hatékonyabb felszívódását. Kiegyensúlyozza a növények puffasztó hatását. Összehúzó hatású, így megfogja a hasmenést, de hatékonyan alkalmazható a köhögés, a hasi fájdalom, az idegbántalmak és az álmatlanság kezelésére is.

Azért hogy tutira tudjak aludni, egy kis kamillateát is elszopogattam lefekvés előtt.

ÉS akkor a RECEPT:

Hozzávalók:

fél csomag natúr Tofu

Egy kisebb cukkini

2 evőkanál mák

fűszerek

füstölt sajt

Serpenyőben olvaszd ki a ghít, tegyél hozzá koriandermagot, kurkumát, köményt. Hagyd egy kicsit pattogni a koriandert, majd add hozzá a mákot, meg egy kis vizet (a mák összehúzza, magába zárja gyorsan a zsírt). Majd mehet hozzá a vékony csíkokra vágott tofu. Adj hozzá kis sót, még kurkumát két csipetnyit és hagyd hogy elkezdjen egy kicsit pirulni a tofu. Majd add hozzá a cukkinit. Ne várj aztán már sokat, a tofut előbb pirítsd meg, aztán a cukkini már csak puhuljon egy kicsit, de hadd maradjon meg még a friss, vizes érzete. Én a végén egy kis füstölt sajttal tálaltam magam nagy örömére:)

Jó étvágyat!

Inspiráció és jóga - amikor a Lélek előtör belőled

Voltál már úgy, hogy megnéztél egy videót, egy képet, olvastál egy gondolatot, és utána úgy érezted: De hiszen erre én is képes vagyok?
Biztos voltál már így, hiszen ha valaki valamit nagyon profin csinál, akkor egyszerű azt gondolni, hogy gyerekjáték, amit csinál és ez nekem is megy, ezt én is akarom.
De aztán ki is próbálod? Vagy rögtön hagyod magad meggyőzni a belső folyamatos kétely által, hogy "Áááá, ez nekem úgyse megy?".

Én mostanában nagyon sokat inspirálódtam. Egyszerűen ilyen periódusban vagyok. Imádom azt a folyamatot, ahogy teljesen váratlanul, spontán rámtalálnak youtube videók, érdekes gondolatok, vagy cikkek, érdekes emberek. És miután tetszik és lenyűgöz az, amit csinálnak, és ráadásul olyan egyszerűnek is tűnik pl. énekelni, zongorázni, vagy kézenállni rögtön magam is kipróbálom a dolgot.

És tudjátok mit, döbbenetes, de miután például megnéztem múltkor egy Imogen Heap videót, amiben zongorázik az énekesnő, leültem én is a rég elhanyagolt pianínóm mellé és közel fél órán át olyan improvizatív (és félreértés ne essék, még élvezhető is:) zene robbant ki belőlem, hogy magam is meglepődtem.
Aztán másik alkalommal rábukkantam a Tina Turner mantrázós (!) dalára (Om Sarvesham Svastir Bhavatu), és úgy éreztem, hogy bennem is egy énekes veszett el. Bevallom, mostanában kacérkodom az énekléssel és meglepő, hogy nem is megy rosszul.
Vagy itt van az a Briohny Smith videó, amit mostanában minden reggel többször is beállítok és közben gyakorolom a kézenállást. No ez a legérdekesebb, hiszen miután legeslegelőször megnéztem ezt a videót, valamire rájöttem, valamit megláttam, valami átkattanat bennem és utána a jógaszőnyegen tökéletesen megismételtem a páros lábbal pici lendülésből felhúzott kézenállást minden bizonytalankodás és támaszték nélkül. Wow, gondoltam, és csodálatos érzés volt.

Az inspiráció nagyon fontos. De nem elég nézni, csinálni is kell. És rögtön. Ugyanis, amikor valami ennyire megérint, és legyen most ez bármi, amikor úgy érzed, az isteni szikra benned is ott van, akkor tessék csinálni. Nem véletlenül kaptál egy motivációt. Ez egy lehetőség, élj vele és in-spirálódj, vagyis töltődj fel a Lélekkel, a Purusha tudatával, azzal a mindenki által elérhető és hozzáférhető tudással, ami mindannyiunkat összeköt. Használd a LÉLEK erejét, és tapasztald meg, hogy tényleg már minden most a tiéd. Meg fogsz lepődni, mire vagy képes! 

Mi az akro jóga?

Az akro jóga egy kreatívan fejlődő jógastílus, amely merítkezik a cirkuszművészet, az akrobatika, a kontakt tánc, a thai masszázs és a jóga elemeiből. Egy olyan felszabadító erejű gyakorlás, amely összehozza a játékosságot és a kreativitást a jóga tudatosságával és légzésfókuszával. Az akro jóga elérhetővé teszi az akrobatikát és a belső gyermekkel való kapcsolatteremtést mindenki számára kortól függetlenül.

Az akrobatika a fejben dől el, ha ott rugalmas vagy a test csak engedelmeskedik. A jóga tudatossága pedig olyan koncentrációt teremt, amellyel képes vagy felülemelkedni a test és elme korlátain.

Az akro jóga múltja dokumentálhatóan a '30-es évekre vezethető vissza, amikor is egy 1938-as felvételen láthatjuk Krishnamacharyát, a modern kori jóga “ősatyját” gyakorolni egy kisgyerekkel. Később a '80-as években elindul az akro jóga terápiás alapjainak a lefektetése, amikor az alapvető ászanákat a thai masszázs elemeivel kezdik ötvözni (Benjamin Marantz – Acrosage, és Ken Nateshvar Scott – contact yoga). Az akrobatikus vonal végül a 2000-es évek elején kapott igazán nagy lendületet a kanadai Acro Yoga Montreal (Jessica Goldberg és Eugene Poku, táncosabb, Cirque du soleil irányultságú, művészi igényességű mozgásrendszer - Acro Yoga és Acro Yoga Fusion) valamint később az amerikai Acro Yoga (Jenny Sauer-Klein és Jason Nemer, cirkuszosabb, akro-balanszos, akrobatikus vonal) megalakulásával.

Az akro jóga két alapvető irányzata és kedvező hatásai:

A gyakorlásnak alapvetően két iránya lehetséges: a terápiás és az akrobatikus repülés.

A terápiás repülés inkább lazító hatású, többnyire thai masszázsos elemekből merítkezik és remek módon dekompresszálja vagyis tehermentesíti a gerincoszlopot és lazítja a medencét. A “repülő” (flyer) ember erőfeszítés nélkül élvezheti a fordított pózok minden előnyös hatását anélkül, hogy bármilyen vértolulást, vagy kellemetlen nyomást érezne a fejben, közben a “tartó” (base) ember pedig könnyedén, szinte erőlködés nélkül, a saját csontjai erejét kihasználva mozgatja a társát. Az érzés valóban felemelő és sokan tényleg a repülés súlytalanságát és szárnyalását élik meg benne. Arról nem is beszélve, hogy ez a csontokra történő súlyadás hatékonyan hozzájárul a csontok egészségéhez, stimulációjához és a megfelelő csonttömeg kifejlődéséhez és megtartásához.

Az akrobatikus repülés a résztvevők aktív közreműködését igényli, így nagyon hatékonyan fejleszti a csapatszellemet, a kommunikációt és az együttműködési készséget. Kiváló terápia a félelmek leküzdésére. Emellett az akrobatikus irány gyakorlásával rövid idő alatt olyan speciális izomerőre teszünk szert, ami hatékonyan kiegészíti a megszokott jógagyakorlásunkat. Az akro jógát gyakorlók általában hirtelen fejlődést mutatnak a saját jógázásukban is és könnyedén megtanulják a nehezebb fordított és egyensúlyozó pózokat mint például a kézenállást. Ennél a fajta gyakorlásnál még kiemeltebb szerepe van az akro jóga harmadik szereplőjének, a “támogatónak” (spotter), aki minden egyes pillanatban készen áll, ha kell, fizikai mozdulatokkal járul hozzá a biztonságos gyakorláshoz, segíti a résztvevők közti hatékony kommunikációt és a jó hangulat megteremtését.

A két irányzat gyakorlatainak kombinálásával a testet és az idegrendszert tökéletesen karbantartó gyakorlást kapunk, amelyben egyszerre megtanulható a lazítás és a fókuszált erőfeszítés, azok összekötése és az azok közti váltás.

Mindkét irány lehetőséget biztosít a Flow érzés megtapasztalására. A mozdulatok összekapcsolása során csodálatos harmóniát tud megélni egy összeszokott páros, mert minden egyes közösen vett lélegzet alkalmat ad a teljes összehangolódásra, és a jógának, mint egységnek a megélésére.

Ha szeretnél akro jógát gyakorolni Budapesten, akkor látogasd meg az Akrokommando valamelyik óráját. Tanulj akro jógát magas szinten felkészült tanárok vezetésével. Több info: www.akrokommando.hu

Várunk szeretettel! 

Gabi és Gergő 

akro jógik:)

Prana Vashya – transformation in body and soul

I am sitting on the floor in padmasana. It is hot outside, the cows are lowing, the street is full of noises. In the smaller room I am sitting with another eight in silence. Oooone, twooooo, threeee...I hear the annoyingly slow counts. Vinay's calm but ruthless commands dictate my breath. I feel I am suffocating, I cannot breathe so slowly. On top of that, my body wants to boil from the inside. I thought that with two Indian TTCs and years of practice under my belt, I can do yoga, but I start to understand that this is the beginning of the real practice.

“For true practice to occur, you must give justice to every breath”, says Vinay and he means it. There are no excuses, you must follow his breath choreography not only during the pranayama class, but also during asana practice.

There is no yoga without conscious breathing. This information has been coded into my cells during the months I spent with him. Prana Vashya, prana control, in other words the extension of consciousness and the life force to our every part. This makes the system of Prana Vashya truly unique. It creates such a focus in the practitioner, that leads to an elevated level of consciousness where physical and internal transformation can take place.

I learned it through my own experience. During the months in India, I acquired such an incredible physical strength and stamina that was wowed by my fellow students. Though the most important change happened on the inside. The eye is the mirror of the soul and funnily enough I also recognized that my look has changed in India this time. It became more powerful, meaningful and determined. I grew up and found the way back to myself.

I started teaching Prana Vashya here in Hungary. I think that this type of yoga, according to its level of innovation, is on a par with Ashtanga yoga of Patthabi Jois and the yoga of Iyengar. Vinay is one of the greatest contemporary masters in yoga, and I am sure that international recognition and fame will come to him, although slowly but surely. There are signs already, because despite his little focus on advertising, he keeps attracting outstanding students from all corners of the world. His teaching style is unique, for he only takes one teacher's training student at a time and he likes to push his students to the end of their limits and even beyond. As he explained to me, his goal is not simply to train teachers but to form such great leading characters who are able to guide people on the path of yoga.

He expects the highest level of dedication and precision of his teacher candidates and he is hard on them, because he wants to make the best out of them.

This approach caused me a “little suffering”, since there were moments during the training when I thought this is beyond my limits. Vinay continuously kept me in his famous state of “optimal stress”, so that I don't loose my determination, not even for a moment. Thanks to this, I gained such a physical and mental strength that helped me in all various life situations ever since.

Why is Prana Vashya so transformational? Now, that I am teaching it on a regular basis, I can observe people with the eyes of a teacher. The practice of Prana Vashya is physically so hard, and because of the intensive breathing it is so focused, that besides the practice a practitioner has not much chance to wonder about. Psychically, it takes you to such a concentrated state of mind where physical and mental blockages can come forth and get released. Due to the intensive ujjayi breath, the heat created from the inside starts to work in the deep to “burn out” the toxins. An excessive sweating starts which is internally generated, without any unnecessary external influence burdening the organism. So the heart is not stressed, but through the sweating we get rid of the “loosened up” toxins.

It is no coincidence that during a Prana Vashya class, the room reminds us of a battlefield. People get very sweaty, some produce a smaller water stain around them, but the greatest battle is fought on the inside. I see it on their face as they fight with themselves: with the loudly hammering thoughts, their anger, and their swirling emotions. You cannot escape yourself during Prana Vashya.

Being a very fiery practice, it also works with water energies and also moves the emotions, the part of the psyche representing water. Breathing in this process is like a crutches. You can and should use it. Vinay's “optimal stress” is great to understand and experience in this situation that stress can be calmed through breathing. You can also learn how your daily worries fade away in light of the importance of the current challenge: Can I perform utthita kurmasana today or not?

Such as we are: we love the challenge, the hard situations, we crave for every drop of catarsis. Because we know that only tough ideas worth realizing, for where is difficulty there lies also opportunity.

Prana Vashya is a kind of yoga where this change can happen. This is what I see on the faces and I hear from the feedback. I observe, watch the “movies” on the faces, I see the struggle, the hardship of existence in the facial expressions. And at the end I see tranquility, release and purification.

At the end of a class I love to watch the liveliness of the people. It seems everyone had put on a large amount of moisturizer.

Two hours of struggle, breathing, catarsis and total refreshment. For me this is Prana Vashya.

Prana Vashya - átalakulás testben és lélekben

Ülök a földön padmasanában. Meleg van, kint bőgnek a tehenek, zajlik az utcán a hangos valóság. A kisebb teremben még vagy nyolcadmagammal ülünk csöndben. Ooonne, Twoooo, Threeee... hallom a lassú számolást. Vinay nyugodt, de kíméletlen vezényszavai diktálják a lélegzetemet. Úgy érzem megfulladok, nem tudok ennyire lassan lélegezni. Ráadásul belülről szinte felforr a testem. Azt hittem eddig, hogy tudok jógázni két Indiában szerzett oktatói diplomával és számtalan év gyakorlásával a hátam mögött, de rá kell jönnöm, hogy még csak most kezdtem bele az igazi gyakorlásba. 

"Az igazi gyakorláshoz meg kell adni az igazságot minden egyes lélegzetnek".- mondja Vinay, és komolyan is gondolja. Nincs nála mentség semmire, a légzés koreográfiáját követni kell nemcsak a pranayama órán, de az ászanagyakorlás közben is. 

Nincs jóga, ha nincs hozzá tudatos légzés. Ezt nagyon is húsba vágóan megtanultam a vele töltött hónapok alatt. Prana Vashya, prána kontroll, vagyis a tudatosság, az életenergia kiterjesztése minden egyes porcikánkba. Ebben áll a Prana Vashya jóga rendszerének egyedisége. Olyan fókuszt teremt a gyakorlóban, amely olyan fokú tudatossághoz vezet, amelynél létrejöhet a fizikai és a belső átalakulás is. Megtapasztaltam ezt a saját példámon is. A kint töltött hónapok alatt olyan elképesztő fizikai teljesítményre lettem képes, amelyen a társaim is megdöbbentek. De a legfőbb változás belül történt meg. A szem a lélek tükre, és érdekes módon már nekem is feltűnt, hogy Indiában megváltozott a tekintetem, sokkal acélosabb, céltudatosabb és elszántabb lett. Felnőttem és magamra találtam. 

Most végre itthon is elkezdtem tanítani ezt a csodálatos jógafajtát, amely szerintem innovációs szintjét tekintve olyan potenciállal rendelkezik, mint a Pattabhi Jois féle Ashtanga, vagy az Iyengar jóga. Vinay kétségtelenül a modern idők egyik legnagyobb mestere, és biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi ismertség és elismertség, ha lassan is, de biztosan meg fogja találni. Ennek már vannak jelei, mert szerénysége és annak dacára, hogy alig hirdeti magát, Vinay már most is vonzza a legkiválóbb tanítványokat a világ minden tájáról. Oktatási stílusa is egyedülálló, hiszen egyszerre csak egy emberrel foglalkozik és a tanítványait szereti elvinni a teljesítőképességük határaihoz, sőt azon túlra. Ahogy nekem magyarázta, neki nem az a lényeg, hogy tanárokat képezzen, hanem az, hogy olyan vezető személyiségeket formáljon, akik képesek másokat a jóga útján kalauzolni. A legmagasabb értelmű elhivatottságot és precizitást várja el a tanáraitól és nem kíméli őket, mert a legjobbat akarja kihozni belőlük. 

Ez nekem is okozott "némi" szenvedést, hiszen voltak olyan pontok a tréning során, hogy azt gondoltam, ez túl sok nekem. Vinay folyamatosan általa "optimálisnak nevezett" stresszben tartott, hogy egy pillanatra se veszítsem el a harci kedvemet. És ennek köszönhetően olyan fizikai és lelki erőre tettem szert, ami azóta az élet többi területén is a hasznomra válik. 

De hogy miért is olyan átalakító erejű a Prana Vashya? Most, hogy tanítom, egyre inkább kívülről látom az embereket, egyre jobban a tanár szemével. A Prana Vashya gyakorlása fizikailag annyira nehéz, sőt a hozzá kapcsolódó légzés miatt annyira fókuszált, hogy mellette egyszerűen nem nagyon lehet másra figyelni. Pszichésen egy olyan koncentrált tudatállapotba visz el, ahol egyszerűen fel tudnak jönni és ki tudnak oldódni a fizikai és lelki blokkok. Az intenzív ujjayi miatt fellépő belső hő egészen mélyen, sejt szinten kezdi el a "kiégetést", a méreganyagok kioldását. Olyan intenzív izzadás lép fel, amely belülről indult be, minden felesleges és a szervezetet megterhelő külső befolyás nélkül. Így nem terheljük meg a szívet, viszont izzadás formájában megszabadulunk a "kioldódó" toxinoktól. 

Nem véletlen, hogy Prana Vashya közben a jógaterem néha egy csatatérre emlékeztet. Az emberek csatakosak, van, hogy egy kisebb tócsa is felgyülemlik körülöttük, de a legnagyobb harc mégis belül van. Látom az arcokon, ahogy küzdenek magukkal: a belül egyre hangosabban lüktető gondolatokkal, a felszabaduló dühvel, a kavargó érzelmeikkel. A Prana Vashyát tényleg "nem lehet megúszni szárazon". Amellett, hogy egy nagyon tüzes gyakorlás, rengeteg vízzel is dolgozik és megmozgatja a tudat szintjén a vizes elemet hordozó érzelmeinket is. A légzés ebben a folyamatban olyan, mint egy mankó. Lehet és kell is bele kapaszkodni. A Vinay-féle optimális stressz arra jó, hogy ebben a helyzetben megértsük és megéljük, hogy a stresszt lélegzéssel le lehet csillapítani, illetve hogy az adott helyzetben minden hétköznapi gondunk el tud törpülni annak jelentősége mellet, hogy most sikerül-e megcsinálni az Utthita Kurmasanát vagy sem. 

Ilyen az ember, szereti a kihívást, szereti a határhelyzeteket, issza magába a katarzis minden cseppjét. Mert tudja, hogy csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, mert ahol a nehézség, ott a lehetőség.  

A Prana Vashya egy olyan műfaj, ahol megtörténik ez a változás. Ezt látom az arcokon és ezt hallom a visszajelzésekből. Látom, nézem a "mozit" az arcokon, látom a küzdelmet, a létezés nehézségeit az arckifejezésekben. És a végén látom a megnyugvást, az elengedést és a tisztulást. 

Az óra végén öröm nézni a pirospozsgás, eleven arcokat. Olyan mintha mindenki egy nagy adag hidratálókrémet kent volna fel.

Két óra küzdés, légzés, katarzis és teljes kikapcsolás. Nekem ez a Prana Vashya. 

Lélekünnep 2012 - amikor a Lélek ünnepel

Felkérést kaptunk Gergővel, hogy tartsunk Akrokommandót, vagyis akrobatikus jógafoglalkozást az első magyar Lélekünnep fesztiválon. Ígéretesnek tűnt a program már elöljáróban is, sok színvonalas spirituális zenésszel és mindenféle jóga programokkal (ashtanga, vinyasa flow). Ami mondjuk az egyik nagy érdekessége volt a programnak, az az volt, hogy a fesztivált eleve alkoholmentesnek és vegetáriánusnak hirdették. Fesztivál pia és jó nagy húsos kaják nélkül? Lehet itt egyáltalán jól érezni magunkat?

Az emberek többsége valószínűleg a húst még el tudná engedni a szórakozáshoz, de az alkoholt? Bevett tétel, hogy a mulatozáshoz inni kell. Ez olyan virtus is a férfiak között főleg, hogy egy nagy parti során ki bír többet.

Érdekes, hogy egy ideje én személy szerint egyre rosszabbul bírom az alkoholt. Nem mintha valaha is egy nagy ivós lettem volna, de mostanság hogy már egy jó ideje vega vagyok, meg nagyon sokat jógázok intenzíven, egyszerűen azt vettem észre, hogy a múltkor, amikor kaptam egy üveg sört, alig bírtam egy fél pohárnyit is meginni, annyira nem kívánta a testem.

De ez én vagyok, viszont vajon mennyire tudják magukat az emberek jól érezni alkohol nélkül?

Hát ez a fesztivál bemutatta, hogy nagyon is jól. Elképesztő volt nézni, hogy itt csak úgy cikáztak az emberek át az egyik mozgásos programról a másikra. Reggel 8-kor már sokan kint jógáztak, hogy aztán   a reggelit követően akro jógázzanak velünk, aztán meg már szaladt át a társaság Niázni a fűbe. Fantasztikus élmény volt ez a konstans transz, amely teljesen spontán jött. Lélek ünnep, milyen találó a név. A név kötelez, és a fesztivál valóban lélekemelő is lett. Kézzelfogható volt az öröm energia a népekben.

Emlékszem, éppen még emésztgettem az ebédemet, de annyira áradt az öröm a füvön táncoló Niázó csapatból, hogy amikor megszólalt egy kicsit pörgősebb szám, én sem bírtam már magammal, csak rohantam oda, ledobtam a szandálomat és beálltam a mezítlábas táncolókhoz. Ég és föld között, mint egy kisgyerek úgy ugrándoztam. A Niát vezető hölgy a végén széles mosollyal megjegyezte, hogy milyen ügyesek vagyunk, mert most nekünk egy abszolút haladó órát tartott és máskülönben csak egy szabad táncot szokott beletenni, de most látva a felszabadultságunkat négyet is betett. Hát igen, a felszabaduló energiák ezt simán elviselték:) Sőt én azt láttam az embereken, hogy nemhogy elfáradtak volna, hanem éppen hogy töltődtek.

Az is nagyon érdekes volt, ahogy második nap délelőtt a reggeli után az Életfa Mantra kör koncertet adott, és bevontak mindenkit a táncolásba. Engem húztak be először és nem is tudom mi lelt, de semmi gátlás nem maradt bennem, csak hagytam hogy a zene mozgasson, hogy a Lajos bácsi, a kis házi sámánuk "megbűvöljön" a sámándobjával és a fiatalos lelkesedésével. Aztán már mindenki bent volt és egyszerre énekeltük egy szinte rituálissá alakuló körtáncban "Áldás, áldás.. jöjjön, jöjjön, jöjjön...". Fantasztikus pillanat volt. Felülről egy vékony vászontetőn keresztül sütött a nap és egyszerre lüktetett mindenkiben a Lélek. Egy pillanatra megélhettük az egységet, önmagunkkal, másokkal, a Nappal, a természettel, a mindennel.

Az Akrokommandó órái is nagyon jól sikerültek. Fantasztikus volt hallgatni, ahogy valaki elmesélte, hogy nem is hitte volna, hogy itt ezekre képes lesz, meg hogy mennyire merev volt itt-ott, de most a közösség ereje által a workshop végére úgy érezte kilazult az évek óta merev csipője.


A közösség és a közös szándék az ami a legjobban tölt. A jó társaság, a megfelelő emberi környezet az Ayurvéda szerint az egészség alapfeltétele. Ha ilyen közegben vagyunk tényleg nem kell sem alkohol, sem bármilyen más szerek. A lélek önmagától feltöltődik, ha lelkes környezetbe kerül.

Kívánom mindenkinek, hogy velünk tudjon tartani jövőre.
Addig is keressétek a jó társaságokat, és tapasztaljátok meg, hogy az igazi emelkedett hangulathoz csupán lélekemelő emberekre és programokra van szükség, semmi másra.