Yoga, Ayurveda and acro yoga in Budapest - classes, philosophy also in English

2012. szeptember 15., szombat

Prana Vashya - átalakulás testben és lélekben

Ülök a földön padmasanában. Meleg van, kint bőgnek a tehenek, zajlik az utcán a hangos valóság. A kisebb teremben még vagy nyolcadmagammal ülünk csöndben. Ooonne, Twoooo, Threeee... hallom a lassú számolást. Vinay nyugodt, de kíméletlen vezényszavai diktálják a lélegzetemet. Úgy érzem megfulladok, nem tudok ennyire lassan lélegezni. Ráadásul belülről szinte felforr a testem. Azt hittem eddig, hogy tudok jógázni két Indiában szerzett oktatói diplomával és számtalan év gyakorlásával a hátam mögött, de rá kell jönnöm, hogy még csak most kezdtem bele az igazi gyakorlásba. 
"Az igazi gyakorláshoz meg kell adni az igazságot minden egyes lélegzetnek".- mondja Vinay, és komolyan is gondolja. Nincs nála mentség semmire, a légzés koreográfiáját követni kell nemcsak a pranayama órán, de az ászanagyakorlás közben is. 

Nincs jóga, ha nincs hozzá tudatos légzés. Ezt nagyon is húsba vágóan megtanultam a vele töltött hónapok alatt. Prana Vashya, prána kontroll, vagyis a tudatosság, az életenergia kiterjesztése minden egyes porcikánkba. Ebben áll a Prana Vashya jóga rendszerének egyedisége. Olyan fókuszt teremt a gyakorlóban, amely olyan fokú tudatossághoz vezet, amelynél létrejöhet a fizikai és a belső átalakulás is. Megtapasztaltam ezt a saját példámon is. A kint töltött hónapok alatt olyan elképesztő fizikai teljesítményre lettem képes, amelyen a társaim is megdöbbentek. De a legfőbb változás belül történt meg. A szem a lélek tükre, és érdekes módon már nekem is feltűnt, hogy Indiában megváltozott a tekintetem, sokkal acélosabb, céltudatosabb és elszántabb lett. Felnőttem és magamra találtam. 

Most végre itthon is elkezdtem tanítani ezt a csodálatos jógafajtát, amely szerintem innovációs szintjét tekintve olyan potenciállal rendelkezik, mint a Pattabhi Jois féle Ashtanga, vagy az Iyengar jóga. Vinay kétségtelenül a modern idők egyik legnagyobb mestere, és biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi ismertség és elismertség, ha lassan is, de biztosan meg fogja találni. Ennek már vannak jelei, mert szerénysége és annak dacára, hogy alig hirdeti magát, Vinay már most is vonzza a legkiválóbb tanítványokat a világ minden tájáról. Oktatási stílusa is egyedülálló, hiszen egyszerre csak egy emberrel foglalkozik és a tanítványait szereti elvinni a teljesítőképességük határaihoz, sőt azon túlra. Ahogy nekem magyarázta, neki nem az a lényeg, hogy tanárokat képezzen, hanem az, hogy olyan vezető személyiségeket formáljon, akik képesek másokat a jóga útján kalauzolni. A legmagasabb értelmű elhivatottságot és precizitást várja el a tanáraitól és nem kíméli őket, mert a legjobbat akarja kihozni belőlük. 
Ez nekem is okozott "némi" szenvedést, hiszen voltak olyan pontok a tréning során, hogy azt gondoltam, ez túl sok nekem. Vinay folyamatosan általa "optimálisnak nevezett" stresszben tartott, hogy egy pillanatra se veszítsem el a harci kedvemet. És ennek köszönhetően olyan fizikai és lelki erőre tettem szert, ami azóta az élet többi területén is a hasznomra válik. 

De hogy miért is olyan átalakító erejű a Prana Vashya? Most, hogy tanítom, egyre inkább kívülről látom az embereket, egyre jobban a tanár szemével. A Prana Vashya gyakorlása fizikailag annyira nehéz, sőt a hozzá kapcsolódó légzés miatt annyira fókuszált, hogy mellette egyszerűen nem nagyon lehet másra figyelni. Pszichésen egy olyan koncentrált tudatállapotba visz el, ahol egyszerűen fel tudnak jönni és ki tudnak oldódni a fizikai és lelki blokkok. Az intenzív ujjayi miatt fellépő belső hő egészen mélyen, sejt szinten kezdi el a "kiégetést", a méreganyagok kioldását. Olyan intenzív izzadás lép fel, amely belülről indult be, minden felesleges és a szervezetet megterhelő külső befolyás nélkül. Így nem terheljük meg a szívet, viszont izzadás formájában megszabadulunk a "kioldódó" toxinoktól. 
Nem véletlen, hogy Prana Vashya közben a jógaterem néha egy csatatérre emlékeztet. Az emberek csatakosak, van, hogy egy kisebb tócsa is felgyülemlik körülöttük, de a legnagyobb harc mégis belül van. Látom az arcokon, ahogy küzdenek magukkal: a belül egyre hangosabban lüktető gondolatokkal, a felszabaduló dühvel, a kavargó érzelmeikkel. A Prana Vashyát tényleg "nem lehet megúszni szárazon". Amellett, hogy egy nagyon tüzes gyakorlás, rengeteg vízzel is dolgozik és megmozgatja a tudat szintjén a vizes elemet hordozó érzelmeinket is. A légzés ebben a folyamatban olyan, mint egy mankó. Lehet és kell is bele kapaszkodni. A Vinay-féle optimális stressz arra jó, hogy ebben a helyzetben megértsük és megéljük, hogy a stresszt lélegzéssel le lehet csillapítani, illetve hogy az adott helyzetben minden hétköznapi gondunk el tud törpülni annak jelentősége mellet, hogy most sikerül-e megcsinálni az Utthita Kurmasanát vagy sem. 

Ilyen az ember, szereti a kihívást, szereti a határhelyzeteket, issza magába a katarzis minden cseppjét. Mert tudja, hogy csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, mert ahol a nehézség, ott a lehetőség.  

A Prana Vashya egy olyan műfaj, ahol megtörténik ez a változás. Ezt látom az arcokon és ezt hallom a visszajelzésekből. Látom, nézem a "mozit" az arcokon, látom a küzdelmet, a létezés nehézségeit az arckifejezésekben. És a végén látom a megnyugvást, az elengedést és a tisztulást. 
Az óra végén öröm nézni a pirospozsgás, eleven arcokat. Olyan mintha mindenki egy nagy adag hidratálókrémet kent volna fel.
Két óra küzdés, légzés, katarzis és teljes kikapcsolás. Nekem ez a Prana Vashya. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése