Ma reggelre nagyon fáradtan és izgatottan ébredtem. Rémálmaim voltak az éjszaka és nem tudtam rendesen pihenni. Fájt a fejem is és tele voltam szorongással. Az idegesség, a nyugtalanság és a repkedő gondolatok mind a Vata doshám egyensúlyból való kibillenésére utaltak. Minden porcikámban éreztem a stresszt és tudtam, most sürgősen ki kell jógáznom ezt magamból.
Mindenki élt már meg ilyen pillanatokat, amikor a stressz teljesen eluralkodott a testén, így álljon itt most segítségül egy Vata kiegyensúlyozó sorozat, amit a ma reggeli gyakorlásom inspirált.
Először is, amikor kapkodó minden mozdulatod, szalad mindenfelé az elméd és képtelen vagy nyugodtan megmaradni, akkor legjobb a gyakorlást egy kis nyugtató pránajámával kezdeni. Javaslom a bal orrlukas Chandra Bhedana légzést. Ehhez ülj le vajrasanába a sarkadra, és készítsd elő a kezedet. Fogd be a jobb orrlukat és mélyen szívd be a levegőt a balon át. Ha jólesik, picit bent is tarthatod, majd kifújod a jobbon keresztül. Aztán megint váltasz, befogod a jobb orrlukat és kezded a beszívást megint a bal orrlukon át. Bal jobb, bal jobb. Végezd el a gyakorlatot legalább tízszer majd zárd öt teljes jógalégzéssel a kört. Én ma reggel annyira izgatott voltam, hogy egyszerűen szinte képtelennek éreztem magam a teljes jógalégzésre. A váltott orrlukas légzés viszont kicsit „változatosabb”, mozgalmasabb, így könnyebben elvezetett a rajaszikus felkavartságtól a szattvikusabb és nyugodtabb teljes jógalégzéshez.
Utána bemelegítésként végeztem 6 kör Napüdvözlést surya mantrákkal. A mantra segít lekötni az elmédet és befele fordítani a figyelmedet. Ha az ember agya ennyire gondterhelt, akkor a mantra olyan mint egy mankó. Mantra mankó.
Három nagyon stabil álló pózzal folytattam: Parvatasana, Utkatasana, Vrksasana. Ezek mindegyikében figyeltem a stabilitásra, arra a minőségre, ami ebben a pillanatban annyira hiányzott az életemből.
Folytatásként néhány erőteljesebb pózt gyakoroltam, hogy megérezhessem a stabil tartópilléreimet, a lábaimat: Virabhadrasana III, eka pada prasaranasana (Napüdvözletnél, amikor az előrehajlás után hátralépsz az egyik lábbal), ardha hanumanasana, Parsvakonasana, dwi pada prasaranasana (deszka póz) lábemelésekkel tartva, és a végén, miután mindent mindkét oldalon megismételtem pihentem adho mukha svanasana vagyis lefele néző kutya pózban. Amíg ezeket a gyakorlatokat végeztem, befele azt ismételgettem magamban, hogy „stabil alapokon magasra növök”. Az ilyen személyes mantrák mindig segítenek abban, hogy a gyakorlást a személyes igényeinkhez alakítsuk. Ez az önismereten alapuló gyakorlás az Ayurvédikus jóga alapja.
Folytatásként urdhva prasarita eka padasana következett, vagyis állóspárga. A név ne ijesszen el senkit, nem kell egyből a teljes pózt végezni, csak kezdj el legalább előkészítő lépéseket tenni. Ezt a pózt megtartva nagyon jól megérezheted a tenyereken és a támasztó talpon keresztül a föld stabilitását. Szívd magadba ezt az erőt, és érezd ahogy kezeidet beletolva egyre magasabbra küldi a lábadat.
Vatáknak nagyon hasznos póz a malasana és annak hosszabb megtartása, illetve a malasanából uttanasanába emelkedés, majd vissza, és ennek néhányszori lassú ismétlése. A malasana nagyon megnyitja a medencét, ami a legnagyobb csontként a testben a Vata dosha egyik fő lerakódási helye. A Vata ráadásul lefele tud kiürülni a testből és ezt ez a helyzet nagyban elősegíti. Malasanából kaakasanával, vagyis varjúállással folytattam, abból pedig szép lassan, először váltott lábakkal, majd mindkét lábbal megemelkedtem fejenállásba. Utána nagy pihenés következett lefele néző hősi pózban vagyis adho muha virasanában. Ez a póz nemcsak hogy finoman tovább nyitja a medencét, de egyszerre segít még közelebb kerülni a földhöz és még inkább érezni annak megtartó, fenntartó hatalmát.
Ezzel a nyugtató átvezetéssel érkeztem a lezáró sorozathoz: janu shirshasana, paschimottanasana, kurmasana és yoga nidrasana. Ez utóbbi kettőt ma különösen hosszan tartottam, az előrehajlásoknál pedig segítségül hívtam a RAM mantrát. Hangosan kántáltam körülbelül tizenötször A kántálás segített mélyíteni, megnyújtani a légzést, arról nem is beszélve, hogy a RAM mantra nagyon stabilizáló hatású, nyugalmat és bátorságot ad. Nagyon hasznos a Vaták számára.
A végén nadi shodana váltott orrlukas légzéssel zártam majd húsz perces meditációval. Eszembe jutott amikor a mysorei mesterem, Acharya Venakatesh Karácsonykor a meditációban azt az instrukciót adta, hogy képzeljük el Jézus szívét. Ez engem nagyon megfogott, hogy tessék, odaadó meditációt, vagyis bhakti jógát keresztyén szimbólumokkal is lehet végezni. A jóga ennyire univerzális és ennyire befogadó. Mindenkinek arra kell koncentrálnia, ami a szívéhez a legközelebb áll. Így Húsvét után röviddel Jézus szeretete nagyon aktuális választás, gondoltam. Elképzeltem azt a szeretet energiát, mely az ő szívéből áradhat. Megnyitottam a szívemet és meghívtam oda ezt az energiát. Nagyon szép meditációban volt részem. Érdekes, hogy a templomban sosem éreztem meg ennyire személyesen annak a mondásnak a jelentőségét, hogy nyisd meg a szíved Jézus felé és engedd meg, hogy ő betöltse egész lényedet. Pedig az Isten tényleg mindig itt kopogtat.
A Vatáknak, akik alapvetően mozgékonyak és inkább a cselevés jógája felé vonzódnak (karma jóga), nagyon nehéznek bizonyulhat kezdetben az isteni minőségeket segítségül hívó odaadó meditáció, a szeretet és odaadás jógája, a bhakti. Ellenben, ha megérzed az isteni szeretet gondoskodó ölelését, akkor ezzel a felkavaró Vata energiákat is egészséges egyensúlyban tarthatod.
Én a mai jógából végül tiszta fejjel, nyugodt idegrendszerrel keltem fel és a kialvatlanságból eredő fejfájásom is elmúlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése