Satya, igazmondás, egyenesség

Szeretném folytatni a yamákkal kapcsolatos gondolatokat. Tehát akkor itt van a második yama, a satya vagyis az igazmondás.
Világos, hogy nem szabad hazudni. A hazugság megtévesztő, szenvedést és sérelmeket okozhat másoknak. De miért is? Hát azért, mert ha valakit az igazsággal kapcsolatban megtévesztenek, akkor ezzel ezt az embert megfosztják a tisztánlátás lehetőségétől és attól, hogy megfelelő döntéseket hozhasson. Ez a személy korlátozottá válik a választási lehetőségeket illetően, ennek következtében pedig szabadsága csorbul bizonyos mértékben, és a legrosszabb az, hogy ilyenkor még a spirituális fejlődése is akadályozott, mivel az embert a "maya", vagyis az illúziók világába szorították. Elvágták őt azoktól a kihívást jelentő pillanatoktól, amelyek elősegíthetnék az áttörést és azt hogy valaki megláthassa a fényt, az istenit és a jót.

És ha te vagy a megtévesztő, akkor nagyon súlyos karmát veszel magadra hiszen ha tudatosan hazudsz, akkor ezzel másoktól megvonod a spirituális esélyének, a fejlődés útjának lehetőségét. Egyidejűleg a karma vissza fog ütni rád is és egyben automatikusan blokkolni fogod a saját spirituális előrehaladásodat is.
Mondhatod, hogy igen, de sokszor túl nehéz megmondani az igazat, mert az elviselhetetlen lenne a másik számára. Én ezzel nem értek egyet. Szerintem a legfájdalmasabb az, amikor sokkal később jössz rá, hogy hazudtak neked, és akkor visszanézel és azt mondod magadban, hogy ha tudtam volna, talán más lépéseket teszek. Még az életem folyása is teljesen más útra terelődhetett volna.

A legkézenfekvőbb példa az, amikor valaki haldoklik és a környezete nem meri megmondani neki. Úgy gondolom, hogy mindenki, vagy legalábbis mindenkinek a teste van annyira intelligens, hogy megérezze, hogy a perc már közel, de ha fals reményekkel tápláljuk a másikat, akkor azzal megfosztjuk őt az utolsó pillanatra való felkészülés lehetőségétől. Pedig ez egy nagyon fontos előkészület, ezt édesapámnál láttam. És a halál, akármennyire furcsán is hangzik, egy varázslatos pillanat, legalábbis én akként éltem meg apukámmal. A kifejezés az arcán, az az örök mosoly és nyugalom, ez volt számomra az első nagy spirituális tapasztalás és ez eloszlatta a haláltól való félelmemet.

De visszatérve a satya-ra, úgy vélem, hogy ez nem csak arról szól, hogy ne hazudjunk, hanem azt is jelenti, hogy őszintének kell lenned és ki kell mondanod bizonyos dolgokat, ha ezt érzed helyesnek. Vicces, de az utóbbi időben sokkal inkább szókimondóvá váltam. Korábban mindig aggasztott, hogy meg ne sértsek másokat, illetve mindig azon gondolkodtam, hogy mások majd mit szólnak, ha valamivel kapcsolatban kifejezésre juttatom a színtiszta véleményemet. Azonban mostanság elkezdtem azt gyakorolni barátokkal, hogy ha valami nagyon böki a csőrömet, akkor próbálom eloszlatni a félelmeimet, hogy mi lesz a következménye annak ha ezt megmondom, és inkább kimondom a dolgot. És el kell mondanom, hogy olyan jólesik. Felszabadító érzés. Úgy érzem, hogy ezzel őszinte és igaz maradok önmagammal szemben. És bármilyen vicces is, de egyelőre a reakciók nem is voltak olyan rosszak mint amire számítottam. Az emberek rám néztek, elgondolkodtak és aztán elszégyenkezve a viselkedésükön bocsánatot kértek, vagy egy másik alkalommal mindketten levontuk a következtetéseinket és együtt tanultunk valami újat a helyzetből. Egy eredetileg nagyon negatív szituációból, egy konfliktusból végül egy új felismeréssel, egy kissé bölcsebben jöttünk ki. És az egész történet, ahelyett hogy még több bonyodalomhoz vezetett volna, végül egy meleg baráti öleléssel ért véget. És ne essék semmi félreértés, én az elején valóban rendesen ki voltam akadva, és mégis. Istenem, ha mindenki elkezdené ezt gyakorolni a mindennapokban, akkor annyi minden jobbra fordulhatna körülöttünk. De ehhez persze odafigyelő fülekre is szükség van a másik részéről. Éppen ezért olyan jó ezt elkezdeni barátokkal. Habár, amint egyszer már hozzászoktál ehhez a barátok között, nem látom akadályát, hogy miért is ne lehetne ezt alkalmazni idegenekre is.

Amint én magam elkezdtem e szerint viselkedni, látom hogy egyre gyakrabban az emberek is közvetlenebbek velem. Olyan dolgokat mondanak nekem, ami lehet hogy egy kicsit rázós, de nem bírnak ellenállni. Valószínűleg megint a vonzás törvénye működik, vagy a karma, azt kapod vissza, amit adsz, vagy amit magadnak kívánsz. De én élvezem ezt. Úgy érzem, hogy ezekkel az emberekkel mélyül a kapcsolatom, mert olyan pillanatokkal ajándékoznak meg, ahol el kell gondolkodnom olyan dolgokon, amik elsőre bosszantónak vagy simán kellemetlennek tűntek.

Nekem az őszinteség a satya legfontosabb üzenete, hogy tisztelem magamat, másokat és az univerzum abszolút igazságát (dharma, természetes törvényszerűségek).