Teremts belülről!

Benne vagy az Univerzumban és az Univerzum benned van.

Te is ismered ezt a bölcsességet, vagy igazságot, de éled-e, alkalmazod-e? Mit is? Azt az ERŐT, amely abban rejlik, hogy ha a külvilág hat rád, mert benne vagy, akkor a tételt megfordítva Te is tudsz hatni a környezetre, ami benned is megjelenik.

Csúnya időjárás van mostanság. A Tavasz csak nem akar eljönni. Pedig érzem, hogy mindenki már pattanásig feszült. Minden várja a megújulást, de az újjáéledés évszaka egy-két reménykeltő huncut húzás dacára eddig mindig elmaradt.

Néztem a minap a hózivatart így március végén, és azon gondolkoztam, hogy én emberként, tudnám e befolyásolni az idő alakulását. A meg nem születő tavasz miatt mindannyian frusztráltak és kedvetlenek vagyunk. Azon gondolkoztam, hogy talán belülről kellene elindítani a változást.

Ha elkezdjünk belül megélni a Tavasz érzetét, a melegséget a szívben, a megújulást, az újjászületést a lélekben. Képzeld el a Tavasz zöld színkavalkádját, az egész a Remény színe. Miért nem használod a Teremtő erődet? Miért nem vagy magad a változás, amit a világban szeretnél látni?

Gandhi a cselekvés jógija volt, vagyis karma jógi. Az ő szájából hangzott el az emblematikus mottó: Légy a változás, amit a világban látni akarsz!

Tegnap a jógaórámon sok figyelmet szenteltünk ennek a belső teremtő folyamatnak. Ha a teremtő erőnket (kriya shakti) kell használni, ez azt jelenti, hogy egy olyan készséget próbálunk csipkerózsika álmából felébreszteni, ami mindig is ott volt, csak egyszerűen be volt fagyasztva. Pláne egy ilyen hideg és hosszú tél által.

Nehéz előrehaladni, amikor az ember valami lehetetlen dologba vág. Megváltoztatni az időjárást a tudat erejével? Kollektív összefogással és tudati energiahullámokkal?

De jusson eszedbe a kis csíra, aki kibújik a magból. Vastag és átláthatatlan földréteg van felette és nincs iránytűje, de még a Napot sem használhatja a tájékozódáshoz. Egyedül a “génjeiben”, az “ösztöneiben” és a “megérzéseiben” bízhat, illetve csak aszerint cselekedhet. És megy előre, nem áll meg, elképesztő erőfeszítéssel próbál kitörni a sötét és hideg földből. Pedig nincs semmilyen garancia a sikerre, sőt talán azt sem tudja, hogy az, hogy kibújt a földből csak az első lépcső lesz az önmegvalósítás felé, a kivirágzás útján. De megy és csinálja.

Van a szobámban egy kis ashwagandha palánta. Indiából hoztam a magját és nagy nehezen végre kikelt. Úgy óvom, mint egy kisgyereket, támogatom és szeretgetem, hogy nőjön. Reggel a meditáció után a szemem előtt csupa fehérséget láttam, a falakat, a táj fehérjét. De a nagy fehéret áttörte egy élénk zöld szín, a kis palántám levelei.

Ültess egy kis magot, tápláld, szeresd és növeszd magadban a Tavasz érzetét. Már ma naposabb volt. Ki tudja mi lesz, ha mind összefogunk?