A minap a Bhagavad Gítát tanulmányoztam és nagyon megragadta a figyelmemet az alábbi strófa:
BG. 2.47. Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!
BG. 2.48. Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának.
Vagy egy másik fordításban a BG 2.48: „Hajtsd végre kötelességeid, s ne ragaszkodj az eredményhez! Sikerben és kudarcban egyaránt légy kiegyensúlyozott, mert ezt az egyensúlyt nevezik jógának!”
Hm, magyarul egyedül a munkához van jogom, az én feladatom az, hogy azt elvégezzem, minden elvárás és kötődés nélkül, az eredményre való igény nélkül. Érdekes gondolat. Szóval csak a munka, csak a feladat, csak az éppen végzett tevékenység legyen a fontos, nem pedig az, hogy az milyen eredményre vezet. Az egyik kommentár még hozzáfűzi, hogy ha az ember csak a munkára koncentrál, akkor azt sokkal hatékonyabban fogja elvégezni . Másrészről ha szeretjük azt, amit csinálunk, és teljes figyelmet szentelünk neki, minden eredmény-orientált elvárást mellőzve, akkor az a munka mindenképpen jól fog menni és sikeres lesz. A jóga a „tettek művészete” (BG. 2.50) és az ilyen tett a kiegyensúlyozott elme és a tudatosság terméke, nemcsak tehetség valamire, hanem maga a helyes cselekvés szélesre tárt lehetősége (David Frawley).
Mostanában nekem ez a gondolat nagyon aktuálissá vált és lelkesítően hatott. Igen, én pontosan ezért választottam azt, hogy jogászkodás helyett jógát tanítok. Mert ezt szeretem csinálni és ez a BG gondolat most meg is erősít abban, hogy csak így leszek végső soron kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt folytatom. A szombati órámon is megkeresett egy kedves, szintén jogász tanítványom mert megnézte a blogot, és teljesen elcsodálkozott, hogy én valóban otthagytam a jogot. Hát igen.
Most jogom van a feladathoz és azt csinálom is rendíthetetlenül. A következő jógaórámon meg is osztottam ezeket a gondolatokat a tanítványaimmal, mire egy újabb buzdító gondolatot kaptam az egyiküktől, egy Pearl Sydenstricker Buck idézetet: „A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.”
A munka, a munka, a munka. Nem is jó szó ez. Még emlékszem, ha megkérdezték tőlem pár éve, hogy mit kívánnék, mit adjon meg nekem egy képzeletbeli jótündér, azt válaszoltam volna, a valami iránti Szenvedélyt. Mindig is úgy láttam, hogy a feladatukat szenvedéllyel végzőkből lettek a nagy művészek, alkotók, gondolkodók. Nagy kedvencem Gaudi, aki késő napjaiban már bent lakott a Sagrada Familiában és ott alkotott fáradhatatlanul. Micsoda gyönyörű kép. Igen, ha az embernek ilyen munkája van, akkor nem kell tartania a nyugdíjtól meg az öregkortól sem. Az ilyen ember mindig hasznosnak és aktívnak fogja magát érezni és az unalom elkerüli, élete értelmet nyer. Hála az égnek, én is megkaptam ezt a passziót végre, azt a tüzet, ami hajt előre, és nekem ez a jóga és annak tanítása, az emberekkel való foglalatosság.
Közben nézem a Natalie Portmant, ahogy átveszi az Oscar díjat. Könnyeivel küszködve az első mondat ami kijön a száján: „Annyira hálás vagyok, hogy azt a munkát végezhetem, amit csinálok. Annyira szeretem.”
Tessék, itt van ez a csodálatos színésznő, akinek egyszerre most minden vonalon egy sikertörténet az élete. Eljátszhatta a balerinát, amely szerepre kiskorában vágyott, rátalált a nagy szerelem és ráadásul a gyermekáldás, és most még mindezt megkoronázandó itt van az Oscar. És Natalie Portman ragyog. Nem azért mert szép a ruhája és a sminkje. Valami belső fény árad belőle. Boldog és a helyén van. Emberi minőségében virágba borult teljesen.
De a jó hír az, hogy ez az emberi kiteljesedés mindenkinek születéstől való joga és lehetősége. Mi is lehetünk a saját életünk sztárja és ünnepeltje. Mindenkinek megvan a maga feladata ebben az életben. Találd meg azt a tevékenységet, amit igazán szeretsz és végezd azt az eredményekre való tekintet nélkül, az elme nyugalmával, nem törődve a buktatókkal és nem elvakítva a sikerek által, csak teljesen a feladatra fókuszálva és tökéletes harmóniában. Ez a kulcs a beteljesedéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése