A múlt héten hírlevél érkezett az Asram jógaközponttól, hogy jön hozzánk előadást tartani a vándorló Swami Maheshananda és a téma a jóga és a kreativitás lesz. Egyből izgatott lettem, és belül rögtön kimondtam az igent, megyek! Oupss, de az előadás pont akkorra volt időzítve mint az én rendes csütörtöki jógaórám. Ajajj. De az élet elképesztő fordulatokat kreál, két percen belül jött egy üzenet a jógaközpont vezetőjétől, melyben felkért, hogy legyek én a tolmács. Nagyon boldog voltam és nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy pont engem kérnek meg.
Elérkezett a nagy nap, és én megint Sárospatakról jöttem éppen vissza, egy hét kemény munka állt a hátam mögött, minden nap több órás masszírozással és mellette még jóga workshopot is tartottam. Szóval fizikailag kicsit fáradt voltam, de a lelkesedéstől szinte röpültem hazafelé. Az égen is csodálatos fényjáték volt már megint, novemberhez képest hét ágra sütött a nap és ezek mind jelek, amelyekből folyamatosan olvasnunk kell. Ahogy fent, úgy idelent.
A jógaközpontba belépve délután naná, hogy pont a Swami állt éppen előttem. Csak egy pillanattal érkezett korábban és még éppen a cipőjével bíbelődött. Rögtön bemutatkoztam neki és máris beszélgetni kezdtünk. A legutóbbi ’Guru vagy nem guru’ írásom óta hatalmas vágy ébredezett bennem, hogy milyen jó lenne valami spirituálisan igazán haladó ember közelébe kerülni, így bevallom nagy várakozás volt a szívemben a mostani találkozóval kapcsolatban. Mindennél jobban vágytam rá, hogy egy magasabb rezgésű ember közelébe kerülhessek. És tessék itt a Swami, lényéből árad a nyugalom, a bölcsesség és a fény. Nem a szavai számítanak elsődlegesen, hanem maga a létezése, a jelenléte. És nem csalódtam. Igazi volt és hálát és örömöt éreztem a szívemben, hogy a közelébe kerülhettem. Tudatosan fürdőztem az általa behozott energiákban. És így a fáradtságom ellenére a fordítás is gördülékenyen ment.
Az előadás a jóga és kreativitás kapcsolatával foglalkozott. Ez nekem különösen érdekes volt, hiszen erről már én is írtam egyszer a blogomon, és folyamatosan úgy érzem, hogy ez a téma meghatározó eleme az életemnek. Swami Maheshananda onnan indított, hogy megkérdezte mi is az a Hatha jóga. Érdekes volt, hogy annak dacára, hogy a teremben számos jógaoktató vagy annak készülő résztvevő volt, mégis senki nem tudott válaszolni a kérdésre. Lehet, hogy pillanatnyi kihagyás volt, de ez is meggyőz arról, hogy milyen fontos a latin tétel: „Repetitio est mater studiorum”, Ismétlés a tudás anyja, így sosem árt feleleveníteni a tanultakat. Szóval Ha és Tha, vagyis szakszkritből lefordítva Nap és Hold. Vagyis a Hatha jóga az emberi szervezetben megjelenő Nap és Hold, férfi és női, aktív és passzív, racionális és emocionális energiáknak a kiegyensúlyozásáról szól. Ez az egyensúly pedig elsősorban a három legfontosabb nádi, az Ida, a Pingala és a Sushumna megfelelő működéséből áll elő. Az Ida a baloldali, a Hold energiáit megtestesítő, a Pingala a jobboldali, a Nap aktivitását magában hordozó energiacsatorna, középen található pedig a Sushumna, amely a két előbbi egyenletes és kiegyensúlyozott működése esetén nyílik meg, hogy abban aztán felfele, az agy felé kezdhessen kúszni a Kundalini energia.
A Kundalini energiát alvó kígyóként szokás ábrázolni, ahogy a gerincoszlop alján a gyökércsakránál összetekeredik. Az Ida és a Pingala pedig a gerinc két oldala mentén ahogy felfele haladunk folytonosan egymást keresztezik, és metszéspontjaiknál találhatóak a csakrák. A Kundalininek végig kell haladnia az összes csakrán, egyenként aktiválva azokat és megnyitva azok elementáris energiáit ahhoz, hogy az idegrendszer lassan felkészülhessen a Kundalininek az agyba jutására.
És mi történik akkor ha a Kundalini feljut az agyba és megnyitja teljesen a koronacsakrát? No hát akkor tud végre az egyéni, egyelőre testbe zárt lelked végleg kiszabadulni és egyesülni a végtelen tudatossággal,a Purushával, amiből testbe születésekor kiszakadt. Ekkor valósul meg az unio mystica, az egyesülés, vagyis a jóga célja beteljesül. Az ember felismeri valós természetét, amely maga a tiszta tudatosság.
Ehhez a tiszta tudatossághoz kell visszatérned akkor is, ha valamit teremteni, kreálni szeretnél. Ha valami olyasmit kívánsz behozni ebbe a világba, ami addig még nem létezett. Minden teremtéshez valami isteni szükséges, ezért kell, hogy megtaláld magadban az isteni szikrát, az utat, a személyes kapcsolatodat a végtelen tudatossághoz. Ahogy az egyik résztvevő gyönyörűen megfogalmazta, a kreativitás az amikor a külső világot belülről kiszínezed. Igen, és ez is azzal kezdődik, hogy az Idát és a Pingalát kiegyensúlyozod. Az Ida emociót, az érzelmeket, és a Pingala aktivitását és realizmusát, az észérveket, és gondolatokat is meghaladod, lecsillapítod. Ezek a mérleg serpenyőjén egyenlő arányban szerepelnek és ebben a tökéletes egyensúlyban már „súlytalanná”, jelentéktelenné válnak. Valami másra lehet összpontosítani. Az energia természetesen a Sushumnába tolul és megnyílik a lelked is a felsőbb éned és azon keresztül a kozmikus tudatosság, a Purusha felé. És ezen a kommunikációs csatornán keresztül direkt, közvetlen tudás birtokába jutsz. Nem a gondolkodáson vagy az érzéseken keresztül, hanem mindenfajta egótorzítás nélkül. És ez a közvetlen tudás segít téged az alkotásban, a teremtésben, valami új minőségnek a behozatalában, a világnak a belülről való kiszínezésében.
A kreativitáshoz a meditáción, a jógán, vagyis az elme hullámzásainak a lecsendesítésén keresztül vezet az út, és egyben a kreativitás megvalósulása maga is egyfajta meditáció, egy alkotó állapot, amikor a figyelem (dharana) huzamosabban egy pontra összpontosul (dhyana). Minden cselekedet - legyen az akár a legegyszerűbb foglalatosság, mint például a Swami példáját idézve az asramban a padlósúrolás, - ilyen kreatívan, könnyedén és teremtő erővel valósul meg, ha ebben a meditatív állapotban végezzük.
Gondold meg micsoda lehetőség, a nap minden pillanatában teremthetsz és a legszimplább cselekvésben is megtapasztalhatod a Purusha végtelen alkotó hatalmát. Éld meg az alkotás örömét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése