Hab a tortán, megtalál a rokonlelked

Olyan érdekes, hogy a legtöbb spirituális tanítás valahol központi helyen tárgyalja a személyes felelősség kérdését. Ha úgy tetszik "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa". Mindenki alapvetően felelős azért, hogy mi történik vele és a körülmények ugyan adottak, de mi magunk választjuk meg a külső helyzetekre adott válaszunkat. De a legfontosabb az a személyes munka, az önmagunkon való dolgozás, ami által nagyszerűbb emberré válhatunk. Amivé pedig válsz, amilyen energiamezőt kreálsz magad körül, olyan eseményeket fogsz bevonzani. Itt jön be a vonzás törvénye.

Most ennek egy érdekes vonatkozásával találkoztam, nevezetesen a lélektárs vagy rokonlélek megtalálása téma kapcsán. Néha hallom otthonról a nógatást, hogy miért nem forgok mindenfelé, mert különben, hogy fogok rátalálni az igazira. De valahogy nekem már egy ideje az a megérzésem, hogy ha valakinek jönnie kell az életembe, akkor az úgy is meg fog találni, ha egy szobában kuksolok. Maximum tűzoltó lesz az illető és éppen úgy találunk egymásra, hogy kitör a tűz a házban. Ja persze, most gondolom jópáran azt gondolják, hogy tök hülye vagyok, de nem érdekel. Egyszer próbálkoztam ismerkedéssel szervezett keretek között, de semmi értelmes nem fakadt belőle. Sok elkeseredett lány meg fiú csak gyorsan már akar magának találni valakit, akivel majd biztos boldog lesz.

De hát ne mástól várd, hanem elsősorban magadtól. Először válj azzá, aki alkalmas lesz a kapcsolatra, aki megbékélt önmagával, aki megtalálta az útját. Járj az utadon lelkesedéssel, légy nyitott és boldog önmagadban és a szerelem is rád talál.