"Present is a gift"

A meditáció egy remek eszköz a jelen pillanat megélésére. De miért is fontos annyira ez a jelen pillanat, pláne, hogy manapság annyi ember beszél róla a spirituális irodalomban.

Nekem erről az egyik kedvenc gyerekfilmem a Kung Fu Panda jut eszembe, amiben a bölcs öreg teknős mielőtt barackfa virággá szublimálva átvarázsolódna a másvilágra így oktatja a megszeppent barátját:

"Yesterday .... is history.
Tomorrow ... is mystery.
But present is a GIFT."

Vagyis a jelen pillanat ajándék, ez ugyanis az egyetlen valóság ami körülvesz bennünket. A múlt már elmúlt, megváltoztathatatlan, a jövő meg megint lutri, ember tervez, Isten végez. Ráadásul a jelen is eszméletlen gyorsasággal változik, és ha nem figyelünk, akkor gyorsan lemaradunk az egész életünkről. No hát így alszik rengeteg ember.

Mindannyian vagyunk úgy, hogy folyton bizonyos múltbeli eseményeken rágódunk, vagy a jövőn morfondírozunk. Csak gondolj bele, hogy például a mai ebédedet képes voltál e megenni úgy, hogy megfigyelted közben az ízeket és élveztél minden falatot. Valószínűleg ez nem így történt, hiszen ráadásul körbevettek a munkatársak akik, mégha jól is telt az együttlét, de lényegében elvonták a figyelmedet az étkezésről.

Indiában például az ashramban ahol laktam ott az volt a szokás, hogy ebéd közben nem beszélgettünk. Amit lehetett jelbeszéddel meg mozdulatokkal oldottunk meg. Hiszen ott az evést is egyfajta meditációnak tekintették. Az étel, amit megeszünk valahol elfogadható, hogy szent, hiszen ebből épül fel végső soron a testünk. Sejtjeink állandóan cserélődnek és valóban idővel azzá leszünk, amit eszünk. Így pedig nagyon érdekes gondolat, hogy a táplálkozásunk pillanatát is ilyen ihletett odafigyeléssel töltsük, hiszen ez valójában egy teremtési folyamat. Minden nap minden étkezéssel magunkat teremtjük biológiailag és energetikailag is újjá.

Tehát meditáció lehet bármi. Nem csak az ha valaki lótuszba gyötörve magát elvonul, hanem a mindennapi tevékenységeink is. Sőt, az igazi, napról-napra megélt és valóban az életünket átformáló meditálás csakis ilyen lehet, hétköznapi és egyszerű.
Egyszerre csak egy dolgot csinálj. Ha mész menj, ha ülsz ülj, ha eszel egyél és figyelj oda, hogy abban a pillanatban mi is történik. Ez a kezdet.

De próbáld ki, hogy ez is mennyire nehéz. Csak próbáld ma úgy megenni a délutáni almádat, vagy azt a kis szelet csokoládét, hogy csak arra figyelsz. És meglátod, már ebben a kis időszakban mennyi a figyelmedet szétforgácsoló gondolat fog az elmédbe tolulni. Hopp közben írok egy smst vagy egy emailt a barátomnak, vagy megnézem az újságot, vagy bármi. Ha más nem csak már az, hogy mikor jön a következő falat.

Nézd meg magad ennek fényében, aztán nevess az egészen. Igen, ennyire szertelen az elménk és ennyire nem bír egy dologra koncentrálni.

Pedig az igazi koncentrálást nem a jógaszőnyegen kell elkezdeni, hanem ilyen kis egyszerű hétköznapi dolgokban. Egyébként még nehezebb lesz. A jógaórán is tolulni fognak az agyadba a gondolatok, hogy mi volt ma, vagy mi lesz az óra után, mit főzök vacsorára stb.

És miért baj ez? Hát mert így aztán sosem leszel képes megélni azt az aktuális pillanatot, elmulasztod például a mai kontextusban az ízeket, és csak a teltség érzete marad, vagy fogalmad sincs, hogy hol is fájt, vagy melyik részednek esett jól egy bizonyos nyújtás a jógán, csak azt fogod érezni, hogy elfáradtál és megpihentél. Pedig nem az eredmény a lényeg, hanem az odavezető út, mert ilyen lépésekből épül fel a valós életünk.

Present is a gift.