A legtöbben leegyszerűsítik a jógát, és egyből csak a különféle facsarodó, furábbnál furább, nyakamba akasztom a lábamat gyakorlatokra gondolnak. Persze, ászanák kellenek, én is nagyon szeretem őket és még azt is bevallom, hogy először a jóga mozgásvilága ragadott meg engem is. Mert látványosak, szépek és még az egészséges élet reményével is kecsegtetnek. De tudni kell, az ászana közel sem minden, Gurujim szerint mindössze kb 2%-a a jógának. Csak sajnos a mai rohanó és teljesítményorientált világban ennek van ugye vonzóereje.
Sajnos még Indiában is sok az olyan jógás, aki csak a testi gyakorlatokra koncentrál és teljesen elvész azokban. Utam során is hány olyan embert láttam, aki csak hajtja magát, mert ugye motiváció az van, hihetetlen sok nehéz jógapóz létezik, amelyeket Indiában még meg is tud csinálni egy pár ügyes indiai, vagy leginkább amerikai. Na hát épp ez az érdekes. Pont most meg is jelent egy új jógatörténeti könyv a piacon (Mark Singleton: Yoga Body), amely azt feszegeti, hogy tulajdonképpen a mai jógagyakorlatok eredetisége vagy ősisége megkérdőjelezhető. A XIX. század végén és a XX. század elején élt jógik ugyanis az angol hódítókkal szembeni ellenállás miatt és az indiai nemzeti öntudat erősítésére kifejezett politikai támogatással a jóga népszerűsítésébe kezdtek. És itt úgy tűnik, legalábbis a könyv írójának kutatásai szerint, hogy tekintettel a nyugati testépítés sikerességére, az indiai mesterek sem akartak lemaradni, és a klasszikus mozdulatokat ötvözték a nyugati gimnasztika és testkultúra gyakorlataival. Tulajdonképpen így indult el szultáni támogatással a híres Mysore vonal a 20-as években Krishnamacharya vezetésével.(Annyit érdemes még itt megjegyezni, hogy ha valaki nem tudná, akkor a két legnagyobb, leghíresebb jelenlegi jógairányzat, az ashtanga jóga és az Iyengar jóga alapítói, nevezetesen Pattabhi Jois és Iyengar mindketten Krishnamacharya első tanítványai.)
Persze ez nem azt jelenti, hogy a jógagyakorlatok ne léteztek volna korábban is. Nem, a hatha jóga korábban is ismeretes volt, de a fizikai gyakorlatok korántsem voltak annyira hangsúlyosak, mint manapság. Sokkal inkább az ész jógája volt jellemző a korábbi jógikra. Elég csak a szintén nagyon híres Ramakrishnára, az ő tanítványára Vivekanandára vagy az Amerikába a jóga üzenetét elvivő Paramhansa Yoganandára gondolni. (No hát ha bárki megnéz róluk egy képet, hát egyiknek sincs atletikus alkata és nem is éltek sokáig. Ezzel szemben Krishnamacharya 100-on túlt is megért, Pattabhi Jois 93 évesen hunyt el, Iyengar meg még ma is él és 3 órát gyakorol naponta 92 évesen is. Szóval valahol a jó megoldás mint mindig a kettő között van.)
No, most ettől függetlenül nem gondolom, hogy a mai gyakorlatok ne lennének helyénvalóak. Azok egészségmegőrző és nyugtató hatása orvosilag is igazolt, sőt még ha igaz is, hogy némely gyakorlat a modern nyugati testkultúrából ered, akkor is azok mindenképpen évtizedes emberi tapasztalás és tudás végeredményei. Csak inkább arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az utóbbi száz évben nagyon kezdett az egész jóga business a testre koncentrálni (ja igen, ez is, businessé válni) és közben pedig a lényeg nem ebben van.
"Sthiram sukham asanam", mondja Patanjali az írásba foglalt jóga atyja, vagyis hogy az ászana egy stabil kényelmes testhelyzetet jelent. A fizikai jógának tehát ez a célja, ennek a stabil kényelmes testhelyzetnek az elérése, vagyis fokozatosan a testnek a hosszabb ideig tartó mozdulatlanságra való felkészítése. Ez pedig valójában a meditáció.
Tehát akkor a jóga végcélja a meditáció lenne? Igen, és minden asana, pranayam és az összes többi lépcső a yoga sutrák szerinti 8 lépcsőben (ashtanga, vagyis 8 fokozat jógája, de erről majd később) erre készít fel. Így érhető el ugye a jóga végső értelme ami annyit tesz, hogy "egyesülés, unió" az istenivel. Persze ezt nem lehetne olyan jól eladni a mai szekularizált világban tehát maradnak a jógát sokszor a fitnessz szintjére ledegradáló megoldások.
De talán van még remény, mert ma megint nagyon népszerű lett az "Itt és most" megélésének a gondolata, köszönet Eckhart Tollének!, és hát mi más lenne a meditáció, ha nem pont ennek a gondolatnak a megvalósítísa, de majd folytatom legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése