Mindennapi mantrák

A jóga mindennapokban való megélése azt is jelenti, hogy felismerjük, felelősséggel tartozunk önmagunkért. Minden igazándiból rajtunk múlik és életünk is aszerint alakul, hogy mit is "gondolunk" ki magunknak.
Például a minap hazafelé tartottam és hirtelen rádöbbentem, hogy már megint egy régi gondolatminta kerített a hatalmába. Ebben a pillanatban arra is ráeszméltem, hogy ezt a gondolatmintát meg kell változtatnom, és erre csakis én vagyok képes. Így hát amint otthon voltam fogtam magam, elővettem egy papírt és elkezdtem összeszedni azokat a legtöbbet felbukkanó negatív gondolataimat, amik akár már évek óta is megfigyelhetőek voltak a gondolkodásmódomban. Na most olyan gondolatmintákra meg mondatokra kell gondolni, amik pont olyan borongós, egyébként is kissé depresszióra invitáló napokon jönnek elő mint ez a mai közel sem tavaszi májusvég.
No és leírtam hét mondatot. Ott voltak tisztán és kendőzetlenül előttem a papíron. Pőrén és meztelenül a maguk csúf negatívságában. Eképpen reflektorfénybe állítva némelyikük már első ránézésre butaságnak bizonyult, de voltak olyanok is, amelyek még így leírva is kiküszöbölhetetlen önbeteljesítő jóslatoknak tűntek. Úgy döntöttem, megpróbálom átprogramozni ezeket a gondolatokat és nagy agyalással ellentét mondatpárokat kezdtem fogalmazni. Minden formailag és/vagy tartalmilag negatív mondat mellé egy szigorúan pozitív (tehát mindenfajta tagadó szerkezettől vagy tagadószótól mentes) mondat került. Ezeket aztán még tovább is egyszerűsítettem, hogy minél inkább esszenciális és tömör megfogalmazásokat kapjak. Aztán az új mondatokat egyesével átmásoltam egy tiszta lapra a régi fecnit pedig összetéptem és eldobtam. Még csak emlékezni sem akarok az eredetiekre.
Van egy olyan beszéd- és lélegzéstechnika, ami arra hivatott, hogy az embert jobban a jelen pillanatba hozza megteremtve a jógában nagyon fontos koncentráció állapotát. Ez abból áll, hogy felolvasunk egy szöveget, és csak akkor mondunk ki egy vagy két szót ha éppen belélegeztünk és a kilégzéssel amíg könnyedén, erőlködés nélkül jön a levegő, addig "fújjuk" a szöveget. No ez egy nagyon hatásos módszer, ezt volt módon saját magam is megtapasztalni. Amikor ugyanis ezt gyakoroltuk Goában egy workshopon, az egyik kis német lány, aki csak úgy betévedt az óránkra ennél a gyakorlatnál, ráadásul pont amikor én olvastam, valami furcsa energiaélményem ment át. Talán a jelenlévők fokozott koncentrálása váltotta ki belőle ezt az állapotot, de a kezei és lábai teljesen görcsöt kaptak, teljesen leizzadt és beszélni se nagyon tudott. A csoport résztvevőiként mind megragadtuk egy egy testrészét és masszírozással meg ellazító szavakkal végül kb. negyed óra alatt sikerült normalizálni a helyzetét. Később elmesélte, hogy nem is tudott beszélni, mert teljesen elámult meg fényeket látott és hát ha minden jóga óra ilyen akkor ő máris rajongó. Nagyon aranyos volt, nekünk meg fantasztikus tapasztalás volt.
No, de visszatérve az én mondataimra, szóval megvolt a hét új mondat és ezeket aztán ezzel a technikával felolvastam magamnak. Ez a lassú és elmélyült, a szavak értelmét minden elemében átérző olvasás egyszerre segített is megjegyezni a szöveget, amit azóta magamban ismételgetek naponta, vagy bármikor amikor eszembe jut. És a dolog, ha lassan is de működik.
Például az egyik mondatom az, hogy "Mindenhol megtalál a boldogság és jó társakra lelek." No most ehhez elég volt egy hétre kimozdulnom az országból és a nemzetközi vonaton máris összeakadtam egy magyar fiúval aki érdekeseket mesélt, meg egy kanadai lánnyal, aki a beszélgetés végére kiderült, hogy tulajdonképpen reikki mester és hát nem volt véletlen a találkozásunk.
Jól meg kell fontolnunk tehát, hogy mire is gondolunk, mert az néha gyorsabban is, mint gondolnánk valóra válik.

"Present is a gift"

A meditáció egy remek eszköz a jelen pillanat megélésére. De miért is fontos annyira ez a jelen pillanat, pláne, hogy manapság annyi ember beszél róla a spirituális irodalomban.

Nekem erről az egyik kedvenc gyerekfilmem a Kung Fu Panda jut eszembe, amiben a bölcs öreg teknős mielőtt barackfa virággá szublimálva átvarázsolódna a másvilágra így oktatja a megszeppent barátját:

"Yesterday .... is history.
Tomorrow ... is mystery.
But present is a GIFT."

Vagyis a jelen pillanat ajándék, ez ugyanis az egyetlen valóság ami körülvesz bennünket. A múlt már elmúlt, megváltoztathatatlan, a jövő meg megint lutri, ember tervez, Isten végez. Ráadásul a jelen is eszméletlen gyorsasággal változik, és ha nem figyelünk, akkor gyorsan lemaradunk az egész életünkről. No hát így alszik rengeteg ember.

Mindannyian vagyunk úgy, hogy folyton bizonyos múltbeli eseményeken rágódunk, vagy a jövőn morfondírozunk. Csak gondolj bele, hogy például a mai ebédedet képes voltál e megenni úgy, hogy megfigyelted közben az ízeket és élveztél minden falatot. Valószínűleg ez nem így történt, hiszen ráadásul körbevettek a munkatársak akik, mégha jól is telt az együttlét, de lényegében elvonták a figyelmedet az étkezésről.

Indiában például az ashramban ahol laktam ott az volt a szokás, hogy ebéd közben nem beszélgettünk. Amit lehetett jelbeszéddel meg mozdulatokkal oldottunk meg. Hiszen ott az evést is egyfajta meditációnak tekintették. Az étel, amit megeszünk valahol elfogadható, hogy szent, hiszen ebből épül fel végső soron a testünk. Sejtjeink állandóan cserélődnek és valóban idővel azzá leszünk, amit eszünk. Így pedig nagyon érdekes gondolat, hogy a táplálkozásunk pillanatát is ilyen ihletett odafigyeléssel töltsük, hiszen ez valójában egy teremtési folyamat. Minden nap minden étkezéssel magunkat teremtjük biológiailag és energetikailag is újjá.

Tehát meditáció lehet bármi. Nem csak az ha valaki lótuszba gyötörve magát elvonul, hanem a mindennapi tevékenységeink is. Sőt, az igazi, napról-napra megélt és valóban az életünket átformáló meditálás csakis ilyen lehet, hétköznapi és egyszerű.
Egyszerre csak egy dolgot csinálj. Ha mész menj, ha ülsz ülj, ha eszel egyél és figyelj oda, hogy abban a pillanatban mi is történik. Ez a kezdet.

De próbáld ki, hogy ez is mennyire nehéz. Csak próbáld ma úgy megenni a délutáni almádat, vagy azt a kis szelet csokoládét, hogy csak arra figyelsz. És meglátod, már ebben a kis időszakban mennyi a figyelmedet szétforgácsoló gondolat fog az elmédbe tolulni. Hopp közben írok egy smst vagy egy emailt a barátomnak, vagy megnézem az újságot, vagy bármi. Ha más nem csak már az, hogy mikor jön a következő falat.

Nézd meg magad ennek fényében, aztán nevess az egészen. Igen, ennyire szertelen az elménk és ennyire nem bír egy dologra koncentrálni.

Pedig az igazi koncentrálást nem a jógaszőnyegen kell elkezdeni, hanem ilyen kis egyszerű hétköznapi dolgokban. Egyébként még nehezebb lesz. A jógaórán is tolulni fognak az agyadba a gondolatok, hogy mi volt ma, vagy mi lesz az óra után, mit főzök vacsorára stb.

És miért baj ez? Hát mert így aztán sosem leszel képes megélni azt az aktuális pillanatot, elmulasztod például a mai kontextusban az ízeket, és csak a teltség érzete marad, vagy fogalmad sincs, hogy hol is fájt, vagy melyik részednek esett jól egy bizonyos nyújtás a jógán, csak azt fogod érezni, hogy elfáradtál és megpihentél. Pedig nem az eredmény a lényeg, hanem az odavezető út, mert ilyen lépésekből épül fel a valós életünk.

Present is a gift.

Akkor az ászanákról

A legtöbben leegyszerűsítik a jógát, és egyből csak a különféle facsarodó, furábbnál furább, nyakamba akasztom a lábamat gyakorlatokra gondolnak. Persze, ászanák kellenek, én is nagyon szeretem őket és még azt is bevallom, hogy először a jóga mozgásvilága ragadott meg engem is. Mert látványosak, szépek és még az egészséges élet reményével is kecsegtetnek. De tudni kell, az ászana közel sem minden, Gurujim szerint mindössze kb 2%-a a jógának. Csak sajnos a mai rohanó és teljesítményorientált világban ennek van ugye vonzóereje.

Sajnos még Indiában is sok az olyan jógás, aki csak a testi gyakorlatokra koncentrál és teljesen elvész azokban. Utam során is hány olyan embert láttam, aki csak hajtja magát, mert ugye motiváció az van, hihetetlen sok nehéz jógapóz létezik, amelyeket Indiában még meg is tud csinálni egy pár ügyes indiai, vagy leginkább amerikai. Na hát épp ez az érdekes. Pont most meg is jelent egy új jógatörténeti könyv a piacon (Mark Singleton: Yoga Body), amely azt feszegeti, hogy tulajdonképpen a mai jógagyakorlatok eredetisége vagy ősisége megkérdőjelezhető. A XIX. század végén és a XX. század elején élt jógik ugyanis az angol hódítókkal szembeni ellenállás miatt és az indiai nemzeti öntudat erősítésére kifejezett politikai támogatással a jóga népszerűsítésébe kezdtek. És itt úgy tűnik, legalábbis a könyv írójának kutatásai szerint, hogy tekintettel a nyugati testépítés sikerességére, az indiai mesterek sem akartak lemaradni, és a klasszikus mozdulatokat ötvözték a nyugati gimnasztika és testkultúra gyakorlataival. Tulajdonképpen így indult el szultáni támogatással a híres Mysore vonal a 20-as években Krishnamacharya vezetésével.(Annyit érdemes még itt megjegyezni, hogy ha valaki nem tudná, akkor a két legnagyobb, leghíresebb jelenlegi jógairányzat, az ashtanga jóga és az Iyengar jóga alapítói, nevezetesen Pattabhi Jois és Iyengar mindketten Krishnamacharya első tanítványai.)

Persze ez nem azt jelenti, hogy a jógagyakorlatok ne léteztek volna korábban is. Nem, a hatha jóga korábban is ismeretes volt, de a fizikai gyakorlatok korántsem voltak annyira hangsúlyosak, mint manapság. Sokkal inkább az ész jógája volt jellemző a korábbi jógikra. Elég csak a szintén nagyon híres Ramakrishnára, az ő tanítványára Vivekanandára vagy az Amerikába a jóga üzenetét elvivő Paramhansa Yoganandára gondolni. (No hát ha bárki megnéz róluk egy képet, hát egyiknek sincs atletikus alkata és nem is éltek sokáig. Ezzel szemben Krishnamacharya 100-on túlt is megért, Pattabhi Jois 93 évesen hunyt el, Iyengar meg még ma is él és 3 órát gyakorol naponta 92 évesen is. Szóval valahol a jó megoldás mint mindig a kettő között van.)

No, most ettől függetlenül nem gondolom, hogy a mai gyakorlatok ne lennének helyénvalóak. Azok egészségmegőrző és nyugtató hatása orvosilag is igazolt, sőt még ha igaz is, hogy némely gyakorlat a modern nyugati testkultúrából ered, akkor is azok mindenképpen évtizedes emberi tapasztalás és tudás végeredményei. Csak inkább arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az utóbbi száz évben nagyon kezdett az egész jóga business a testre koncentrálni (ja igen, ez is, businessé válni) és közben pedig a lényeg nem ebben van.

"Sthiram sukham asanam", mondja Patanjali az írásba foglalt jóga atyja, vagyis hogy az ászana egy stabil kényelmes testhelyzetet jelent. A fizikai jógának tehát ez a célja, ennek a stabil kényelmes testhelyzetnek az elérése, vagyis fokozatosan a testnek a hosszabb ideig tartó mozdulatlanságra való felkészítése. Ez pedig valójában a meditáció.

Tehát akkor a jóga végcélja a meditáció lenne? Igen, és minden asana, pranayam és az összes többi lépcső a yoga sutrák szerinti 8 lépcsőben (ashtanga, vagyis 8 fokozat jógája, de erről majd később) erre készít fel. Így érhető el ugye a jóga végső értelme ami annyit tesz, hogy "egyesülés, unió" az istenivel. Persze ezt nem lehetne olyan jól eladni a mai szekularizált világban tehát maradnak a jógát sokszor a fitnessz szintjére ledegradáló megoldások.

De talán van még remény, mert ma megint nagyon népszerű lett az "Itt és most" megélésének a gondolata, köszönet Eckhart Tollének!, és hát mi más lenne a meditáció, ha nem pont ennek a gondolatnak a megvalósítísa, de majd folytatom legközelebb.

Hogy miért is lennék én bodhisattva?

A bodhisattva a buddhisták szerint egy olyan bölcs és megvilágosodott lény, akinek minden szándéka arra irányul, hogy másokat "felébresszen" és a megvilágosodott, boldog, értékes élet felé vezessen. Hogy másoknak megmutassa, van kiút a mindennapi szenvedésből itt és most.

Egy ilyen ember bármilyen köntösben felbukkanhat az életünkben. Igazándiból nem a forma számít, hanem a szándék. Így a bodhisattva lehet akár egy üzletember is, vagy hordhat farmert, vagy akár néha bebújhat egy olyan lányba is mint én vagyok. Az egyedüli dolog, ami számít az az, hogy a szeretet, az öröm és a szabadság érzete vezesse, és ennek másokkal való megosztását tekintse legfőbb feladatának.

No és akkor, hogy jön ez meg én össze? Hát úgy, hogy úgy érzem Indiából hazatérve sokat fordult már eddig is velem a világ. Jogászi pályámat feladva most jógatanárként végre a helyemen érzem magam és a sok elbátortalanító baráti és családi megjegyzés dacára érzem és tudom, hogy megtaláltam az utamat. Ez egy fantasztikus érzés, és éppen ezért ezzel a bloggal szeretnék provokálni és inspirálni, mindennapi felismeréseimet és a jógával kapcsolatos tudásomat megosztani.

Most sokan mondták nekem, hogy itthon csak az ászanázás megy és a jógafilozófiáról sok szó nem esik az órákon. No itt szeretnék én a képbe lépni. Kint Indiában ugyanis nagy hobbim volt a könyvvásárlás, és ezen a rengeteg oldalon most elterveztem, hogy át is fogom magam rágni. Az azokból nyert gyakorlati tudást, filozófiai bölcsességet pedig szeretném megosztani mindazzal, aki érdeklődik eziránt. Talán neked is tudok valami hasznosat mondani:)