A jóga lényege a belső folyamatok kontrollálása, és a
mentális történések tökéletes uralása. Rengetegszer találkozunk ezzel a
meghatározással, valamint a kint és bent megfeleltetésével.
Ha legközelebb ászanákat gyakorolsz, figyeld meg mennyire
össze van kötve a belső világod a külső eseményekkel.
Ma reggel csak ennek a megfigyelésnek szenteltem a gyakorlásomat.
llletve, nem is volt az elején ez ennyire tudatos, pontosabban tehát a
gyakorlás vezetett el a megfigyeléshez. A napüdvözléseknél még őriztem a
fókuszt, nem nagyon gondoltam másra csak a számolásra, meg a légzésre. Ahogy
aztán azonban nehezedett a sor, egyre inkább izgága lettem, egyre több gondolat
jutott eszembe, s hirtelen azon kaptam magam, hogy annyira nem vagyok a
testemben, hogy ki is hagytam néhány ászanát a sorozatból. Egy pillanatra megálltam,
megállapítottam, hogy hol siklottam félre, és onnan újra kezdtem az egészet. Ahogy
megint belemerültem a gyakorlásba, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy
egészen elcsendesedett körülöttem minden. Elültek a zajok az utcán, nem bőgött
sem a tehén, nem ricsajoztak a gyerekek sem, nem dudált senki csak a madarak
maradtak kellemes csicsergésükkel. Egészen nyugodt volt a levegő kint is, bent
is. A lélegzésem egyenletes, fókuszom a testemen és a gyakorlatokon.
Hirtelen átvillant a fejemen, hogy Vinay-nél is hányszor volt
olyan, hogy főleg pránajáma közben elképesztően felerősödtek a zajok. A
kedvencem az volt, amikor iszonyatos tehénbőgés hallatszódott. Csak állt a
szegény jószág a ház előtt és keservesen követelte a reggelijét. Hát ilyen
öntudatosak az itteni tehenek. De pont a vizsgám napján is érdekes volt, ahogy
ott küzdöttem az izgalmaimmal és erre végigdübörgött az utcán valami
zenés-dobos alakulat, akik éktelen hangzavar közepette ünnepeltek valami indiai
helyi ünnepet. Meg voltak persze olyan pillanatok is, amikor teljes csend volt
kint, és bent is ment az elmélyült gyakorlás.
Vinay volt többször is, hogy
leszólta a csapatot pont egy-egy „hangzavaros” óra után. „Túl sok volt a
gondolat, láttam a szemetek rebbenésén. Látszik, hogy kinél maradt ki egy napig
a pránajáma.”
Hát igen, ha az ember nem figyel,
pláne, ha nem gyakorol, akár egy nap is elég ahhoz, hogy kiessen a figyelemből.
Ma miután helyreállt belül is és
kívül is a csend, elhatároztam, hogy megfigyelem, befolyással vannak e a
gondolataim az utca történéseire. A kísérlethez csak annyi kellett, hogy megint
elengedtem a fókuszt, és nem is kellett sokat várni, megint jöttek a
gondolatok. Csak hagytam, hagy folyjanak, mindössze arra törekedtem, hogy
közben megtartsam valamelyest a tudatos szemlélődést is. És beigazolódott a
feltevés, ahogy egyre több teljesen oda nem illő gondolat töltötte meg a
tudatomat, egyre hangosabb lett megint a kint. Megnövekedett a forgalom,
irdatlan hangú autók és motorok vonultak át az egyébként teljesen csendes kis
gokulami utcán és még feltűnt egy virgonc iskolásokból álló csapat is. Belül
csak mosolyogtam és most a következő kihívás az volt, hogy vissza tudom e
tudatosan állítani a belső és külső nyugalmat. Tudtam, hogy mi a módszer, csak
ugye a tudásnak a gyakorlatba való átültetése a valódi művészet, vagy ahogy
mondani szokás: Yoga is skill in action, vagyis a jóga az akcióba lendült
készség, a mozgósított tudás.
A figyelem egy pontra való
koncentrálása természetesen magával hozza a tudat lecsendesülését. Ez a
gyakorlás ászanázás közben is megvalósítható. A külső történések remek
visszacsatolásként mutatják a belső lelkiállapotunkat és a gondolataink
letisztultságát.
Figyeld mi történik kint, figyeld
mi történik bent, és leginkább figyeld az összefüggéseket. Jó gyakorlást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése