Az Ayurvédikus konyhát sokan azonosítják az indiai konyhával illetve a vegetáriánus főzéssel. Ellenben az ayurvédikus főzés inkább egyfajta stílust jelent, egy olyan konyhát, ahol az ayurvéda elveinek megfelelően válogatjuk össze az alapanyagokat és az összetevőket, viszont ahol igazodunk a vendégek természetéhez, vagyis Prakritijához.
Vagyis a mi kontinentális éghajlatunkon olyan fűszereket és zöldségeket, gabonaféléket keresünk a menühöz, amelyek hozzánk természetesen közel állnak. Nagyon finom az indiai konyha, de nem biztos, hogy a magyar vagy európai embernek is az lesz természetes. Nem szoktunk azokhoz az ízekhez, fűszerekhez, és nem is biztos, hogy egyből úgy reagálna rájuk a szervezetünk, mint egy indiaié.
A másik kérdés a megfeleltetés ayurvédikus konyha és vegetáriánus konyha között. Az Ayurvéda itt is a természetesség elvét követi és nem zárja ki feltétlenül az állati termékek fogyasztását, még akkor sem, ha elsősorban a vegetáriánus étkezést támogatja.
Ezeket és más hasonló kérdéseket tudtunk tisztázni a most vasárnapi főzőtanfolyamon, ahol egy lelkes kis csapattal átbeszéltük a hat íz tanát és utána egy mind a három dosha igényeit kielégítő főzést tartottunk.
Fontos, hogy igazodjunk a személyes Prakritihez, vagyis az egyén fizikai és pszichikai alkatához, természetéhez. Éppen ezért a főzés során is, noha valójában egy féle ételt készítettünk, mégis azt háromféle módon készítettük el. Akárcsak nyáron a vegafasírt kavalkád során, itt is a doshák szerint variáltuk az összetevőket és az elkészítési módokat.
Reggel kedvcsinálónak és az ayurvédikus konyháról szóló előadásra felkészítendő apró gabonagolyócskákkal, vagy ahogy az indiai kisöcsém megfogalmazta, ladoo-val vártam a résztvevőket.
Reggel nagyon szeretem ilyenkor télen a meleg kásákat, ez nagyon szépen kiegyensúlyozza az ilyenkor felerősödő Vata doshát, és ez adta az ihletet a gabonagolyócskákhoz.
Vata ladoo: Kis szezámolajban napraforgómagot pirítottam, majd hozzáadtam a búzapelyhet és a fűszereket, szegfűszeget, fahéjat, zöld kardamom magot és édesköményt. Picit pirítottam, majd felöntöttem tejjel és lassan belekevertem a mazsolát és az apró kockákra vágott nyers szilvát. A pehely gyorsan megfőtt, s utána hagytam kihűlni egy kis ideig, majd hozzákevertem a mézet és ebből a masszából golyókat gyúrtam. A végén apróra vágott dióbélbe forgattam őket.
Pitta ladoo: Hasonlóan búzapehelyből és mazsolából meg szilvából készült, de ehhez már kókuszreszeléket is kevertem illetve ánizzsal, édesköménnyel és jázminpakócával édesítettem a fahéj mellett. Mazsola mellett tettem bele néhány aszalt, aprított fügedarabkát is. A végén hűtöttebb állapotában ebbe is került méz, majd a golyócskákat kókuszreszelékbe forgattam.
Kapha ladoo: Kis olajban koriandermagot pattogtattam, hozzáadtam a fahéjat, szegfűszeget, kis szerecsendiót és chilit. Itt tej helyett csak vízben főztem az ezúttal nem búza-, hanem árpapelyheket és aszalt tőzegáfonyával édesítettem a masszát. A Kapha golyókból kimaradt a méz is, az árpapehely úgyis nagyon szépen megszívja magát és kitűnően ragad vízzel is. A végén a golyókat szintén kókuszba forgattam, de ezúttal a kókuszreszeléket reszelt citromhéj tette még pikánsabbá.
Főételnek téli zöldséges pitéket készítettünk. A Vata és a Kapha verziókat bolti leveles tésztából csináltuk, a Pitta verzió ellenben házialag gyúrt tésztából készült tojás nélkül.
Háromféle töltelékkel tettük a pitéket a doshákhoz igazodóvá és természetesen az sem volt mindegy, hogy a tölteléket hogyan készítettük elő a betöltéshez.
A Vata pitéhez melegítő és édes hatású alapanyagokat és fűszereket használtunk. Kis vajban masalát készítettünk korianderből, köményből, garam masalából, szegfűborsból és kurkumából. Ebben megpirítottuk a lilahagymát, majd hozzáadtuk a felkarikázott sárgarépát, a kockára vágott céklát, majd idővel hozzákevertük a sütőtök kockákat. Ebből készült az ízes-édes-szószos Vata töltelék. Hozzá még tökmagot pirítottunk és ezt is rászórtuk a pitére illetve belül a töltelékbe is került. A Vata pitére a szerecsendiós besamel (tejszín és tojás) tette fel a pontot.
A Pitta pitéhez hűsebb zöldségeket és ízesítést választottam. Karfiolt, kelbimbót és brokkolit kevés vízben megpároltunk, egy kis kapor, ázsiai citromfű és só kíséretében. Majd tofut összemixeltünk citrommal és vízzel, s az ebből készült tojásmentes “besamellel” összekevertük az enyhén párolt zöldségeket. A házilag gyúrt tésztából készült “fészekbe” alul finomra vágott nyers édeskömény került, arra vékonyra szelt mozzarellát tettünk, majd megszórtuk édeskömény maggal. Erre az alapra került rá a vega besameles zöld-ség ragu.
A Kaphák töltelékét Wokoztuk. Pici olajban lilahagymát pirítottunk, majd zellert és padlizsánt adtunk hozzá kevés répával. Meleg csípős fűszerekkel mint garam masala, szerecsendió, szegfűbors és kurkuma fűszereztük a keveréket, amelyet aztán szépen beletettünk a leveles tésztába egy kis besamellel (tejszín és tojás, de hígabban mint a Vata besamelnél). Lefedtük a tetejét is még egy réteg leveles tésztával.
A végeredmény nagyon jól sikerült és főleg azért, mert minden résztvevő érdekes módon a saját dosháját kiegyenlítő ételt részesítette előnyben.
Az ayurvédikus főzés nem ördöngősség. Ha az ayurvédikus gondolkodásmódot beépítjük a mindennapjainkba és ezen a szemüvegen keresztül figyeljük az összetevőket, akkor azok szépen sorra kibontják magukat előttünk. Az elején talán nehéz lesz követni, de érdemes megjegyezni néhány alapelvet és aztán rá fogunk jönni, hogy az ayurvédikus táplálkozás nem is bonyolult, viszont hozzásegít a természetünknek leginkább megfelelő és az egészségünk megőrzéséhez leginkább alkalmasabb étkezés megvalósításához.
Mindenkinek kellemes utazást kívánok ezen az érdekes felfedező úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése