Indiában furcsa szemlélettel találkoztam. Egyszer beszélgettem egy huszas éveiben járó bangalorei informatikus lánnyal, aki amikor meghallotta, hogy én milyen krijákat, vagyis tisztító gyakorlatokat végzek, meg hogy milyen komolyan jógázok, teljesen megrökönyödött. "Hát egy mai indiai fiatal biztos lehetesz benne, hogy nem csinál ilyeneket. A jóga különben is az öregeknek való." Hm, érdekes, szóval a modern indiaiak szerint a jóga csak egy kis könnyed testmozgás, ami a fiataloknak unalmas.
Ugyanezt a hozzáállást tapasztaltam az indiai családomnál is, ahol a fogadott kisöcsém nővére is meglepődött, hogy én mindent feladtam azért, hogy Indiában jöjjek és hogy jógát tanuljak, mert ugye szerintük ez csak az öregeknek való.
No mondjuk, erre aztán mutattam nekik meg a gyerekeknek egy pár ászanát. Indiában ez olyan jó, mindig annyi gyerek rohangál egy családban. A velem egyidősek csak görnyedeztek meg ámuldoztak, hogy fú de kemény meg miket nem tudok, a kisebbek meg annyira fellelkesültek, hogy a szülők alig tudtak visszaszerezni tőlük. A gyerekek jógázni akartak, a felnőttek meg még többet beszélgetni velem a téma kapcsán. Szeretem, amikor ilyen felkapott vagyok.
Szóval a jóga az öregeknek való. Hm, ehhez képest Mysore meg Rishikesh meg Goa is tele volt lelkes "nyugati" fiatalokkal, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve próbálták fejleszteni tudásukat. Tehát nyugaton egész más a helyzet. Itt én már néha azon gondolkozom, hogy ahogy egyre felkapottabb lesz a jóga és egyre trendibb és egyre szebb és kiválóbb testű fiatalok képével próbálják az ősi módszert népszerűsíteni, úgy ez talán egyre elriasztóbb lesz az idősebb korosztály számára. Ránéznek egy szuperhajlékony fiatalra és már legyintenek is. Pedig pont ahogy az ember idősödik, akkor kellene még jobban odafigyelnie a testére, meg az egészségére.
Hétvégén rendezték meg az első jógafesztivált Budapesten. A rendezvényt a Westend tetőteraszán tartották meg és még az időjárás is kegyes volt és csak erre a napra megjavult. Jó volt látni, hogy így aztán mennyien jöttek el és ismerkedtek a különféle stílusokkal. Azt meg külön jó volt látni, hogy minden korosztályból milyen sokan voltak. Nagyon szép nagy vegyes nézősereg gyülekezett öszze. A tanárok mondjuk inkább a harmincas korosztály képviselőiből kerültek ki. Én is azok szerencsések közé tartoztam, akik lehetőséget kaptak, hogy ezen a rendezvényen taníthassanak. Az Asram sátrában kellett napüdvözletet tartanom, és bevallom kicsit elkezdetm izgulni. Hogy levezessem a lámpalázat, inkább körbesétáltam még a hátralévő időben és bekukkantottam ide is meg oda is. Az egyik pavilonnál épp a Lenkefi Móni tartott gyönyörű dinamikus jógát (Yoga Synergy), csupa fiatalok, életerő egészség. De a nézők között állt egy idős bácsi, aki valami egészen furcsa gyakorlatokat végzett. Csak lengette a karját. Hát ahogy jobban megnéztem, rá kellett jönnöm, hogy a két sátorral odébbi Etka jóga óra instrukcióit próbálta így követni a távolból.
Igen, wow, egy sátor, ami körül legalább húsz idősebb, jóval ötven feletti ember csak úgy tolongott. Mind csinálták a gyakorlatokat, arcukon mosoly és derű. Naná, hogy ez az Etka jóga. Igen, mert nemcsak a nyugatnak vannak olyan híres és inspiratív yoginijai mint például Vanda Scaravelli. Róla is mindjárt egy kicsit bővebben. De itt van nekünk a magyar csoda. Etka anyó. Egy életerős, energiától duzzadó és vitális 90 éves jóganagyi, aki a fiatalokat megszégyenítő elevenséggel és jókedvvel harapja az életet. Bár nem ő tartotta az órát, de ő is ott állt és csinálta a dolgokat. Végre személyesen is láthattam.
De hát ahogy utánaolvasok, ő sem volt mindig ilyen. Súlyos szívbetegen jött a világra, nyitott gerinccel és 55 éves korában, tele mindenféle testi bajjal végre megrázta magát, és azt mondta meg kell változni. Dacolva azzal, hogy fiatalabb korában is minden mozgástól eltiltották, elkezdett jógázni és aztán kifejlesztette a saját légzésterápiával kombinált Etka jógáját. És láss csodát, makk egészséges, ebben a magas korban is még spárgázik, sőt személyes vonzereje és nőisége még mindig olyan erős, hogy később miután már lement az én Napüdvözletem is, láttam, hogy már egy féfiemberrel sétálgatnak körbe valami nordic walkingra emlékeztető botokkal. (Ez is valami speciális dolog amit ő talált ki.)
Hát komolyan mondom, csak tanulni lehet tőle. Kész inspiráció. És eszembe jut az a korábbi mondásom, hogy ha megkérdezik tőlem, mi szeretnék lenni, akkor az lenne a válaszom, hogy boldog és energikus nagyi. Mert nincs is nagyobb dicsőség annál mint boldog lelkülettel és erőnk teljében megöregedni. Ha valaki ilyen, akkor ez a lélek hatalmából fakad és határtalan bölcsességről tanúskodik.
És itt van a másik doyen is, Vanda Scaravelli. Az elismert zongoraművésznő és filozófusfeleség, aki svájci villájában Krishnamurtit, a nagy indiai filozófust látta vendégül. Krisnamurtihoz meg nem más járt minden reggel jógaórát adni mint maga B.K.S. Iyengar. No így ismerkedett meg vele Vanda is és noha már negyven elmúlt, ő is lelkes jógagyakorlóvá vált. Később T. K. V. Desikachartól is tanult légzést, és végül ő maga is előállt a saját tapasztalaira épülő forradamian egyszerű Scaravelli jógával. Csodálatos nézni, ahogy még idősen is fiatalosan hajlékony és lágy testtel végzi a legnehezebb ászanákat. Ha többet szeretnél olvasni róla egy remek interjú angolul: http://www.estheryoga.com/vanda.html
Hát igen, lehet, hogy a jóga mégiscsak az időseknek való? Hiszen ha negyven felett is még negyven évnyi gyakorlás következik, akkor bőven van mint tanulni ezektől a csodálatos örökifjaktól. Hajrá!
Ugyanezt a hozzáállást tapasztaltam az indiai családomnál is, ahol a fogadott kisöcsém nővére is meglepődött, hogy én mindent feladtam azért, hogy Indiában jöjjek és hogy jógát tanuljak, mert ugye szerintük ez csak az öregeknek való.
No mondjuk, erre aztán mutattam nekik meg a gyerekeknek egy pár ászanát. Indiában ez olyan jó, mindig annyi gyerek rohangál egy családban. A velem egyidősek csak görnyedeztek meg ámuldoztak, hogy fú de kemény meg miket nem tudok, a kisebbek meg annyira fellelkesültek, hogy a szülők alig tudtak visszaszerezni tőlük. A gyerekek jógázni akartak, a felnőttek meg még többet beszélgetni velem a téma kapcsán. Szeretem, amikor ilyen felkapott vagyok.
Szóval a jóga az öregeknek való. Hm, ehhez képest Mysore meg Rishikesh meg Goa is tele volt lelkes "nyugati" fiatalokkal, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve próbálták fejleszteni tudásukat. Tehát nyugaton egész más a helyzet. Itt én már néha azon gondolkozom, hogy ahogy egyre felkapottabb lesz a jóga és egyre trendibb és egyre szebb és kiválóbb testű fiatalok képével próbálják az ősi módszert népszerűsíteni, úgy ez talán egyre elriasztóbb lesz az idősebb korosztály számára. Ránéznek egy szuperhajlékony fiatalra és már legyintenek is. Pedig pont ahogy az ember idősödik, akkor kellene még jobban odafigyelnie a testére, meg az egészségére.
Hétvégén rendezték meg az első jógafesztivált Budapesten. A rendezvényt a Westend tetőteraszán tartották meg és még az időjárás is kegyes volt és csak erre a napra megjavult. Jó volt látni, hogy így aztán mennyien jöttek el és ismerkedtek a különféle stílusokkal. Azt meg külön jó volt látni, hogy minden korosztályból milyen sokan voltak. Nagyon szép nagy vegyes nézősereg gyülekezett öszze. A tanárok mondjuk inkább a harmincas korosztály képviselőiből kerültek ki. Én is azok szerencsések közé tartoztam, akik lehetőséget kaptak, hogy ezen a rendezvényen taníthassanak. Az Asram sátrában kellett napüdvözletet tartanom, és bevallom kicsit elkezdetm izgulni. Hogy levezessem a lámpalázat, inkább körbesétáltam még a hátralévő időben és bekukkantottam ide is meg oda is. Az egyik pavilonnál épp a Lenkefi Móni tartott gyönyörű dinamikus jógát (Yoga Synergy), csupa fiatalok, életerő egészség. De a nézők között állt egy idős bácsi, aki valami egészen furcsa gyakorlatokat végzett. Csak lengette a karját. Hát ahogy jobban megnéztem, rá kellett jönnöm, hogy a két sátorral odébbi Etka jóga óra instrukcióit próbálta így követni a távolból.
Igen, wow, egy sátor, ami körül legalább húsz idősebb, jóval ötven feletti ember csak úgy tolongott. Mind csinálták a gyakorlatokat, arcukon mosoly és derű. Naná, hogy ez az Etka jóga. Igen, mert nemcsak a nyugatnak vannak olyan híres és inspiratív yoginijai mint például Vanda Scaravelli. Róla is mindjárt egy kicsit bővebben. De itt van nekünk a magyar csoda. Etka anyó. Egy életerős, energiától duzzadó és vitális 90 éves jóganagyi, aki a fiatalokat megszégyenítő elevenséggel és jókedvvel harapja az életet. Bár nem ő tartotta az órát, de ő is ott állt és csinálta a dolgokat. Végre személyesen is láthattam.
Hát komolyan mondom, csak tanulni lehet tőle. Kész inspiráció. És eszembe jut az a korábbi mondásom, hogy ha megkérdezik tőlem, mi szeretnék lenni, akkor az lenne a válaszom, hogy boldog és energikus nagyi. Mert nincs is nagyobb dicsőség annál mint boldog lelkülettel és erőnk teljében megöregedni. Ha valaki ilyen, akkor ez a lélek hatalmából fakad és határtalan bölcsességről tanúskodik.
És itt van a másik doyen is, Vanda Scaravelli. Az elismert zongoraművésznő és filozófusfeleség, aki svájci villájában Krishnamurtit, a nagy indiai filozófust látta vendégül. Krisnamurtihoz meg nem más járt minden reggel jógaórát adni mint maga B.K.S. Iyengar. No így ismerkedett meg vele Vanda is és noha már negyven elmúlt, ő is lelkes jógagyakorlóvá vált. Később T. K. V. Desikachartól is tanult légzést, és végül ő maga is előállt a saját tapasztalaira épülő forradamian egyszerű Scaravelli jógával. Csodálatos nézni, ahogy még idősen is fiatalosan hajlékony és lágy testtel végzi a legnehezebb ászanákat. Ha többet szeretnél olvasni róla egy remek interjú angolul: http://www.estheryoga.com/vanda.html
Hát igen, lehet, hogy a jóga mégiscsak az időseknek való? Hiszen ha negyven felett is még negyven évnyi gyakorlás következik, akkor bőven van mint tanulni ezektől a csodálatos örökifjaktól. Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése