I am lying on the carpet listening to my favourire track these days: Everyday by the Cinematic Orchestra.
The song starts really slowly, but it sets a very contemplative tone. At the beginning I only hear a violonchello, but after a minute, other instruments join in too. The music gets denser and richer, more and more layers reveal themselves and suddenly I feel an inner pull. I cannot remain still. I begin to move my body. Gently turning from one side to the other, I start to wallow and roll around. My legs are the first to celebrate then all my limbs follow the impulse. I am curling, flowing and swimming with the music. All my parts feel the energy, the inspiration, something uplifting, there are no words, no thoughts, no feelings, just that pull, that undescribable force that dictates the moves. I open up and let it happen. I become the dance. I dissolve in the flow. I am fully present and playful as a kitten.
Do you also have those little moments? When you just feel that "pull", that something by its beauty or grandeur pulls you in, and you cannot take your eyes, ears, or other senses off of it? Maybe when you look at a masterpiece in a museum? Or when you listen to a song, or you see a beautiful dance performance and you just become one with it? Yes. I am sure. You must have it too.
Yes, those moments are when you don't even know, but you have to say "Yes" and give in. You have no other choice but to give all your attention to the source of the "pull". You have to watch it, listen to it, smell it, write about it, you cannot pass by it. You just submerge into it totally. And then you don't feel the passage of time, the minute seems infinite and ever. You are just there, in the moment, forgetting about all else. You are alive.
That is part of why we admire the genious of the artist. We love art, we appreciate it, even if it does not make "sense", still we feel something genuine and original about it, and it makes it attractive. I will never forget the moment when I first saw the paintings of Van Gogh in Amsterdam. They looked so alive, full of passion, full of sorrow and suffering, they were amazingly real. They were the mirror image of the artist's soul.
Art is undeniably a form of self expression. In its highest form it is not about the egoistic expression. If you look at the greatest works, they were not created to gain the artist fame and wealth (e.g. Van Gogh), they just had to come to life, because it was time for them. These masterpieces were created out of inspiration which is a form of higher consciousness. The true artist is like a vessel through which something precious, something truly new can come to life. A typical artist is the lonely type spending much of his time on contemplation, just looking at reality. Observing. When you see through the artist's eyes, you may enter a mode similar to pre-meditative practices. You must pour your focus naturally on something, on the music, on the subject you want to paint, on the topic of your poetry etc. Dharana, this yogic focussing naturally happens. And this kind of focus excludes all else and brings you absolutely into the present moment. And if you allow that to happen, you will be surprised, what a great artist is hidden in you. I know, because I did a drawing course for dummies, but the teacher used the method of drawing with the right side of the brain, and I was truly surprised what I did in a short period of time.
Art really helps to bring you into focus, and to live in the present moment. It is a real pity, that after a certain age we are deprived of practicing it. After 16 maybe there are no further drawing classes in school, no arts, no music, other more "practical" studies have to come forth. And then you slowly become a "grown up", who cannot play that much. Your artistic skills are in general not kept in practice, and even if you had a certain hobby, you will certainly have no or very little time to continue it.
However, art and self expression in this pure form of are great ways to learn how to be present, how to feel your true nature.
Practice art: dance, paint, sing, draw, move whenever you have the slightest chance. Keep that playfulness and that innocently open eye.
2010. szeptember 26., vasárnap
2010. szeptember 20., hétfő
Légy szíves!
Tegnap nagyon érdekes dolgok történtek velem.
Először is reggel, ahogy siettem a jógaközpont nyílt napjára órát tartani, az esőáztatta avaron, bár nagyon szoktam figyelni, de most mégis megesett, hogy elesett... vagyis hirtelen a levegőben történő szárnyalás után hosszan elcsúsztam a járdán. Az nem is érdekelt, hogy bevertem a bal térdemet, meg a jobb medencecsontomat, inkább az bosszantott, hogy csupa kosz lett a ruhám, még az új táskám is. Ráadásul az óra után találkozni készültem egy rég nem látott fiú ismerősömmel, és most tessék. Ok, hogy jógi vagyok és felpattanok, és megtartom szemrebbenés nélkül az órámat, de ez a találka így tök ciki lesz. Morgolódtam magamban vagy tíz percig, meg dühöngtem, hogy visszamegyek Indiába, mert ott nincs nyákos őszi avar. Grrr. Jajj, nagyon jógi...
Aztán mire a központba értem, már elszállt a rossz kedvem, sőt az emberektől fellelkesültem és már nem is érdekelt, hogy hogy nézek ki. Jött a találka. A fiút már egy éve nem láttam, így kicsit meresztgetni kellett a szememet, pláne, hogy tegnap még eltört a szemüvegem is és így most végleg nem maradt más választásom, minthogy megedzzem a szemem.
No, egyszercsak látok egy tolókocsis fiút, meg mellette egy magas srácot....jaj, és már integet is, no jó még hogy másoknak legalább kicsit jobb a szeme mint az enyém. Így kerek a világ. No hát megint találkozhattunk, jó látni és egyszerre megismerem K.Z.-t is, a tolókocsiban ülő srácot. Az én barátom a templomból ismeri és most épp véletlenül összefutottak. Beszélni ugyan nem tud, de nagyon aranyos, van egy táblája amit ki tud hajtani és rá van írva, hogy "K.Z. vagyok és mindent értek, amit mondasz". Az újra megtalált barátom meg is mutatja, hogy hogyan működik a dolog. Vannak előre felírt szavak, meg egyes betűk és számok is, és K.Z. a kisujjával rábökve csodálatosan mindent el tud így magyarázni nekem, amit csak akar. Jót "beszélgetünk", igazán aranyos fiú és milyen humora van. Tényleg mindent ért, sőt nagyon is értelmes. Örülök, hogy megismerkedtünk és ő is kedvesen elmutogatja, hogy reméli, hogy találkozunk még. Aztán már négyes fokozatba kapcsolva a motoros székét suhan is tovább, mintha csak tudná, hogy most már ideje minket magunkra hagyni. Ahogy eksztatikus mosolyával tovagurul végig integet nekem és én is csápolok, és végig követem a tekintetemmel. Édes.
Már épp lépnénk, amikor az utolsó pillanatban K.Z. egy hajtűkanyarral és hatalmas taglejtésekkel visszagördül elénk. Heves mozdulatai a táblán elárulják, hogy "Nagy baj van", vagyis defekt, kilukadt a kerék. Ajajj. De nem kell kétségbe esni, van ám mobil és már csak úgy záporoznak belőle a mutogatós üzenetek, hogy kit hívjunk fel, meg mit kérdezzünk tőle és aztán még kit hívjunk, meg anyát stb. Elképesztő. És ő a segítségre várva minden egyes telefonnál hozzáteszi, hogy "Én ráérek, én nagyon ráérek", fokozva ezt a végsőkig "Kedd reggel 9-ig ráérek", akkor kell ugyanis dolgozni mennie. Ja, de ami a leginkább meghat az az, hogy mindig hozzáteszi amikor megkér minket valamire, hogy "Légyszíves".
A barátom "szíves" és intézkedik, közben meg megjelenik egy másik kerekesszékes barát, ő már többet beszél és nagyon örülnek egymásnak. A barátom tovább telefonál, én meg jól elnevetgélek a fiúkkal, hiszen nagyon mókásak és folyton jókedvük van. Körülöttünk már kész kis nézősereg verbuválódik, csak néznek mint a moziban. Mind a négyen jó hangulatban vagyunk, pedig a helyzet közel sem rózsás. K.Z. ma este templomba igyekezett, de hát így oda már biztosan nem fog eljutni. A segítők is mind messze járnak és egyelőre mi sem nagyon látjuk a kiutat. De a zúgolódás legkisebb jeleit sem látom K.Z.-n. Ő úgy tűnik élvez minden pillanatot, a magyarázást, hogy itt vagyunk körülötte, hogy segítünk, de leginkább persze a mókát kedveli. A barátom amikor meglátja a másik kerekesszékes fiút, odaszól neki: "A csudába, látom a te kereked is nagyobb mint az övé, így nem érdemes leszerelni". A fiúk egyből veszik a lapot és artikulálatlan nevetésükből árad az öröm. Mi is kacagunk és a körénk gyűlt járókelők meg még jobban bámulnak.
Lassan a másik kerekes barátunk elrobog, mi meg eldöntjük, hogy bekísérjük K.Z.-t a Marczyba a mozgássérült otthonba, legalább ott tető alatt várakozhat, meg hátha valaki még segíteni is tud. Bár K.Z. mondta már, hogy ő "ráér", s akár az utcán is vár, s amikor meg az előbb még aggódtam, hogy de itt eshet meg megfázhat, csak röhögtek a kerekes barátjával: "Nekünk nem árt az eső sem!"
Az úton amíg bekísérjük K.Z.-t az otthonba beszélgetünk és neki meg mindenhez van hozzászólása. Például, amikor mondom, hogy voltam tegnap a szímházi évadnyitón addig kalimpál, amíg oda nem figyelek és el nem mondhatja, hogy ő is volt. Wow, ez a fiú nagykanállal eszi az életet. Vicces, hogy amikor megkérdeztem az elején, hogy hol lakik, rámutatott a Gazdag szóra majd kibetűzte, hogy R É T, vagyis Gazdagrét. Tehát K.Z. a Gazdag Rétről való. De hát kételkedne még valaki is?
Az otthon felé egyre több kerekesszékes jön szembe és még egy idősebb fickó is megkéri a barátomat, hogy "legyen szíves" emelje már feljebb a székében. Nagyon hálás, mert már éppen elgémberedett.
Elértünk a kapuig és K.Z. már pikk pakk el is intéz bennünket, hogy nagyon köszi, de ő innen már menedzseli a dolgokat egyedül is.
Elképesztő egy fazon. Eszembe jut, hogy én sokkal kisebb dolgon mit duzzogtam reggel. Öntanulmányozás, vagyis svadhyaya, a yamak egyike. No, ma sokat tanultam, hála K.Z-nek. Ő pedig maga volt a Santosha, vagyis a megelégedés magasiskolája. Ebben a kellemetlen helyzetben is mindent elfogadott úgy ahogy az volt és tessék, még milyen jól is érezte magát közben. Érdekes, hogy a tanítómester néha milyen köntösben, jelen esetben pontosabban esőkabátban érkezik.
Nekem is kár volt reggel annyit morgolódni, pláne, hogy a rég nem látott barátom így sárosan még bevallása szerint szexisebbnek is talált.:)
Először is reggel, ahogy siettem a jógaközpont nyílt napjára órát tartani, az esőáztatta avaron, bár nagyon szoktam figyelni, de most mégis megesett, hogy elesett... vagyis hirtelen a levegőben történő szárnyalás után hosszan elcsúsztam a járdán. Az nem is érdekelt, hogy bevertem a bal térdemet, meg a jobb medencecsontomat, inkább az bosszantott, hogy csupa kosz lett a ruhám, még az új táskám is. Ráadásul az óra után találkozni készültem egy rég nem látott fiú ismerősömmel, és most tessék. Ok, hogy jógi vagyok és felpattanok, és megtartom szemrebbenés nélkül az órámat, de ez a találka így tök ciki lesz. Morgolódtam magamban vagy tíz percig, meg dühöngtem, hogy visszamegyek Indiába, mert ott nincs nyákos őszi avar. Grrr. Jajj, nagyon jógi...
Aztán mire a központba értem, már elszállt a rossz kedvem, sőt az emberektől fellelkesültem és már nem is érdekelt, hogy hogy nézek ki. Jött a találka. A fiút már egy éve nem láttam, így kicsit meresztgetni kellett a szememet, pláne, hogy tegnap még eltört a szemüvegem is és így most végleg nem maradt más választásom, minthogy megedzzem a szemem.
No, egyszercsak látok egy tolókocsis fiút, meg mellette egy magas srácot....jaj, és már integet is, no jó még hogy másoknak legalább kicsit jobb a szeme mint az enyém. Így kerek a világ. No hát megint találkozhattunk, jó látni és egyszerre megismerem K.Z.-t is, a tolókocsiban ülő srácot. Az én barátom a templomból ismeri és most épp véletlenül összefutottak. Beszélni ugyan nem tud, de nagyon aranyos, van egy táblája amit ki tud hajtani és rá van írva, hogy "K.Z. vagyok és mindent értek, amit mondasz". Az újra megtalált barátom meg is mutatja, hogy hogyan működik a dolog. Vannak előre felírt szavak, meg egyes betűk és számok is, és K.Z. a kisujjával rábökve csodálatosan mindent el tud így magyarázni nekem, amit csak akar. Jót "beszélgetünk", igazán aranyos fiú és milyen humora van. Tényleg mindent ért, sőt nagyon is értelmes. Örülök, hogy megismerkedtünk és ő is kedvesen elmutogatja, hogy reméli, hogy találkozunk még. Aztán már négyes fokozatba kapcsolva a motoros székét suhan is tovább, mintha csak tudná, hogy most már ideje minket magunkra hagyni. Ahogy eksztatikus mosolyával tovagurul végig integet nekem és én is csápolok, és végig követem a tekintetemmel. Édes.
Már épp lépnénk, amikor az utolsó pillanatban K.Z. egy hajtűkanyarral és hatalmas taglejtésekkel visszagördül elénk. Heves mozdulatai a táblán elárulják, hogy "Nagy baj van", vagyis defekt, kilukadt a kerék. Ajajj. De nem kell kétségbe esni, van ám mobil és már csak úgy záporoznak belőle a mutogatós üzenetek, hogy kit hívjunk fel, meg mit kérdezzünk tőle és aztán még kit hívjunk, meg anyát stb. Elképesztő. És ő a segítségre várva minden egyes telefonnál hozzáteszi, hogy "Én ráérek, én nagyon ráérek", fokozva ezt a végsőkig "Kedd reggel 9-ig ráérek", akkor kell ugyanis dolgozni mennie. Ja, de ami a leginkább meghat az az, hogy mindig hozzáteszi amikor megkér minket valamire, hogy "Légyszíves".
A barátom "szíves" és intézkedik, közben meg megjelenik egy másik kerekesszékes barát, ő már többet beszél és nagyon örülnek egymásnak. A barátom tovább telefonál, én meg jól elnevetgélek a fiúkkal, hiszen nagyon mókásak és folyton jókedvük van. Körülöttünk már kész kis nézősereg verbuválódik, csak néznek mint a moziban. Mind a négyen jó hangulatban vagyunk, pedig a helyzet közel sem rózsás. K.Z. ma este templomba igyekezett, de hát így oda már biztosan nem fog eljutni. A segítők is mind messze járnak és egyelőre mi sem nagyon látjuk a kiutat. De a zúgolódás legkisebb jeleit sem látom K.Z.-n. Ő úgy tűnik élvez minden pillanatot, a magyarázást, hogy itt vagyunk körülötte, hogy segítünk, de leginkább persze a mókát kedveli. A barátom amikor meglátja a másik kerekesszékes fiút, odaszól neki: "A csudába, látom a te kereked is nagyobb mint az övé, így nem érdemes leszerelni". A fiúk egyből veszik a lapot és artikulálatlan nevetésükből árad az öröm. Mi is kacagunk és a körénk gyűlt járókelők meg még jobban bámulnak.
Lassan a másik kerekes barátunk elrobog, mi meg eldöntjük, hogy bekísérjük K.Z.-t a Marczyba a mozgássérült otthonba, legalább ott tető alatt várakozhat, meg hátha valaki még segíteni is tud. Bár K.Z. mondta már, hogy ő "ráér", s akár az utcán is vár, s amikor meg az előbb még aggódtam, hogy de itt eshet meg megfázhat, csak röhögtek a kerekes barátjával: "Nekünk nem árt az eső sem!"
Az úton amíg bekísérjük K.Z.-t az otthonba beszélgetünk és neki meg mindenhez van hozzászólása. Például, amikor mondom, hogy voltam tegnap a szímházi évadnyitón addig kalimpál, amíg oda nem figyelek és el nem mondhatja, hogy ő is volt. Wow, ez a fiú nagykanállal eszi az életet. Vicces, hogy amikor megkérdeztem az elején, hogy hol lakik, rámutatott a Gazdag szóra majd kibetűzte, hogy R É T, vagyis Gazdagrét. Tehát K.Z. a Gazdag Rétről való. De hát kételkedne még valaki is?
Az otthon felé egyre több kerekesszékes jön szembe és még egy idősebb fickó is megkéri a barátomat, hogy "legyen szíves" emelje már feljebb a székében. Nagyon hálás, mert már éppen elgémberedett.
Elértünk a kapuig és K.Z. már pikk pakk el is intéz bennünket, hogy nagyon köszi, de ő innen már menedzseli a dolgokat egyedül is.
Elképesztő egy fazon. Eszembe jut, hogy én sokkal kisebb dolgon mit duzzogtam reggel. Öntanulmányozás, vagyis svadhyaya, a yamak egyike. No, ma sokat tanultam, hála K.Z-nek. Ő pedig maga volt a Santosha, vagyis a megelégedés magasiskolája. Ebben a kellemetlen helyzetben is mindent elfogadott úgy ahogy az volt és tessék, még milyen jól is érezte magát közben. Érdekes, hogy a tanítómester néha milyen köntösben, jelen esetben pontosabban esőkabátban érkezik.
Nekem is kár volt reggel annyit morgolódni, pláne, hogy a rég nem látott barátom így sárosan még bevallása szerint szexisebbnek is talált.:)
2010. szeptember 18., szombat
Forever young! – Yoga without age limit
While in India, I was confronted with a strange idea. Once, I had a conversation with a young IT specialist from Bangalore, she was in her twenties, and as she heard what kind of kriyas, or purifying exercises I was doing and how seriously I took my yoga practice, she was totally stunned: “Well, you can be 100 per cent sure that a modern Indian would not do the same. Anyways, yoga is for old folks.” Hm, so if I understand correctly, according to everyday Indians of today, yoga is an easy bodily exercise and as such boring for the young.
Funnily enough, I experienced the same attitude in my Indian family where the sister of my adopted little brother was also honestly surprised that I gave up my career as a lawyer to come to India and to learn yoga, which practice, in their view, was only for the old apparently.
It must be added, that after this argument I showed them and the kids a couple of “easy” asanas. In India I love it that you always have so many kids running around in a family. As we started practicing, the adults of my age were just hunching and sighing, “oh this is difficult, wow you are amazing”, and the children were getting so excited that the parents had a hard time getting me back from the little ones. The kids wanted more yoga, but the adults wanted more talk with me about it. I love it when I am so popular.
Fine, so yoga is for the elderly. Hm, however Mysore, Goa and even Rishikesh was full of enthusiastic young “westerners” who, no matter how much time or money it required, just wanted to enrich their yoga knowledge. So the situation in the West is totally different. Sometimes I wonder that as yoga becomes more and more trendy and they try to make it even more popular by showing more beautiful youngsters with perfect bodies, this might be intimidating for the older generations. They look at a young kid with a super supple body and I already hear them say, “ah leave me alone, I am old for this”. Yet, especially as we are growing older we should put more focus on our body and our health.
Last weekend, it was the first ever Yoga Festival in Budapest. It was held on the rooftop of one of the biggest shopping malls in the city, Westend City Center, and even the weather promoted the occasion as it got sunny and warm after a week of heavy rains and cold. It was nice to see how many people came. Moreover, it was a real pleasure to notice that all age groups were richly represented. It was a beautifully diverse big crowd of visitors. The teachers were mostly in their thirties and I was one of those lucky ones who were invited to teach on the festival. I was supposed to teach Sun salutations in the tent of Asram yoga centre, and I must admit, as the hour was coming I got stage fright, so to distract myself I walked around looking into the different tents here and there. I saw Moni Lenkefi teaching some nice dynamic yoga (Yoga Synergy), everyone was young there and full of life and energy. But among the audience, I noticed an old man who engaged himself in some weird exercise. He was just swinging his arms. I had to look twice to finally understand that from the distance, he was just trying to follow the instruction of the Etka yoga class in the tent two more tents down on the road.
Yes, wow, a tent which is full of older people, at least twenty of them, all well beyond 50 and they are all practicing. They were grinning and their face glow with happiness. Of course, this is Etka yoga. Yes, not only the West can be proud of such famous and inspiring yoginis like Vanda Scaravelli. I will tell you more about her later in this post. But we have our Hungarian miracle. Etka Anyo. An active, energetic and vital 90 year old yoga granny who enjoys life with such an “elan” that young people could envy. Although she was not leading the class this time, but she was there and participated. At last, I could see her in person.
But as I read about her on the net, she was not always like this. She was born with many physical handicaps like a weak heart and an open spine with serious deformities, but at the age of 55, suffering from many ailments, she decided that this could not go on, and she needed a change. Ignoring the warnings of the doctors that banned her from all types of sports even in her younger years, she started yoga and then slowly developed her own Etka yoga style and special breathing therapy. And see the miracle, she is totally healthy, despite her age she is doing perfect splits, and her personal magnetism and femininity is ever so strong, that after I finished successfully my sun salutations class, I saw her strolling down with an old man holding some kind of Nordic walking sticks in their hands. (This is also one of her methods.)
Honestly guys, she is truly inspiring. I just hear myself as I used to say long ago that the perfect answer to the question “What would you like to be?” would be for me: a happy and energetic granny. For, there is no greater victory in life than to get old with dignity, happiness, and keeping our full potential and energy. If someone achieves this, then this comes from the power of the soul, and it is an apparent sign of infinite wisdom.
And here comes the other “doyenne”, Vanda Scaravelli. The accomplished pianist and the wife of a philosophy professor. This lady hosted Krishnamurti, the great Indian philosopher in her villa in Switzerland. And who came there every morning to give yoga lessons to Krishnamurti? Yes, no one less than B.K.S. Iyengar himself. That is how they got to know each other, and although she passed her 40th birthday already, Vanda started yoga. Later on she also studied breathing from T.K.V. Desikachar and finally she came up with her own revolutionary simple approach, based on her own experiences, the Scaravelli yoga (Awakening the Spine). It is amazing to see her demonstrating the hardest asanas even in her 80’s with such ease and flexibility in her body. If you want to know more, here is a beautiful interview with Vanda Scaravelli: http://www.estheryoga.com/vanda.html
Well, yes, at the end it might be true that yoga is for old folks. If beyond 40 you still have another 40 years of yoga practice waiting for you, then we really have a lot to learn from these amazing ever greens. Go for it!
2010. szeptember 17., péntek
Azok a csodálatos örökifjak - Jóga korhatár nélkül
Indiában furcsa szemlélettel találkoztam. Egyszer beszélgettem egy huszas éveiben járó bangalorei informatikus lánnyal, aki amikor meghallotta, hogy én milyen krijákat, vagyis tisztító gyakorlatokat végzek, meg hogy milyen komolyan jógázok, teljesen megrökönyödött. "Hát egy mai indiai fiatal biztos lehetesz benne, hogy nem csinál ilyeneket. A jóga különben is az öregeknek való." Hm, érdekes, szóval a modern indiaiak szerint a jóga csak egy kis könnyed testmozgás, ami a fiataloknak unalmas.
Ugyanezt a hozzáállást tapasztaltam az indiai családomnál is, ahol a fogadott kisöcsém nővére is meglepődött, hogy én mindent feladtam azért, hogy Indiában jöjjek és hogy jógát tanuljak, mert ugye szerintük ez csak az öregeknek való.
No mondjuk, erre aztán mutattam nekik meg a gyerekeknek egy pár ászanát. Indiában ez olyan jó, mindig annyi gyerek rohangál egy családban. A velem egyidősek csak görnyedeztek meg ámuldoztak, hogy fú de kemény meg miket nem tudok, a kisebbek meg annyira fellelkesültek, hogy a szülők alig tudtak visszaszerezni tőlük. A gyerekek jógázni akartak, a felnőttek meg még többet beszélgetni velem a téma kapcsán. Szeretem, amikor ilyen felkapott vagyok.
Szóval a jóga az öregeknek való. Hm, ehhez képest Mysore meg Rishikesh meg Goa is tele volt lelkes "nyugati" fiatalokkal, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve próbálták fejleszteni tudásukat. Tehát nyugaton egész más a helyzet. Itt én már néha azon gondolkozom, hogy ahogy egyre felkapottabb lesz a jóga és egyre trendibb és egyre szebb és kiválóbb testű fiatalok képével próbálják az ősi módszert népszerűsíteni, úgy ez talán egyre elriasztóbb lesz az idősebb korosztály számára. Ránéznek egy szuperhajlékony fiatalra és már legyintenek is. Pedig pont ahogy az ember idősödik, akkor kellene még jobban odafigyelnie a testére, meg az egészségére.
Hétvégén rendezték meg az első jógafesztivált Budapesten. A rendezvényt a Westend tetőteraszán tartották meg és még az időjárás is kegyes volt és csak erre a napra megjavult. Jó volt látni, hogy így aztán mennyien jöttek el és ismerkedtek a különféle stílusokkal. Azt meg külön jó volt látni, hogy minden korosztályból milyen sokan voltak. Nagyon szép nagy vegyes nézősereg gyülekezett öszze. A tanárok mondjuk inkább a harmincas korosztály képviselőiből kerültek ki. Én is azok szerencsések közé tartoztam, akik lehetőséget kaptak, hogy ezen a rendezvényen taníthassanak. Az Asram sátrában kellett napüdvözletet tartanom, és bevallom kicsit elkezdetm izgulni. Hogy levezessem a lámpalázat, inkább körbesétáltam még a hátralévő időben és bekukkantottam ide is meg oda is. Az egyik pavilonnál épp a Lenkefi Móni tartott gyönyörű dinamikus jógát (Yoga Synergy), csupa fiatalok, életerő egészség. De a nézők között állt egy idős bácsi, aki valami egészen furcsa gyakorlatokat végzett. Csak lengette a karját. Hát ahogy jobban megnéztem, rá kellett jönnöm, hogy a két sátorral odébbi Etka jóga óra instrukcióit próbálta így követni a távolból.
Igen, wow, egy sátor, ami körül legalább húsz idősebb, jóval ötven feletti ember csak úgy tolongott. Mind csinálták a gyakorlatokat, arcukon mosoly és derű. Naná, hogy ez az Etka jóga. Igen, mert nemcsak a nyugatnak vannak olyan híres és inspiratív yoginijai mint például Vanda Scaravelli. Róla is mindjárt egy kicsit bővebben. De itt van nekünk a magyar csoda. Etka anyó. Egy életerős, energiától duzzadó és vitális 90 éves jóganagyi, aki a fiatalokat megszégyenítő elevenséggel és jókedvvel harapja az életet. Bár nem ő tartotta az órát, de ő is ott állt és csinálta a dolgokat. Végre személyesen is láthattam.
De hát ahogy utánaolvasok, ő sem volt mindig ilyen. Súlyos szívbetegen jött a világra, nyitott gerinccel és 55 éves korában, tele mindenféle testi bajjal végre megrázta magát, és azt mondta meg kell változni. Dacolva azzal, hogy fiatalabb korában is minden mozgástól eltiltották, elkezdett jógázni és aztán kifejlesztette a saját légzésterápiával kombinált Etka jógáját. És láss csodát, makk egészséges, ebben a magas korban is még spárgázik, sőt személyes vonzereje és nőisége még mindig olyan erős, hogy később miután már lement az én Napüdvözletem is, láttam, hogy már egy féfiemberrel sétálgatnak körbe valami nordic walkingra emlékeztető botokkal. (Ez is valami speciális dolog amit ő talált ki.)
Hát komolyan mondom, csak tanulni lehet tőle. Kész inspiráció. És eszembe jut az a korábbi mondásom, hogy ha megkérdezik tőlem, mi szeretnék lenni, akkor az lenne a válaszom, hogy boldog és energikus nagyi. Mert nincs is nagyobb dicsőség annál mint boldog lelkülettel és erőnk teljében megöregedni. Ha valaki ilyen, akkor ez a lélek hatalmából fakad és határtalan bölcsességről tanúskodik.
És itt van a másik doyen is, Vanda Scaravelli. Az elismert zongoraművésznő és filozófusfeleség, aki svájci villájában Krishnamurtit, a nagy indiai filozófust látta vendégül. Krisnamurtihoz meg nem más járt minden reggel jógaórát adni mint maga B.K.S. Iyengar. No így ismerkedett meg vele Vanda is és noha már negyven elmúlt, ő is lelkes jógagyakorlóvá vált. Később T. K. V. Desikachartól is tanult légzést, és végül ő maga is előállt a saját tapasztalaira épülő forradamian egyszerű Scaravelli jógával. Csodálatos nézni, ahogy még idősen is fiatalosan hajlékony és lágy testtel végzi a legnehezebb ászanákat. Ha többet szeretnél olvasni róla egy remek interjú angolul: http://www.estheryoga.com/vanda.html
Hát igen, lehet, hogy a jóga mégiscsak az időseknek való? Hiszen ha negyven felett is még negyven évnyi gyakorlás következik, akkor bőven van mint tanulni ezektől a csodálatos örökifjaktól. Hajrá!
Ugyanezt a hozzáállást tapasztaltam az indiai családomnál is, ahol a fogadott kisöcsém nővére is meglepődött, hogy én mindent feladtam azért, hogy Indiában jöjjek és hogy jógát tanuljak, mert ugye szerintük ez csak az öregeknek való.
No mondjuk, erre aztán mutattam nekik meg a gyerekeknek egy pár ászanát. Indiában ez olyan jó, mindig annyi gyerek rohangál egy családban. A velem egyidősek csak görnyedeztek meg ámuldoztak, hogy fú de kemény meg miket nem tudok, a kisebbek meg annyira fellelkesültek, hogy a szülők alig tudtak visszaszerezni tőlük. A gyerekek jógázni akartak, a felnőttek meg még többet beszélgetni velem a téma kapcsán. Szeretem, amikor ilyen felkapott vagyok.
Szóval a jóga az öregeknek való. Hm, ehhez képest Mysore meg Rishikesh meg Goa is tele volt lelkes "nyugati" fiatalokkal, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve próbálták fejleszteni tudásukat. Tehát nyugaton egész más a helyzet. Itt én már néha azon gondolkozom, hogy ahogy egyre felkapottabb lesz a jóga és egyre trendibb és egyre szebb és kiválóbb testű fiatalok képével próbálják az ősi módszert népszerűsíteni, úgy ez talán egyre elriasztóbb lesz az idősebb korosztály számára. Ránéznek egy szuperhajlékony fiatalra és már legyintenek is. Pedig pont ahogy az ember idősödik, akkor kellene még jobban odafigyelnie a testére, meg az egészségére.
Hétvégén rendezték meg az első jógafesztivált Budapesten. A rendezvényt a Westend tetőteraszán tartották meg és még az időjárás is kegyes volt és csak erre a napra megjavult. Jó volt látni, hogy így aztán mennyien jöttek el és ismerkedtek a különféle stílusokkal. Azt meg külön jó volt látni, hogy minden korosztályból milyen sokan voltak. Nagyon szép nagy vegyes nézősereg gyülekezett öszze. A tanárok mondjuk inkább a harmincas korosztály képviselőiből kerültek ki. Én is azok szerencsések közé tartoztam, akik lehetőséget kaptak, hogy ezen a rendezvényen taníthassanak. Az Asram sátrában kellett napüdvözletet tartanom, és bevallom kicsit elkezdetm izgulni. Hogy levezessem a lámpalázat, inkább körbesétáltam még a hátralévő időben és bekukkantottam ide is meg oda is. Az egyik pavilonnál épp a Lenkefi Móni tartott gyönyörű dinamikus jógát (Yoga Synergy), csupa fiatalok, életerő egészség. De a nézők között állt egy idős bácsi, aki valami egészen furcsa gyakorlatokat végzett. Csak lengette a karját. Hát ahogy jobban megnéztem, rá kellett jönnöm, hogy a két sátorral odébbi Etka jóga óra instrukcióit próbálta így követni a távolból.
Igen, wow, egy sátor, ami körül legalább húsz idősebb, jóval ötven feletti ember csak úgy tolongott. Mind csinálták a gyakorlatokat, arcukon mosoly és derű. Naná, hogy ez az Etka jóga. Igen, mert nemcsak a nyugatnak vannak olyan híres és inspiratív yoginijai mint például Vanda Scaravelli. Róla is mindjárt egy kicsit bővebben. De itt van nekünk a magyar csoda. Etka anyó. Egy életerős, energiától duzzadó és vitális 90 éves jóganagyi, aki a fiatalokat megszégyenítő elevenséggel és jókedvvel harapja az életet. Bár nem ő tartotta az órát, de ő is ott állt és csinálta a dolgokat. Végre személyesen is láthattam.
Hát komolyan mondom, csak tanulni lehet tőle. Kész inspiráció. És eszembe jut az a korábbi mondásom, hogy ha megkérdezik tőlem, mi szeretnék lenni, akkor az lenne a válaszom, hogy boldog és energikus nagyi. Mert nincs is nagyobb dicsőség annál mint boldog lelkülettel és erőnk teljében megöregedni. Ha valaki ilyen, akkor ez a lélek hatalmából fakad és határtalan bölcsességről tanúskodik.
És itt van a másik doyen is, Vanda Scaravelli. Az elismert zongoraművésznő és filozófusfeleség, aki svájci villájában Krishnamurtit, a nagy indiai filozófust látta vendégül. Krisnamurtihoz meg nem más járt minden reggel jógaórát adni mint maga B.K.S. Iyengar. No így ismerkedett meg vele Vanda is és noha már negyven elmúlt, ő is lelkes jógagyakorlóvá vált. Később T. K. V. Desikachartól is tanult légzést, és végül ő maga is előállt a saját tapasztalaira épülő forradamian egyszerű Scaravelli jógával. Csodálatos nézni, ahogy még idősen is fiatalosan hajlékony és lágy testtel végzi a legnehezebb ászanákat. Ha többet szeretnél olvasni róla egy remek interjú angolul: http://www.estheryoga.com/vanda.html
Hát igen, lehet, hogy a jóga mégiscsak az időseknek való? Hiszen ha negyven felett is még negyven évnyi gyakorlás következik, akkor bőven van mint tanulni ezektől a csodálatos örökifjaktól. Hajrá!
2010. szeptember 4., szombat
What the yoga class is about?
It is September, and I meet more and more new people in my classes. The participants are ever changing and there is no time to talk about important things, because people once they pay they want to get the most out of the 90 minutes. However, there are a couple of serious concerns one should consider before engaging in the physical practice to fully benefit from a yoga class, and to formulate correct expectations.
Yoga is not a sport, and it is not a health prevention exercise. Basically, yoga is a spiritually oriented system. This becomes clearer when we look at the relationship between the affiliated sciences of yoga and ayurveda. In fact, these two should be studied in a close connection, since they are each other’s complementary. They come from the same source, they evolved in parallel, but their final aim is different. Yoga concentrates primarily on the spiritual and the unification of the human and universal consciousness, that union I discussed in a previous post. On this road, hatha yoga is a mere preparation with its asanas, pranayama and meditation. These are all tools in service of the attainment of higher goals, and the health benefits are a side effect, not the main goal. In classical terms, yoga is a real ascetic system, where retreat from the world and turning inward play essential roles. On the contrary, ayurveda is the science of the common man for here the emphasis is on the maintenance of the body and its health, in addition to the healing of already occurring diseases. (This is why I will give a series of lectures on Ayurveda, more info will come on this site and in email.)
Well then, a typical “modern yoga class” should be the mixture of these two. Someone who works daily as a serious manager, public servant or does any other intellectual job while sitting in an office and living in family, cannot possibly be an ascetic. This person needs something different and a “modern yoga class” can help here too, especially if it is combined with ayurvedic knowledge. However, the principal character of yoga should not be disregarded even for a second. More so, that introspection and self-observance are beneficial not only for the ascetic, but for us too. Thus a yoga class is not a sport activity, since its main goal is not just to move the body thoroughly, though this will naturally happen anyways. So you should come into a yoga class with an approach different from that of entering a gym or a dance hall. The modern yoga class is a high level mental and psychological practice combined with physical movement, at least in my perception. In my classes I try to convey this approach, but for this to happen I need my students’ cooperation. If during practice you can achieve this introspection by focusing primarily on your breathing pattern and mental occurrences, then you give leeway to the benefits of yoga to manifest: like stress relief and body and mental detoxification.
First, you shall try to focus on, or better, learn how to focus on your thoughts and feelings. You shall learn how to look at your own internal occurrences like a passive witness. Otherwise, the automatism of our days will catch you, namely that “Cogito ergo sum”, “I think, therefore I am”. Most of the time, man is totally identified with his thoughts and feelings and suffers from mental stress, a flux of thoughts or bad moods. Unfortunately, even positive thoughts and feelings, like optimistic planning, or enthusiastic mental upbeats, can cause physical stress in the form of insomnia or restlessness. You may say, yes, this makes us human! Sure, this is true, but don’t forget that there is more, and it would be a pity to miss out on that. If you always let yourself to be identified with your thoughts and feelings, then probably you will never be capable of living in the present moment. Thoughts and feelings generally take you to the past or future. But if you always define your Self along these lines, then you will simply miss the present, yet life is a continuous sequence of present moments. Don’t pass by your own life. Yoga teaches you to stay in tune with the present.
During a modern yoga class, it is essential to watch your breathing and through this to notice the flow of energy that is constantly streaming inside. Indeed, this is Prana. The life force within. I demonstrate this to my students through the following exercise: I ask them to shake their hands as if they wanted to get rid of them, continuously lifting their arms up by the side of the body and down. We repeat three times, and then I ask them to quickly bring the hands facing each other in front of the chest and to stop all movements. “Look, does anything happens between your palms?” And it usually does. My dear reader, if you don’t know this already, please give it a try.
Consciousness starts where you notice the inner occurrences and slowly separate yourself from those and just watch through your breath the subtle flows of energy inside the body. This is a real yoga practice. But for this to happen, you shall use all your energy to focus and be still on the outside and the inside. You shall refrain from talking because that is also a loss of energy, moreover it distracts you and others from focusing, from the discipline. This is also why we need to hold the asanas longer so that this meditative state can happen.
Being still or nonmoving does not mean though that the muscles are on holidays. The muscles will still continue contracting; it is called eccentric lengthening and isometric practice. Other sports, or even our daily activities are generally isotonic movement. In this case the muscle will suddenly contract then release. The muscles are concentrically shortening and the body becomes taut, strong but rigid. Think of the body builders or guys with too many muscles how they are sometimes incapable of lifting their arms above the head. But it is the same case when we are running after the tram or bus, or behind our boss from office to office, or when we jump suddenly off of a bench in school or do weightlifting or any other repetitive movements. These movements all have their place in yoga practice (e.g. Sun salutes or warms ups), but yoga is an isometric exercise at its core. Here, the strength comes from holding a pose. In these situations what happens is not only the instant shortening of a muscle, but the lengthening of a muscle and all the tissue around it causing all other connecting muscles to get into tone simultaneously. Thus at once all the surrounding muscles and tissues are working and growing, not only one separate group of muscles. This explains why the yogi body yet not typically “worked out”, rather characterized by long muscles and a slender figure, will be amazingly strong.
And where is the link to spirituality? The connection is that in a flexible but strong body – as opposed to an apparently strong (bulky muscles, huge biceps), but rigid frame – the life force or prana can flow without hindrance more freely. And if prana flows freely, than the body will be healthy, it will not suffer from ailments due to lack of energy or blockages; and the ancient latin ideal can manifest: “Mens sana in corpore sano”, otherwise “A sound mind in a sound body”.
All in all, in a modern yoga class, if you see that we are ONLY holding the pose, have no doubts, you are already working a lot and in the meantime this will provide you with the inner stillness necessary for mental work, in which you can relax, and simply open up to the present moment and experience the greatest gift, that you are alive.
Miről szól a jógaóra?
A jóga nem sport és nem is egészségmegőrző gyakorlat. A jóga alapvetően egy spirituális irányultságú rendszer. Ezt leginkább az egymás testvértudományának tekinthető jóga és ayurvéda kapcsolatából tudhatjuk meg. Tulajdonképpen a kettőt egymással összefüggésben kellene tanulmányozni, mivel ayurvéda és jóga egymás kiegészítői. Egy tőről fakadnak, együtt is fejlődtek ki, ellenben végcéljuk más. A jóga alapvetően a spiritualitásra koncentrál és az emberi és az univerzális tudatosság egyesítését, az uniót, amiről már korábban szó volt, tűzi ki célul. Ezen az úton csak előkészítés a hatha jóga, a fizikai gyakorlatok, az ászanák, a pránayáma és a meditáció. Ezek mind csak eszközök a magasabb cél elérése érdekében, az egészségjavító hatás csak úgymond melléktermék, de nem a fő cél. Klasszikus értelemben a jóga nagyon is aszketikus rendszer, ahol nagy szerepe van a világtól való elvonulásnak és befele fordulásnak. Ezzel szemben az ayurvéda jóval inkább a mindennapi ember tudománya, mivel itt az elsődleges szempont a test karbantartása és az egészség megőrzése, vagy a már kifejlett betegség gyógyítása. Itt a fizikai gyakorlás, amit mi manapság jógának tekintünk, valóban megelőző jellegú.
Na most, egy mai „jóga óra” óhatatlanul ennek a kettőnek a keveréke kell, hogy legyen. Az ember , aki hétközben komoly menedzser, köztisztviselő, vagy egyéb szellemi munkát végez és irodában éli meg családban a mindennapjait, nem lehet aszkéta. Neki másra van szüksége, és ebben is segít a „jóga óra”, pláne ha az ayurvédikus elvekkel kombináltan alkalmazzuk. Viszont a jóga alapvető karakterét egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk. Pláne, hogy a befele fordulás és az önmegfigyelés nemcsak az aszkétának válik javára, de számunkra is hasznos lehet. A jógaóra tehát nem sport, mivel nem az az elsődleges feladata, hogy „jól megmozgasson”, noha ez is megtörténik közben. Tehát más elvárásokkal kell bejönni a jógaterembe mint egy edző-, fitness, vagy táncterembe. A modern jógaóra egy testmozgással egybekötött magas szintű mentális és pszichológiai gyakorlás, legalábbis az én olvasatomban. Én ezt próbálom nektek az óráimon átadni, de ehhez a tanulók belső közreműködésére is szükség van. Ha a gyakorlás közben meg tudod valósítani ezt a befele figyelést, elsődlegesen a légzésedre illetve a mentális történéseidre való figyeléssel, akkor következhetnek be a jóga pozitív hatásai, a stresszoldás és a testi-lelki méregtelenítés.
Először meg kell figyelned illetve meg kell tanulnod megfigyelni a gondolataidat és az érzéseidet. Meg kell tanulni azt, hogy hogyan tudod csak szemlélődőként figyelni a saját belső történéseidet. Mert különben az történik, ami hétköznapjaink automatizmusa, hogy 'Cogito ergo sum', vagyis 'Gondolkodom tehát vagyok'. Az ember teljes mértékben azonosul a gondolataival és az érzelmeivel, és sokszor szenved, mentális stressztől, gondolattolulástól, vagy szenveleg a rossz hangulataitól. De sajnos még a pozitív gondolatok vagy érzések, például az optimista tervezgetés, vagy a lelkesült mentális felpörgetettség is járhat fizikai stresszel, ami alvatlanság vagy izgatottság formájában jelentkezhet. Lehet mondani, hogy de ettől ember egy ember. Igen, ez is igaz, de azt se feledd, hogy van ennél még több is, amit kár lenne kihagyni. Ugyanis, ha mindig azonosulsz a gondolatokkal meg az érzésekkel, akkor valószínűleg sosem tudsz majd éppen a jelen pillanatra odafigyelni. A gondolatok és az érzelmek rendszerint a múltba vagy a jövőbe repítenek. De ha mindig csak ezek mentén definiálod magadat, akkor egyszerűen csak a jelent hagyod ki, pedig az élet egymást követő jelen pillanatok sorából áll. Elmegy melletted a saját életed. A jóga viszont megtanít a jelenben maradni.
A modern jógaórán is fontos, hogy a lélegzésre (lélek-zésre, a lélek létezésére) figyelj és ezen keresztül arra az éltető energiaáramlásra, ami folyton ott lüktet benned. Igen ez a prána. Az életenergia. Ezt a tanítványaimmal úgy szoktam megértetni, hogy megkérem őket, rázzák teljes erőből a kezeiket, mintha el akarnák dobni azokat maguktól, a test mellett le és föl haladva. Ezt megcsináljuk háromszor, aztán hirtelen arra kérem őket, hogy a mellkas előtt fordítsák egymás felé a tenyereket, és most hagyjanak abba minden mozgást. „No, most figyeld meg, történik-e valami a két tenyered között?” És szokott. Kedves olvasó, próbáld ki magadnak is, ha még nem ismernéd.
A tudatosság pedig ott kezdődik, hogy egyrészt megfigyeled a belső történéseket, azokról lassan leválsz és csak megfigyeled a lélegzésen keresztül a finom belső energiaáramlásokat. Ez az igazi jógagyakorlás. De ehhez az kell, hogy minden energiáddal erre figyelj, belül és kívül is lecsendesedj. Kerülendő a beszéd, mert azzal is energiát vesztesz, ráadásul ez zavaró, kizökkented önmagadat és másokat is a figyelemből, a fegyelemből. Továbbá, ezért kell a pózokat is hosszabban megtartani, hogy ez az elmélyült állapot egyáltalán megvalósulhasson.
A mozdulatlanság viszont nem jelenti azt, hogy közben az izmok nem dolgoznának. Az izmok ilyenkor is feszülnek, hosszanti nyúlásról és izometrikus gyakorlásról van szó. A többi sport, de még rendszerint a mindennapi tevékenységeink is általában izotónikus mozgásnak tekintendők. Ilyenkor az izom hirtelen összehúzódik, majd elernyed. Az izmok rövidülnek és a test feszesebbé, erőssé, de merevvé válhat. Gondoljunk csak a testépítőkre, vagy a nagyon muszklis pasikra, akiknek nehéz a fejük fölé emelni a karjukat. De ilyen az is, ha futunk, például a villamos, a busz, vagy a főnök után egyik irodából a másikba, vagy amikor hirtelen felállunk egy székről az iskolában, vagy ha súlyokat emelgetünk, meg egyáltalán repetitív, ismétlődő izomösszehúzással járó mozgást végzünk. Ezeknek helye van a jógában (lásd napüdvözlet és bemelegítések), de a jóga alapvetően izometrikus gyakorlás. Itt az erő egy póz megtartásából ered. Ilyenkor nem csak az izom egy pillanatnyi rövidüléséről van szó, hanem arról, hogy megnyúlik az izom és körülötte a szövet is, és egyidejűleg az összes kapcsolódó izom tónusba kerül. Vagyis egyszerre minden környező izom és szövet dolgozik és erősödik, nem csak egy izomcsoport. Ezért van az, hogy a jógi test, bár tipikusan nem „kigyúrt”, sőt inkább nyúlánk és szálkás, mégis hatalmas erőkifejtésre képes.
És hogy jön ide a spiritualitás? Hát úgy, hogy egy laza, de erős testben - az erősnek tűnő (muszklik, hatalmas bicepsz), ámde feszes merev testtel szemben-, könnyebben, szabadabb úton áramolhat az a bizonyos életenergia, a prána. És ha szabadabban áramlik a prána, akkor egészséges lesz a test, nem lesznek benne energiahiány vagy blokk miatt kialakult betegségek, és kialakulhat az ókori latin ideál, Mens sana in corpore sano, vagyis az egészséges testben ép lesz a lélek is.
A modern jógaórán tehát , ha csak azt tapasztalod, hogy tartjuk a pózt, azzal is rengeteget dolgozol és még közben a mentális munkához is megteremtődik a belső csend, amelyben kicsit megpihenhetsz és megélheted a jelen pillanatot, a legnagyobb csodát, egyszerűen, hogy létezel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
