Trataka, az átmenet a fizikiai és a mentális jóga között

A tegnapi jógaórámon sok csípőnyitást végeztünk. Már írtam róla korábban, hogy a hatha jóga ászanák lényege abban áll, hogy felkészítsenek a stabil ülésre. A jóga végcélja nem a tökéletes egészség vagy a ruganyosság megszerzése. Ezek is mind az út kellemes velejárói, de nem ez a hangsúlyos. A cél a meditációra alkalmas testhelyzet elsajátítása. Csak a meditáció által érhető el a végcél, az unio mystica, az egyesülés, ez eggyé válás a testté vált lélek, a Jivatman és a kozmikus én, vagy legfelsőbb én a Paramatman között.

Egyszerűbben megfogalmazva valahol mindenki érzi, sőt ez még valljuk be olykor dagasztja is az egónkat, hogy bennünk van az isteni szikra. A keresztények is Isten képére lettek megalkotva vagy akár a hinduizmusban is látható, de más politeista vallásokra is jellemző, hogy az istenek és az emberek között mennyi hasonlóság van. Ezt mind csak azért jegyzem meg itt, mert világosabbá szeretném tenni, hogy itt van bennünk ez a közös archetipikus minta, hogy van valami nálunk nagyobb erő amivel szerves és szakrális kapcsolatban állunk. A jóga erre az alapigazságra tapint rá az "egyesülés" mint cél megfogalmazásával.

Ráadásul a keresztényeknél is ott van a paradicsomból, az isteni állapotból való kiesettségünk és az a törekvés, hogy oda visszakerüljünk, hogy megint isteni minőséget nyerjünk. Voila, megint unió és jóga.

Tehát egy kis kanyarral vissza a praktikalitáshoz. A csípő nyitása és megfelelő gyakorlatokkal való rugalmassá tétele mind a meditációhoz megkívánt klasszikus ülések kivitelezhetőségéhez vezet. Nem, nincs lehetetlen, bárki le tud ülni ezen pózok, Vajrasana, Sukhasana, Padmasana, Ardha Padmasana egyikébe csak gyakorlás kérdése az egész. Ugyanakkor ezen pózok jelentik egyszersmind a legnagyobb kihívást is. Amikor két másodperc is pokolnak tűnik akárcsak fél lótuszban, ardha padmasanában is, akkor rögtön elillan belőlünk minden remény és lelkesültség. Könnyen lelombozódunk, pedig a kitartás, a fegyelmezettség meghozza gyümölcsét. Ráadásul ezek a pózok a legkockázatosabbak is, mivel a türelmetlen erőltetés könnyen hosszú hónapokig gyógyuló térdsérülésekhez vezet. Ha tetszik tehát, ezeknek a pózoknak a megtanulása már önmagában egy spirituális harc önmagunkkal.

No erre a rögös útra szerettem volna tegnap meghívni tanítványaimat. Jól is haladtunk, csak közben észrevettem, hogy megint ki fogunk futni az időből és szelektálnom kell, hogy mit csinálok meg végül az előre eltervezettekből. Szerettem volna, ha az óra végén legalább néhány percet kipróbálnak fél lótuszban, ardha padmasanában. Eredetileg nagyon kis egyszerű pránajámát gondoltam ehhez, de a pillanat valamiért megváltoztatta a terveimet. Már beesteledett, és észrevettem, hogy vannak kis mécseseink, meggyújtottam hát néhányat. Aztán befejeztük az utolsó előrehajlást, eszközös paschimottanasanát és a téglák valahogy arra inspiráltak, hogy a végső ardha padmasana tartáshoz tegyem rájuk a mécseseket és végezzünk Tratakát.

A trataka a kitartó nézést jelenti, amikor az ember a teljes figyelmét és koncentrációját egy tárgyra fókuszálja. Ez több minden is lehet, szentkép, OM jel, valami kedves tárgy, egy virág, stb, de a legegyszerűbb a gyertya lángjának fixálása. Lényeg, hogy ne pislogjunk közben és próbáljuk meg folyamatosan a láng hegyét vagy közepét nézni. Ez a gyakorlat kiválóan fejleszti a koncentráló képességet, megedzi a gyenge szemeket, így javítja a látást, és segíti a szellemi megtisztulásunkat is. A Shatkarmák vagyis a fizikai tisztítógyakorlatok között tartja számon a Gherand Samhita is, ami elsőre furcsának tűnhet hiszen látszólag a tratakának nem sok köze van a fizikai testhez. Inkább az elmére hat, de arra annál inkább. A trataka elalvás előtt megnyugvást hoz, jó az insomniára. Ellenben, ha elménkben furcsa gondolatok támadnak közben, ez is a trataka hatása, hiszen segít rávilágítani mentális problémáinkra, hogy azoktól így napvilágra ("gyertyafénybe") kerülve megszabadulhassunk. A legfőbb haszna viszont az, hogy természetes módon meditatív állapotba hozza az elmét, mivel a fokozott koncentrálás egyhegyű figyelmet, és ezen keresztül meditációt eredményezhet. Ezért a trataka a fizikai és mentális jóga átvezető eleme, összekötő híd a két tartomány között.
Indiában egyesek a tratakát még a pszichikus képességek fejlesztésére (telepátia, clairvoyance és egyebek) is használják, bár ezt a jógahagyomány nem támogatja, hiszen az ilyen képességek mind zsákutcát jelentenek a spirituális fejlődés útján.

Ellenben érdekes megemlíteni, hogy akárhogy is van, különös volt, hogy ilyen váratlanul  ez az ötletem támadt. Az óra után összefutottam a recepciónál az egyik eddig számomra ismeretlen tanárral és megismerkedtünk. Kérdeztem, hogy ő most éppen milyen órát tartott. Hát vipassana meditációt.

Hoppá, .... talán mégis működik a gondolatátvitel? Vigyázat, a trataka hatásosabb mint gondolnánk.