Immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg a vegetariánus fesztivált Budapesten. Nem is értem hol voltam a korábbi években, de most végre hallottam róla és elmentem. Köszi Zoli! Ő egy barát, aki egész nap masszírozott a rendezvényen és volt olyan kedves értesíteni az alkalomról.
Nos, igaz, hogy én még csak közel egy éve vagyok vegetáriánus. Akkor kezdtem az egészet, amikor kimentem Indiába és azóta, pláne ahogy fejlődök a jógában, egyszerűen csak úgy érzem nincs kedvem megint húst enni. Persze ezt a mentális kondicionálás is teszi velem, hiszen ezt az utat választottam, de egyébként is egyszerűen csak „ezt érzem helyesnek”. Nem, itt most nem én beszélek, hanem a belső hangom, a szívem bölcsessége.
Mivel már megint a szívről beszélek, azok akik most racionális észérveket várnak, máris abbahagyhatják a továbbiak elolvasását. Nem, nem vagyok többé a legyőzhetetlen jogász. Nem arról van szó, hogy nem lennék birtokában mindannak az információnak, ami itt a meggyőzéshez kell, nem, könnyedén sorolhatnám az összes érvet az ember fogazatáról meg emésztőrendszeréről, meg a megölt állatok szervezetében felgyűlt adrenalinról, az ahimsza elvéről meg a föld védelméről (nos, ezt még lehet azért, hogy felhasználom), de valahogy az az érzésem, hogy ez némely embereknél egyszerűen csak nem működik. Még az is lehet, hogy megértik, és elgondolkodnak egy pillanatra, de máris hallom őket: „Bocs, de én képtelen vagyok hús nélkül élni, szükségünk van rá, másként mit fogok főzni?” És megint sorolhatnám, hogy milyen húspótlók vannak, meg hogy valójában legalalább annyi energiát és vitamint, sőt talán még többet is nyer az ember fia a zöldségekből, gyümölcsökből, és hogy alapjában a hozzáadott fűszerek miatt szeretjük a húsételeket, .... ah, de nem, ...tudom, hogy ez így úgyse működne nekik. Egyszerűen még nem állnak készen. Szóval nem is kell erőltetni. Hiszen kevés dolog rosszabb annál, mint amikor az emberek fanatikussá válnak és megpróbálnak másokat teljesen megváltoztatni. Ó, te szegény elveszett bárányka, ... no ezt ne, köszi.
Amit ma szeretnék itt megosztani az a saját tapasztalatom erről a fesztiválról.
Ez megint egy csodálatos lehetőség volt arra, hogy összetalálkozzak hasonló gondolkodású emberekkel. Ilyen alkalmakkor még a levegőt is másnak érzem. És nézzünk is ezzel szembe, ez is része az emberi természetnek, hogy szeretünk pozitív megerősítéseket kapni arra vonatkozóan, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mások is osztoznak velünk az ideáinkban. Noha, erre ritkán van lehetőségünk napjainkban, így aztán most duplán örültem. Ott voltak a konferenciák meg előadások különféle témákban, volt ami jobb volt, volt ami kevésbé, de meg tudta az ember érezni, hogy ki az aki igazi, és ki az aki csak akadémikusan felkészült. Ugyanezt ezt játszottam az emberekkel, akikkel beszédbe elegyedtem, ugyanis sok alapítvány, szervezet képviseltette magát a kis kiállító asztaloknál és én meg nagyon élveztem a spontán módon kialakuló beszélgetéseket. Még ha egyáltalán nem is érdekelt az amit ajánlottak, akkor is nagyon jó tapasztalásnak fogtam fel azt, hogy meghallgathatom őket, hogy megérezhetem őket. Volt egy pasi, aki valami egészségi állapotfelmérést végzett valami ketyerével és nagyon lelkes volt a cuccal kapcsolatban, de valahogy nekem soknak tűnt. Leteszteltem pár gyakorlatias kérdéssel a módszerrel kapcsolatban, de világossá vált, hogy nincs lehetőség párbeszédre, ő csak eladni akar. Még így is azt gondolom, hogy alapvetően egy rendes fickóról volt szó, csak volt mégis benne valami agresszív. Sajnálom, de egyszerűen nem találok jobb szót erre. Ahogy társalogtunk, bevallotta, hogy ők mind húsevők a családban, „nem vagyunk kövérek, de kell az erő mindahhoz a munkához, amit a kertben kell elvégeznünk”. Legalább ott állt mellettem anyukám, aki csak megerősíteni tudta, hogy aztán mi ketten is elképesztően erősek vagyunk, pedig vegetáriánusok vagyunk. És valóban a múlt héten egy kisebb dombot ástunk szét a telkünkön a szomszédok nagy elképedésére.
Aztán továbbsétáltam egy másik pulthoz, de csak azért, mert ott pont azt a fajta szappant árulták, amilyent valakitől ajándékba kaptam és már régóta szerettem volna megint venni. No, de pont az nem volt nekik, úgyhogy már mentem is volna tovább, de ekkor egy lány megállított. Mondja nekem, hogy ők egy asramban laknak itt Budapest kellős közepén, és hogy ott mindig megtalálom ezt a szappant, és ha akarom akkor van nekik egy kis újságjuk is, amibe mindig várják a közreműködő írásokat. Oupps. Miért mondja most nekem mindezt? Pláne, hogy imádok írni. Aztán elmesélte nekem, hogy ők a bhakti jóga útját (szeretet és odaadás jógája) követik, és ekkor felfedtem, hogy én meg jógatanár vagyok. Hatha jóga, de hát végülis csak egy jóga van. Az egység az, ami igazán számít. És utána a lány megint a jó gombot kezdte nyomogatni. Nem értem miért pont ez jutott eszébe, de elkezdett nekem magyarázni az indiai pálmalevelekről és hogy pont megjelent erről egy nagyszerű cikk az éves magazinjukban. Épp hogy csak hallottam ezekről a pálmalevelekről, meg arról, hogy az egész nyugati világ felé kijelölt nagykövet pont egy magyar fickó. Az előző nap óta, hogy ezt megtudtam, meg hogy itt a fesztiválon pont ez a pasi fog előadást tartani, már izgatott voltam, és most meg pont hogy kijöttem az előadásról találkozok ezzel a lánnyal és ő előjön a témával. Hogy tudhatta, hogy ez volt a mindent kitöltő gondolat a fejemben? Éppen azon törtem a fejemet, hogy belevágok a pálmalevelem kerestetésébe.
Aztán a lány még meghívott az ő előadássorozatukra is, és ekkor megkérdeztem a nevét és nyújtottam a kezemet. Belenéztem a tiszta és ártatlan szemeibe és abban a pillanatban éreztem őt. Annyira tele volt szeretettel és kedvességgel, de éreztem a félénkségét, hogy nehogy már úgy tűnjön, hogy túllépi a szituációban elvárható kereteket. De éreztem őt, és a kezét, amely nem akarta elengedni az enyémet, közben pedig a szemei bámulattal szegeződtek rám. Kívülről egész mások voltunk, bár közel egyidősek, de hirtelen valahogy kialakult egy energiaátadás köztünk. Similis simile gaudet. Hasonló a hasonlónak örül. Igen, valami csodálatosat osztottunk meg egymással abban a pillanatban és éreztem az energia áramlását. Ő tette meg az első lépést, de én meg nem tudtam nem válaszolni erre. Megöleltem hát.
Oké, de hogy jön mindez a vegetarianizmushoz? Igenis ide kapcsolódik, mert az evés renegenerálja a testedet és ez határozza meg azt az energiát is, amit kibocsátasz magadból. Folytathatod a húsevést, és ettől még jó ember leszel, de meg kell értened, hogy az energiád más lesz. Másként fogod érezni magad a bőrödben és a fejedben is. Az egész befogadóképességed más lesz, és nagyon nagyon más lesz az, hogy mennyire tudsz érzékenyen megnyílni a finomságok felé (ja, persze most nem az ételekre gondolok, hanem az élet kifinomultságára). Csak akkor tudunk ezen a világon változtatni, ha szeretetet ébresztünk először magunkkal szemben, aztán mások iránt, majd végül minden ÉLŐ irányába. Azt hiszem ezt a folyamatot egyszerűen megkönnyíti a húsevésről való leszokás, és segíti kifejleszteni ezt a fajta energiát benned. Úgy gondolom én se lettem volna képes ilyesmiket megélni egy évvel ezelőtt például.
Van már egy olyan kampány, hogy legalább mindenki csak egy napra legyen egy héten vegetariánus, mert már ez a kis erőfeszítés is milyen nagymértékben hozzájárulna a föld helyzetének javításához. Én is csak támogatni tudom ezt a kezdeményezést. Ha többre vagy kíváncsi keress rá a Paul McCartney féle kezdeményezésre vagy angolul nézd meg ezt: http://www.guardian.co.uk/lifeandstyle/2010/jul/18/vegetarianism-save-planet-environment
Légy okos és étkezz okosan. Döntsd el magad, hogy szeretnél-e megnyílni és alapvetően másként élni. Sok szerencsét!
