Ingyenjóga, trendi jóga

“Neked is ugye Manduka matracod van? Vagy legalább Jade vagy egyéb jó, messziről jött márka, aminek az ára minimum meghaladta a 10.000 forintot? NeeeeM? És nem is hordasz sem Prana nacit, vagy Yogint, vagy Be present-et, Agoy-t vagy Lululemont? Vagy még csak nem is hallottál ezekről? Na ne már! Ez nagyon ciki, nem érzed?

És tanítasz és nem branded yoga mat-en nyomod? Ember, te milyen tanár vagy?”

Manduka clothing line

Hát igen. Kábé olyan mint egy rémálom, pedig egészen valósnak tűnik. Egyre jobban látom mennyire terjed nemzetközileg és kishazánkban is a furcsa kór, a “yogafashionism”, vagyis saját szóhasználattal a jógadivatláz. Lassan tényleg megkérdőjelezem magamban, hogy ilyen lovat akartam e, amikor elkezdtem követni a jóga útját. Tényleg ennyire minden csak a külsőségről szól még a jógában is?

Minimum akkor vagy jó tanár, ha legalább 20.000 Ft-ba, vagy még többe kerül az a két részes kis, árát erősen negatív arányban meghaladó anyagmennyiség, amely a testedet takarja.

Valóban, a jógához szükség van némi alapfelszerelésre, úgymint egy matrac és egy kényelmes ruha, esetleg tégla vagy szíj, amivel segíted magad (bár én személy szerint nem szorgalmazom ilyesmik használatát), de ezek ára sem kellene, hogy ilyen magas legyen. Jó, ma vettem egy jobb, márkásabb matracot, de csak azért, mert le volt engedve féláron és úgy gondoltam, hogy megérdemlek ennyi év gyakorlása után valami igazán minőségit. Még így sem volt az ára különösebben vészes, 7500 Ft volt, de ez még jógamatracoknál az alsó kategória. Viszont eléggé meglepődtem a választékon. A kedvencem a Manduka Black mat, amelynek az ára kb. 30.000 forint körül mozog. A jógasznobizmus netovábbja. Pedig ez sem tökéletes. Kint Vinaynek is Mandukája volt, nem a black mat, csak valami egyszerűbb, de amikor belemelegedtünk a napüdvözlésbe, akkor ráterített egy vacak anyagot. Ugyanis a híresen ügyes matrac nem bírta az izzasztást és csúszott. Már másoktól is hallottam, hogy drága matracok csúsztak. De hát ez egy ilyen műfaj, ha csak nem ragasztják oda, egy izzadt kéz mindig csúszkálni fog. Éppen ezért én maradok a klasszikus indiai Mysore szőnyeg híve. Pamutból készült kis szőnyegecske, amit bármilyen vacak matracra is rá lehet teríteni, és remekül működik. A legizzasztóbb helyzeteket is kibírja és nekem már három éve megvan, eddig még a legnagyobb megelégedésemre. Ki lehet mosni, nem foszlik, bőrbarát és természetes.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miközben egyre drágábbak a jógakiegészítők, és ráadásul egyre nagyobb a kereslet is rájuk (vannak sznobok, akiknek csak a drága a jó meg a hot yoga), közben pedig egyre terjed az ingyen jógaórák száma. Itt egy ingyenkedés, ott egy ingyenkedés. Mindenki felvonul manduka kulacsostul, drága matracostul, prána nacistul, de a jógatanárt, és annak a tudását egyre kevesebben hajlandóak valóban megbecsülni és értékelni. Már hallottam, hogy vannak kifejezett jóga turisták, akik az ingyen alkalmakra utaznak. A stúdióvezetők részéről elvárás, hogy a tanár ingyen tanítson, nem egyszer, hanem sokszor. Ingyenfesztivál, ingyenóra, ingyenbemutató. Az emberek meg észre sem veszik, hogy mihez asszisztálnak, ők csak élvezik az ingyen jött lehetőséget. Pedig falatnyi ingyenkóstolókból senki sem fog jóllakni.

Értem én, hogy az embereknek nincs sok pénze, bár nem, szerintem mindig arra van, amire akarják. De ha mindenhonnan az árad, hogy a külsőség (drága cuccok, meg drága hírességek), akkor a végén semmire sem becsülik az elmélyült, valódi jógát. Az túl unalmas, nem hatékony, nem ingyen van, nem trendi, meg kell dolgozni érte, van benne küzdés, haladás is, de annak is ára van, ráadásul még némi időbeli és pénzbeli elköteleződést is igényel. Ez nem szimpatikus. Ez a nehezebb út. Nem lehet benne villogni, versenyezni, nem lehet hirtelen eredményeket felmutatni (“hú, a tanár ma eddig meg eddig nyomott le, belehúzva egy pózba”, “ma a hanyas sorozatot toltuk le, de kemények vagyunk”, “meg a melegben így kinyúltam meg úgy megnyúltam”). Itt mindenért meg kell küzdeni, és türelemmel kell előrehaladni, ahogy valószínűleg az ilyen tanárnak is mindenért meg kellett küzdenie és lelkileg és meg kellett érnie.

Egy igazi tanárrá válási folyamat ugyanis nem egyszerű. A folyamat azzal kezdődik, hogy az ember rászánja a pénzét és az idejét, no meg a drága energiáit és elmegy megcsinál egy jógaoktatói képzést. Netalántán pont Indiába megy e célból, mert hiteles, eredeti forrásból akar táplálkozni. India messze van, nagy vállalás ott huzamosabb időt eltölteni. Nagyon értékes idő ez, de ennek is ára van. Aztán a legtöbb tanár meg sem áll egy képzésnél, hanem megcsinál tipikusan időről-időre még egyet-egyet. Olyan mint a kezdő zeneszerző, festő vagy író, még bontogatja a szárnyait és keresi a saját hangját. Mert igazi jógatanár csak az lesz, aki rátalál a saját jógájára, a magával és az általa képviselttel való összhangra. Ez az inspirációs időszak is sok workshopból áll (ó és ráadásul milyen drága külföldi tanáros workshopokból!) és egyéb akár utazással is egybekötött tapasztalásról szól. Jó lenne, ha el tudnánk hinni, hogy bennünk már kezdettől fogva minden megvan, de az emberi természetből fakad a természetes kíváncsiság és a visszajelzés iránti igény. Szóval maradnak a workshopok és a képződések.

Az igazi fejlődés és segítség vagy gyógyítás nincs ingyen, sosem és sehol. Ez olyan mintha elvárnánk az orvostól vagy a pszichológustól, hogy ingyen operáljon, ingyen ápolja a lelkünket. Minden energia. Ez a jóga nagy törvénye. Minden energia, fény és tömeg, Rajas, Sattva és Tamas. Ha nem engedjük, hogy ez az energia oda-vissza áramoljon, akkor blokkoljuk a saját kiteljesedésünket. Akkor nem lesz sem fény, sem tömeg. Sem spirituális fejlődés, sem materiális gyarapodás. Az egész ránk hat vissza, akkor is ha tudatosan cselekedtünk, akkor is, ha nem. Ha nem mersz áldozni arra, aki neked értéked ad, akkor egyre jobban elpazarolod a saját energiádat is. Olyan mint amikor meg akarod őrizni a víztartalékaidat, de ha nincs mozgás a közegben, a víz egy idő után beposhad.

Hagyd áramolni az energiákat és becsüld meg azokat, akiket érdemes. Inkább elégedj meg szerényebb dolgokkal, kevesebb külsőséggel, de tudj különbséget tenni az érték és a csillogás között. Viveka, vagyis diszkrimináció, a megkülönböztetés készsége, ez visz el az intelligenciához, a buddhi-hoz, a valódi bölcsességhez a jógában.