Felbuzdulva a nemzetközi kezdeményezésen, életemben először egyszerre üzentem az összes Facebook-os ismerősömnek. Úgy gondoltam, itt az ideje végre a tettek mezejére lépni és ha sikerül akár magamon kívül még egy emberrel aznap leülni és meditálni, akkor már nyert ügyem van.
A FB oldalon egész sokan visszaírtak a világ minden tájáról nekem, de végül élőben öten tudtunk leülni vasárnap a Margit-szigeten a fűbe. Napok után végre remek idő volt, napsütés, lágy szél, kellemes meleg. És pontban hétkor már ültünk és megkezdtük a meditálást.
A nyitottságot és a sokszínűséget szem előtt tartva mindenki úgy meditált ahogy tudott, vagy ha még nem meditált soha, akkor csak a szemlélődés volt a cél. Bár ülésben kezdtük, megegyeztünk, hogy bármikor meg lehet mozdulni, egyet nyújtózni, de a lényeg az, hogy a csöndet őrizd meg.
Elkezdtük a meditációt. Az első percekre talán egy pici bizonytalanság volt jellemző, izgés-mozgás, hiszen mindannyiunknak új volt a helyzet, mert így együtt még sose meditáltunk. Viszont szépen lassan kezdett beállni valamiféle dinamika. Amikor ilyen csoportos meditálás van, mindig érzem, hogy beáll egyre jobban az a vonzás a résztvevők között, ami elvezet a nyugalomhoz és a csendhez. Az Egy-séghez. Csukott szemmel is éreztem a körülöttem levőket, aztán egyre jobban magamba feledkeztem. Éreztem a friss füvet magam alatt, a szellő érintését, ellenálltam a bogarak piszkálódásának és egyre jobban figyeltem, hogy mi történik.
Már arra sem gondoltam, hogy most a földön hullám-szerűen a különféle időzónákban egyszerre meditálnak sokan és még többen. Szépen lassan csak voltam, ott a többiekkel, majd egyként a mindennel, hacsak pillanatokra is. A meditációs élmények mindig nagyon személyesek, így azokat inkább megőrzöm magamnak, de azt mégis el kell mondanom, hogy így együtt egészen más volt. Érdekes, hogy míg az elején nagy volt még a zsongás körülöttünk/bennünk, a rét tele volt emberekkel, a végére teljesen elültek a neszek, s teljesen kitisztult a tér. Rétből lett tér.
Hogy mi a lényege mindennek? Hát már rengeteg mindent tudunk arról, hogy milyen fontos az, hogy rákapcsolódjunk az egyetemes tudatosságra és hogy megéljük az egység-tudatunkat, a jóga szerinti minden egy tudatát vagy másként a felebarátunkat mint Tenmagunkat. Azt is tudjuk, hogy ha engedjük ezt a tudatosságot áramolni, akkor ettől pozitívan fog változni a külső és a belső világunk. Néha az az érzésem, hogy a mai fiatalok nagy része már annyira „iskolázott” a spiritualitásban, hogy nekik már a könyökükön jön ki minden ilyen információ. Ma már rengetegen olvasnak Eckhart Tollét, mindennaposak, sőt lassan archívak az Osho könyvek a könyvespolcokon. A legtöbb harmincéves már részt vett valamiféle spirituális kurzuson, vagy reiki tanfolyamon vagy legalább agykontrollon. Hihetetlen információval bírunk ma már az internetnek meg a youtubenak hála a tudatossággal kapcsolatos legújabb tudományos hírekről.
De a kérdés még mindig éget: Éled is e mindezt? Nagy bólogatásokkal olvasol még egy könyvet, vagy meghallgatsz még egy Eckhart Tolle videót például a csendről meg a tudatosságról, vagy teszel-e érte valamit személyesen is? Átülteted-e már végre mindazt a gyakorlatba, amit tanultál? Olyan egyszerű elfogadni a nagy bölcsességeket, mégis olyan nehéz megélni azokat. Légy hát valóban tudatos, és éld meg a spiritualitásodat. Kelj fel és járj...gyere velünk a következő világmeditációs napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése