Álmatlan éjszakám volt és csak forgolódtam. Biztos Te is voltál már úgy, hogy a tested fáradt és érzed is, hogy pihenni szeretne, de az elméd képtelen az alvásra. Csak pörög és megállíthatatlanul lefáraszt. Az ilyen mentális fáradtság aztán a legszörnyűbb, mert a testre is kihat, és másnap fizikailag is összetörtnek, meggyötörtnek érzed magadat. Ez a belső nyugtalanság még izomcsomókat is létrehozhat a testedben.
Éjjel nem tudom mi jött rám, de nagyon hülye érzések kavarogtak bennem. És közben eszembe jutott a hétvégi Jivamukti workshop. Ott hallottam először a Vinyasa Krama kifejezésről. „Vi” annyit jelent, hogy intelligens sorrend vagy sorozat, „nyasa” egyenlő tudatos elhelyezés, és a „krama” szó utal a folyamatra: arra ahogy eljutunk egyik ászanától a másikig közben nemcsak a két végpontra figyelve, hanem az átmeneteket is legalább ugyanannyira hangsúlyosnak tekintve. Tehát a vinyasa krama rendszerben intelligensen és tudatosan sorozatba komponált ászanákat hajtunk végre, megfigyelve közben az egész folyamatot és abban minden egyes átvezető mozdulatot is. Mindezt könnyed Ujjayi légzéssel valósítjuk meg, ahol az egyenletes be- és kilégzés diktálta tempó segít minket fókuszban tartani. A Vinyasa Krama rendszerében a légzés olyan szerepet kap mint egy kötőfék, mint az elme megzabolázására szolgáló eszköz (Srivatsa Ramaswami).
Igen, mert a jóga szó amellett, hogy azt jelenti „egyesülés”, van egy másik értelme is, amely pedig annyit tesz, hogy igába hajt, megzaboláz. Hú, ez kicsit korlátozóan hangzik, ezért a modern embernek gondolom nem is lenne túl szimpatikus, ha így kezdenék neki bemutatni a jógát. Pedig ha őszinték vagyunk, akkor mindenki valahol vágyik a keretekre. Belül mindenki érzi, hogy az elme majma folyton ugrál és ha nem csillapítjuk le valahogy, ha nem szabunk neki egy, mondjuk inkább így, szabad és ellenőrzött játékteret, akkor képes arra, hogy romba döntsön. Olyan mint egy vásott kölyök.
Itt van például az insomnia, egy tipikusan mai tünet, és hajajj én már csak tudom, hogy mennyire kellemetlen, hiszen amikor Masters diák voltam külföldön és kábé 24 órában kattogott az agyam, egy évig ettől szenvedtem. Most éjjel is ez az élmény jött elő, de most már kicsit bölcsebben megpróbáltam magam a jógával kezelni. Megzaboláztam a lélegzetemet és csak figyeltem a ki és belégzéseket. Egy kis esti pránajáma. Nem volt könnyű, de végül ennek köszönhetően sikerült még megmenteni az éjszakámból egy kicsit.
A mai társadalom abszolút az elmét dicsőíti. Megy mindenki az egyetemre, hogy pallérozza az elméjét, hadd legyünk mi a kiművelt emberfők országa. Persze tanuljon mindenki, aki csak akar, de mit is? Vigyázni kell, hogy mit is tekintünk igazi tudásnak és mi az, ami csak okoskodás. Vegyük mondjuk a Nobel-díjasokat. Az igazán tudás, ugye? Egy száz tudományos cikkből összeollózott százegyedik cikk, az szerintem nem tudás. Nincs benne sok tapasztalat sem vélhetően, egyszerűen hiányzik belőle az élet. Pedig mind a kettő az elme szüleménye nem? Akkor az elmén illetve annak minőségén van a hangsúly? Igen is meg nem is. Persze vannak okosabb meg kevésbé okos emberek, de lényeg nem ebben rejlik. A lényeg az, hogy egy valóban nagy tudományos felfedezés alapvetően egy inspirációból, egy kis megvilágosodásból, egy ötletből, egy isteni szikrából fakad. Gondoljunk csak a klasszikus forgatókönyvre Newtonnal meg az almával. Lehet valaki bármilyen okos, de ha nem adatik meg neki ez a felismerés, akkor abból még nem lesz tudomány. Először kell a szikra, ami fentről jön , magából a tiszta tudatosságból fakad. Itt jön be a jóga, ami pont arra fekteti a hangsúlyt, hogy az ember visszataláljon ehhez a tiszta tudatossághoz és egyesülni tudjon azzal. De egy jó ötlethez kell aztán az edzett elme is, amely fókuszált és képes annak kidolgozására, megvalósítására. Az elme tehát csak egy eszköz, mint az igavonó ló, akit megzaboláztak. Az ugráló majom nem fog létrehozni semmit, csak zajt és felfordulást kelt maga körül. Az igába hajtott, kontrollált elme viszont nagy dolgokra képes.
Az elmét a jóga pedig a légzés megzabolásával ragadja meg. Így szépen lassan az életünk eseményei is intelligens sorozatba rendeződhetnek (Vi), napjaink teendői és feladatai tudatos elhelyezésbe kerülhetnek (nyasa). Nem fogunk például nappal aludni és éjjel pörögni,csak hogy visszatérjek az alvászavar témájára. Közben pedig lassan kivilágosodhat, hogy minden egy nagy folyamat része, ahol nem csak a kiindulás és a végcélok a fontosak, hanem a folyamat az út is (krama).
Figyeld a légzésedet napközben, amikor csak eszedbe jut és tudatosítsd az összefüggést a mentális állapotaid, a fizikai testtartásod és a lélegzetvételed milyensége között. Lassan kezd el a benned rejlő energiákat megismerni, és állítsd őket a magad és mások szolgálatába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése