Vinyasa Krama – breath, the harness on the stallion of the mind

I woke up after a sleepless night. Sure you also had the experience that your body was tired and you felt that it wanted to rest, but your mind was unable to fall asleep. It just spins and exhausts you, and there is nothing to do. This mental fatigue is the worst because it affects the body as well and the next day you will feel physically and mentally torn. This inner inquietude can also creat muscle spasms.

During the night, I have no idea what happened, but a flux of strange emotions flushed through me. While lying in my bed, I thought of the Jivamukti workshop I took last weekend. It was here that I first heard of the expression Vinyasa Krama. „Vi” means intelligent order, or sequence, „nyasa” stands for conscious placement, and „krama” refers to the process: the process that takes you from one asana to the other, where you do not simply focus on the end points but also consider the transmission as equally important. To put it together, in the system of Vinyasa Krama you are performing an intelligently and consciously composed sequence of asanas while observing the whole process of movement, including the connecting movements as well. The whole practice is done with light Ujjayi breathing where the tempo of the equal inhales and exhales brings you into focus. In this system, the breath is acting as a harness, the tool of mastering the mind (Srivatsa Ramaswami).

Indeed, because yoga, beside meaning ’union’, has a second meaning which is to ’yoke’. Well, this sounds slightly coercive, so I think modern man would not be swept off his feet if someone exposed yoga to him from this aspect. Although, if we are honest, then we must admit that everyone needs certain frameworks. Inside we all feel that the monkey of the mind is constantly jumping and unless we calm it somehow down, or let’s put it more nicely, unless we give it a free but controlled playground, it might cause us troubles. It is like a cheeky kid.

For example, take insomnia, a typically modern problem. I know from experience how bad it can get, since when I was a masters student studying abroad, my mind was working 24 hours a day, and I suffered for a whole year of sleeping disorders. Last night this experience came up, but this time, a bit more wisely I tried to treat it by the means of yoga. I „yoked” my breath and just watched the inhalations and exhalations. A little night pranayama. It was not easy, but finally this way I managed to save a small portion of my night.

Today society is absolutely focused on praising the mind. Everyone goes to University to train the brain, let us be the nation of educated people. Of course, let all learn who wants to, but what exactly shall we study? We must be cautious in what we regard as true knowledge and what is only a brain game, pure reasoning. For example let’s see the Nobel price winners. That is real knowledge, isn’t it? But to write, based on a hundred previous articles, a hundred and one, that – in my opinion – is not knowledge. There is not much experience involved in that and altogether Life seems to be missing out of it. Yet both Nobel winning theories and dry academic reasonings are the products of the mind, aren’t they? Then where is the point? Is it on the mind or more precisely on its quality? Yes and no.  Of course out there you may find more clever or less clever people, but the main point lies elsewhere. What is essential is that a truly great scientific discovery requires a moment of inspiration, an insight, a little illumination, a divine idea or spark. Just think of the classic scenario of Newton and the apple. No matter how intelligent you are, if you are not given that revelation, there will be no new science. First you need that sparkle, coming from above, from pure consciousness. Here comes in the system of Yoga that places the focus on bringing man back to this pure conciousness so that the human can merge with the Oneness. But of course, to realize a great idea you will also need a trained mind, which is focused and capable of elaboration and realization.

The mind is just a tool, as the load bearing, harnessed horse. The jumping monkey will not create anything but mess and noise. The yoked, controlled mind however will do great things. Yoga yokes the mind by harnessing the breath. Therefore, slowly the events of our life will be brought into an intelligent sequence or order („Vi”), the tasks of the day will get consciously placed („nyasa”). We are not going to sleep for example during the day, and be active through the night, just to come back to the topic of insomnia. Meanwhile, gradually it will become clear, that everything is just part of a greater process, where not only the beginning and the end, but the process, the journey matters as well („krama”).

Watch your breathing during the day, whenever you remember to do so, and see consciously the link between your mental state, physical posture and the quality of the breath. Start knowing the energies inherent in you and use them for your benefit and for that of others.

Vinyasa Krama - a lélegzet mint az elme paripájának kötőféke

Álmatlan éjszakám volt és csak forgolódtam.  Biztos Te is voltál már úgy, hogy a tested fáradt és érzed is, hogy pihenni szeretne, de az elméd képtelen az alvásra. Csak pörög és megállíthatatlanul lefáraszt. Az ilyen mentális fáradtság aztán a legszörnyűbb, mert a testre is kihat, és másnap fizikailag is összetörtnek, meggyötörtnek érzed magadat. Ez a belső nyugtalanság még izomcsomókat is létrehozhat a testedben.

Éjjel nem tudom mi jött rám, de nagyon hülye érzések kavarogtak bennem. És közben eszembe jutott a hétvégi Jivamukti workshop. Ott hallottam először a Vinyasa Krama kifejezésről. „Vi” annyit jelent, hogy intelligens sorrend vagy sorozat, „nyasa” egyenlő tudatos elhelyezés, és a „krama” szó utal a folyamatra: arra ahogy eljutunk egyik ászanától a másikig közben nemcsak a két végpontra figyelve, hanem az átmeneteket is legalább ugyanannyira hangsúlyosnak tekintve. Tehát a vinyasa krama rendszerben  intelligensen és tudatosan sorozatba komponált ászanákat hajtunk végre, megfigyelve közben az egész folyamatot és abban minden egyes átvezető mozdulatot is. Mindezt könnyed Ujjayi légzéssel valósítjuk meg, ahol az egyenletes be- és kilégzés diktálta tempó segít minket fókuszban tartani. A Vinyasa Krama rendszerében a légzés olyan szerepet kap mint egy kötőfék, mint az elme megzabolázására szolgáló eszköz (Srivatsa Ramaswami).  

  

Igen, mert a jóga szó amellett, hogy azt jelenti „egyesülés”, van egy másik értelme is, amely pedig annyit tesz, hogy igába hajt, megzaboláz. Hú, ez kicsit korlátozóan hangzik, ezért a modern embernek gondolom nem is lenne túl szimpatikus, ha így kezdenék neki bemutatni  a jógát. Pedig ha őszinték vagyunk, akkor mindenki valahol vágyik a keretekre. Belül mindenki érzi, hogy az elme majma folyton ugrál és ha nem csillapítjuk le valahogy, ha nem szabunk neki egy, mondjuk inkább így, szabad és ellenőrzött játékteret, akkor képes arra, hogy romba döntsön. Olyan mint egy vásott kölyök.

Itt van például az insomnia, egy tipikusan mai tünet, és hajajj én már csak tudom, hogy mennyire kellemetlen, hiszen amikor Masters diák voltam külföldön és kábé 24 órában kattogott az agyam, egy évig ettől szenvedtem. Most éjjel is ez az élmény jött elő, de most már kicsit bölcsebben megpróbáltam magam a jógával kezelni. Megzaboláztam a lélegzetemet és csak figyeltem a ki és belégzéseket. Egy kis esti pránajáma. Nem volt könnyű, de végül ennek köszönhetően sikerült még megmenteni az éjszakámból egy kicsit.

A mai társadalom abszolút az elmét dicsőíti. Megy mindenki az egyetemre, hogy pallérozza az elméjét, hadd legyünk mi a kiművelt emberfők országa. Persze tanuljon mindenki, aki csak akar, de mit is? Vigyázni kell, hogy mit is tekintünk igazi tudásnak és mi az, ami csak okoskodás. Vegyük mondjuk a Nobel-díjasokat. Az igazán tudás, ugye? Egy száz tudományos cikkből összeollózott százegyedik cikk, az szerintem nem tudás. Nincs benne sok tapasztalat sem vélhetően, egyszerűen hiányzik belőle az élet. Pedig mind a kettő az elme szüleménye nem? Akkor az elmén illetve annak minőségén van a hangsúly? Igen is meg nem is. Persze vannak okosabb meg kevésbé okos emberek, de lényeg nem ebben rejlik. A lényeg az, hogy egy valóban nagy tudományos felfedezés alapvetően egy inspirációból, egy kis megvilágosodásból, egy ötletből, egy isteni szikrából fakad. Gondoljunk csak a klasszikus forgatókönyvre Newtonnal meg az almával. Lehet valaki bármilyen okos, de ha nem adatik meg neki ez a felismerés, akkor abból még nem lesz tudomány. Először kell a szikra, ami fentről jön , magából a tiszta tudatosságból fakad. Itt jön be a jóga, ami pont arra fekteti a hangsúlyt, hogy az ember visszataláljon ehhez a tiszta tudatossághoz és egyesülni tudjon azzal. De egy jó ötlethez kell aztán az edzett elme is, amely fókuszált és képes annak kidolgozására, megvalósítására. Az elme tehát csak egy eszköz, mint az igavonó ló, akit megzaboláztak. Az ugráló majom nem fog létrehozni semmit, csak zajt és felfordulást kelt maga körül. Az igába hajtott, kontrollált elme viszont nagy dolgokra képes.   

  

Az elmét a jóga pedig a légzés megzabolásával ragadja meg. Így szépen lassan az életünk eseményei is intelligens sorozatba rendeződhetnek (Vi), napjaink teendői és feladatai tudatos elhelyezésbe kerülhetnek (nyasa). Nem fogunk például nappal aludni és éjjel pörögni,csak hogy visszatérjek az alvászavar témájára. Közben pedig lassan kivilágosodhat, hogy minden egy nagy folyamat része, ahol nem csak a kiindulás és a végcélok a fontosak, hanem a folyamat az út is (krama).

Figyeld a légzésedet napközben, amikor csak eszedbe jut és tudatosítsd az összefüggést a mentális állapotaid, a fizikai testtartásod és a lélegzetvételed milyensége között. Lassan kezd el a benned rejlő energiákat megismerni, és állítsd őket a magad és mások szolgálatába.