Felkérést kaptunk Gergővel, hogy tartsunk Akrokommandót, vagyis akrobatikus jógafoglalkozást az első magyar Lélekünnep fesztiválon. Ígéretesnek tűnt a program már elöljáróban is, sok színvonalas spirituális zenésszel és mindenféle jóga programokkal (ashtanga, vinyasa flow). Ami mondjuk az egyik nagy érdekessége volt a programnak, az az volt, hogy a fesztivált eleve alkoholmentesnek és vegetáriánusnak hirdették. Fesztivál pia és jó nagy húsos kaják nélkül? Lehet itt egyáltalán jól érezni magunkat?
Az emberek többsége valószínűleg a húst még el tudná engedni a szórakozáshoz, de az alkoholt? Bevett tétel, hogy a mulatozáshoz inni kell. Ez olyan virtus is a férfiak között főleg, hogy egy nagy parti során ki bír többet.
Érdekes, hogy egy ideje én személy szerint egyre rosszabbul bírom az alkoholt. Nem mintha valaha is egy nagy ivós lettem volna, de mostanság hogy már egy jó ideje vega vagyok, meg nagyon sokat jógázok intenzíven, egyszerűen azt vettem észre, hogy a múltkor, amikor kaptam egy üveg sört, alig bírtam egy fél pohárnyit is meginni, annyira nem kívánta a testem.
De ez én vagyok, viszont vajon mennyire tudják magukat az emberek jól érezni alkohol nélkül?
Hát ez a fesztivál bemutatta, hogy nagyon is jól. Elképesztő volt nézni, hogy itt csak úgy cikáztak az emberek át az egyik mozgásos programról a másikra. Reggel 8-kor már sokan kint jógáztak, hogy aztán a reggelit követően akro jógázzanak velünk, aztán meg már szaladt át a társaság Niázni a fűbe. Fantasztikus élmény volt ez a konstans transz, amely teljesen spontán jött. Lélek ünnep, milyen találó a név. A név kötelez, és a fesztivál valóban lélekemelő is lett. Kézzelfogható volt az öröm energia a népekben.
Emlékszem, éppen még emésztgettem az ebédemet, de annyira áradt az öröm a füvön táncoló Niázó csapatból, hogy amikor megszólalt egy kicsit pörgősebb szám, én sem bírtam már magammal, csak rohantam oda, ledobtam a szandálomat és beálltam a mezítlábas táncolókhoz. Ég és föld között, mint egy kisgyerek úgy ugrándoztam. A Niát vezető hölgy a végén széles mosollyal megjegyezte, hogy milyen ügyesek vagyunk, mert most nekünk egy abszolút haladó órát tartott és máskülönben csak egy szabad táncot szokott beletenni, de most látva a felszabadultságunkat négyet is betett. Hát igen, a felszabaduló energiák ezt simán elviselték:) Sőt én azt láttam az embereken, hogy nemhogy elfáradtak volna, hanem éppen hogy töltődtek.
Az is nagyon érdekes volt, ahogy második nap délelőtt a reggeli után az Életfa Mantra kör koncertet adott, és bevontak mindenkit a táncolásba. Engem húztak be először és nem is tudom mi lelt, de semmi gátlás nem maradt bennem, csak hagytam hogy a zene mozgasson, hogy a Lajos bácsi, a kis házi sámánuk "megbűvöljön" a sámándobjával és a fiatalos lelkesedésével. Aztán már mindenki bent volt és egyszerre énekeltük egy szinte rituálissá alakuló körtáncban "Áldás, áldás.. jöjjön, jöjjön, jöjjön...". Fantasztikus pillanat volt. Felülről egy vékony vászontetőn keresztül sütött a nap és egyszerre lüktetett mindenkiben a Lélek. Egy pillanatra megélhettük az egységet, önmagunkkal, másokkal, a Nappal, a természettel, a mindennel.
Az Akrokommandó órái is nagyon jól sikerültek. Fantasztikus volt hallgatni, ahogy valaki elmesélte, hogy nem is hitte volna, hogy itt ezekre képes lesz, meg hogy mennyire merev volt itt-ott, de most a közösség ereje által a workshop végére úgy érezte kilazult az évek óta merev csipője.
A közösség és a közös szándék az ami a legjobban tölt. A jó társaság, a megfelelő emberi környezet az Ayurvéda szerint az egészség alapfeltétele. Ha ilyen közegben vagyunk tényleg nem kell sem alkohol, sem bármilyen más szerek. A lélek önmagától feltöltődik, ha lelkes környezetbe kerül.
Kívánom mindenkinek, hogy velünk tudjon tartani jövőre.
Addig is keressétek a jó társaságokat, és tapasztaljátok meg, hogy az igazi emelkedett hangulathoz csupán lélekemelő emberekre és programokra van szükség, semmi másra.
Az emberek többsége valószínűleg a húst még el tudná engedni a szórakozáshoz, de az alkoholt? Bevett tétel, hogy a mulatozáshoz inni kell. Ez olyan virtus is a férfiak között főleg, hogy egy nagy parti során ki bír többet.
Érdekes, hogy egy ideje én személy szerint egyre rosszabbul bírom az alkoholt. Nem mintha valaha is egy nagy ivós lettem volna, de mostanság hogy már egy jó ideje vega vagyok, meg nagyon sokat jógázok intenzíven, egyszerűen azt vettem észre, hogy a múltkor, amikor kaptam egy üveg sört, alig bírtam egy fél pohárnyit is meginni, annyira nem kívánta a testem.
De ez én vagyok, viszont vajon mennyire tudják magukat az emberek jól érezni alkohol nélkül?
Hát ez a fesztivál bemutatta, hogy nagyon is jól. Elképesztő volt nézni, hogy itt csak úgy cikáztak az emberek át az egyik mozgásos programról a másikra. Reggel 8-kor már sokan kint jógáztak, hogy aztán a reggelit követően akro jógázzanak velünk, aztán meg már szaladt át a társaság Niázni a fűbe. Fantasztikus élmény volt ez a konstans transz, amely teljesen spontán jött. Lélek ünnep, milyen találó a név. A név kötelez, és a fesztivál valóban lélekemelő is lett. Kézzelfogható volt az öröm energia a népekben.
Emlékszem, éppen még emésztgettem az ebédemet, de annyira áradt az öröm a füvön táncoló Niázó csapatból, hogy amikor megszólalt egy kicsit pörgősebb szám, én sem bírtam már magammal, csak rohantam oda, ledobtam a szandálomat és beálltam a mezítlábas táncolókhoz. Ég és föld között, mint egy kisgyerek úgy ugrándoztam. A Niát vezető hölgy a végén széles mosollyal megjegyezte, hogy milyen ügyesek vagyunk, mert most nekünk egy abszolút haladó órát tartott és máskülönben csak egy szabad táncot szokott beletenni, de most látva a felszabadultságunkat négyet is betett. Hát igen, a felszabaduló energiák ezt simán elviselték:) Sőt én azt láttam az embereken, hogy nemhogy elfáradtak volna, hanem éppen hogy töltődtek.
Az is nagyon érdekes volt, ahogy második nap délelőtt a reggeli után az Életfa Mantra kör koncertet adott, és bevontak mindenkit a táncolásba. Engem húztak be először és nem is tudom mi lelt, de semmi gátlás nem maradt bennem, csak hagytam hogy a zene mozgasson, hogy a Lajos bácsi, a kis házi sámánuk "megbűvöljön" a sámándobjával és a fiatalos lelkesedésével. Aztán már mindenki bent volt és egyszerre énekeltük egy szinte rituálissá alakuló körtáncban "Áldás, áldás.. jöjjön, jöjjön, jöjjön...". Fantasztikus pillanat volt. Felülről egy vékony vászontetőn keresztül sütött a nap és egyszerre lüktetett mindenkiben a Lélek. Egy pillanatra megélhettük az egységet, önmagunkkal, másokkal, a Nappal, a természettel, a mindennel.
Az Akrokommandó órái is nagyon jól sikerültek. Fantasztikus volt hallgatni, ahogy valaki elmesélte, hogy nem is hitte volna, hogy itt ezekre képes lesz, meg hogy mennyire merev volt itt-ott, de most a közösség ereje által a workshop végére úgy érezte kilazult az évek óta merev csipője.
A közösség és a közös szándék az ami a legjobban tölt. A jó társaság, a megfelelő emberi környezet az Ayurvéda szerint az egészség alapfeltétele. Ha ilyen közegben vagyunk tényleg nem kell sem alkohol, sem bármilyen más szerek. A lélek önmagától feltöltődik, ha lelkes környezetbe kerül.
Kívánom mindenkinek, hogy velünk tudjon tartani jövőre.
Addig is keressétek a jó társaságokat, és tapasztaljátok meg, hogy az igazi emelkedett hangulathoz csupán lélekemelő emberekre és programokra van szükség, semmi másra.
