Édeskömény ágyon pirított füstölt tofu káposztás stafírunggal

Egy kis fej káposzta kb egyharmadát vékony szeletekre vágtam. Felszeleteltem az édesköményt is, felkarikáztam a répát és vékonyra vágtam a lilahagymát.

Olajon megpirítottam a koriander magokat, köményt, egy kevés szerecsendiót és garam masalát. Mehetett bele a hagyma, egy kis só, majd a káposzta. Lefedtem, s egy kis sóval meg egy pici köménnyel meghintve hagytam tovább párolódni. Majd amikor már puhult, hozzátettem a sárgarépát meg megszórtam egy fél marék mazsolával. Pici víz, és csak lefedve pároltam.

Mellette egy serpenyőben olajat hevítettem egy kis koriandermaggal meg köménnyel és egy maradék kevés ánizskaporral. Rádobtam a sercegő masalára a vékonyra szelt édesköményt, só nélkül csak szójaszósszal vadítottam. Majd kis várakozás után hozzáadtam végül a vékony darabokra vágott füstölt tofut. Ha vékonyra vágjuk a tofut, akkor jobban átsül és ízletes falattá válik nem lesz olyan gumiszerű ízetlen vacak, még akkor sem, ha elfelejtettük volna előtte beáztatni valamilyen fűszeres szószba. Közepes lángon hagytam, hogy szépen barnára piruljanak, mint a lányok a strandon.:)

A végén együtt tálaltam őket. Íme az eredmény.

A tofu leginkább a Pittáknak kitűnő étek, Vatáknál és Kapha típusoknál gázosodást vagy dugulást okozhat, de mégis a nagy fehérjetartalom miatt (közel 40%-a fehérje, ami gyakorlatilag olyan magas mintha csirkét ennénk 44%-os fehérjetartalommal) nem érdemes kihagyni az étlapunkról. Hogy megszelidítsem a tofu szeletkéket és azok könnyebben emészthetőek legyenek pláne ezen a változó időjárású, szeles (Vata) napon, édesköménnyel hűsítettem a kedélyeket, no meg egy kis ánizskaporral. Ez a két összetevő hűsítő hatása miatt még külön jól is esik ebben az egyébként füllesztő időben. Tényleg nagyon furcsa nap van, egyszerre hideg-meleg, fülledt és párás, de ködös meg szeles. Teljességel rapszódikus. Ilyenkor tényleg az a legjobb, ha az ember eszik egy nagyon finomat.

Tegnap a városban ebédeltem és megint sikerült valami teljesen ízetlen és semmilyen kaját kifognom, ma végképp ki kellett elégítenem az ízlelőbimbóimat. De sikerült is:) Mennyire más, ha én főzök, szeretettel, kreativitással és jókedvvel.

A saját ebéd elkészítéséhez való jogot még mindig fel kéne venni az emberi jogok közé.  

Nyári Vata-Pitta hőség-bőség tál - Céklás kel

Végre megint egy főzős bejegyzés. Legalábbis ma megint olyan jót sikerült alkotnom, hogy meg kell osztanom.
Három éve még az IBS (irritábilis bél szindróma) fogságában szenvedtem, és gyakorlatilag teljesen el is ment minden ételtől a kedvem. Talán pont ezért van az, hogy amikor sikerül egy igazán jót főznöm-ennem, akkor különösen boldog vagyok.
Ez ma is így volt. Már a készülődésemet, a főzés fázisát is valamiféle örömteli várakozás kísérte, és a végeredmény "tányérnyalósra" sikeredett. Az ilyen ebédeimben az a legjobb, hogy annyira kielégítenek, hogy utána nem is nagyon leszek már éhes.

No hát akkor álljon itt a mai menü: céklás kel mozzarellával Vata-Pitta módra.

Egy kis olajon "megpattintottam", vagyis hagytam kipattogni a szokásos kömény, koriander alapot, amelyhez ma került még ánizskapor és szárított metélőhagyma is. Az ánizskaprot azért tettem, mert szerettem volna fokozni a Vatának nagyon fontos édes ízt, illetve segíteni az egyébként kicsit gázos kel emésztését, és a metélőhagyma csípőssége is ezt hívatott támogatni. Majd hozzáadtam egy kevés tökmagot és amikor már hallottam, hogy az is pattog, akkor belekevertem a lilahagymát is.
A lilahagyma amúgy is nagy kedvenc. Csípős, de egyszerre édes íz is, amely egyszerre megmozgatja a Vata és a Pitta típusú ember ízlelőbimbóit is.

Kis idő múlva hozzákevertem a kis kockákra vágott céklát is. A cékla egy olyan zöldség, amelyet az érzékeny gyomrú és váltakozó emésztő tűzzel rendelkező Vatáink is rendszeresen, heti több alkalommal is nyugodtan fogyaszthatnak. Kicsi sót tettem hozzá, de hogy egyszerre az édes íz is megmaradjon, sőt fokozódjon, tettem hozzá egy kis mazsolát is.

A következő fő összetevőnk a kelkáposzta volt. Mostanában többször éreztem már különös vonzalmat e csodálatos, a zöld paletta egész színorgiáját felvonultató virágszerű zöldség iránt. Külön íncsiklandónak tartom egyébként is azt, amikor a levél széle egy kicsit megég és olyan édeskés zamatos lesz, de egyszerre kesernyés is. Nem véletlen, hogy nem ajánlják Vata típusú embereknek, hiszen a keserű íz maga a levegő és éter keveréke, vagyis az abszolút Vata minőség. Így fogyasztása maximum hetente egyszer javallott, de legalábbis nem túl gyakran és csakis főzve vagy párolva. Persze az ayurvédában lehetőség van az egyébként nem ideális összetevők megszelidítésére is, nevezetesen a helyes fűszerezéssel. Káposztafélék esetén a gázképződés ellensúlyozására tökéletes a kömény, a bors, az édekömény, az ánizskapor, a chili vagy a garam masala. Tekintettel a kint tomboló hőségre, inkább a hűsítő verziót választottam és ezért az ánizskaprot és metélőhagymát. 

Tehát egy abszolút vata kiegyenlítő zöldséget így tudtam összepárosítani egy vata kibillentő zöldséggel, és elmondhatom, hogy nem is sikertelenül, ugyanis nem volt sem puffadásom, sem egyéb gázos sztorim  utána. 

Mikor már kezdett egész szépen összefőni az étel, tettem bele a biztonság kedvéért még egy kevés frissen reszelt gyömbért is. A gyömbér egyébként is alapvető ayurvédikus összetevő, de most nyáron, ha lehet még inkább állandó vendége az ételeimnek és italaimnak (hm azok a gyömbéres limonádék:), hogy segítse az agnit ébren maradni ebben az eszement melegben. 

Közben előkészítettem a mozzarellát. Felszeleteltem, megszórtam Maldon sóval (a legjobb só legalábbis nekem), majd ráreszeltem egy kis vegyes borskeveréket, meghintettem kevés bazsalikommal. Aztán szezámolajjal nyakonöntöttem az egészet néhány jóleső mozdulattal és spricceltem rá egy kis frissen facsart citromlevet is. A mozzarella a könnyebb sajtok közé tartozik így könnyebb az emésztése még a nyári kánikulában meggyengült agnival is. Persze azért egy kis bors mindig jót tesz neki, hogy még könnyebben befogadja a szervezetünk. 

A végén egy tányérra halmoztam a zöldségeket (hm, közben csodás színű levet is eresztettek), és betakargattam őket néhány mozzarella szelettel.

Az ételem összhatásában sós-édeskés lett, tehát a Vatát leginkább kiegyenlítő ízkombinációt sikerült elérnem, mellette megjelent egy kis kesernyés árnyalat is a kel miatt. Az össszetevők szintjén pedig amellett, hogy ízletes ételt alkottam, még nagyon egészségeset is sikerült, mert a cékla antioxidáns és méregtelenítő hatását sikerült kombinálni a kelkáposzta rákmegelőző hatásával. 

Mindenkinek jó étvágyat! 

Hőségriadó és a lélek tüze

Meleg van. Mindenki szenved a Naptól. Ingerültek az emberek és mindenkiben majd elpattan az ütő.
Az ártó tűz mindenkit megperzsel.

Tegnap felszálltam a villamosra és az a következő megállónál hatalmasat fékezett, elütött egy embert. A középkorú férfit átlökte a szerelvény a korláton és ő kizuhant a párhuzamosan futó úttestre, ahol a fejét még elkapta egy autó lökhárítója is. A férfi csak feküdt a forró aszfalton és fejéből patakokban zúdult ki a vérvörös élet. A 4-es 6-osnál megállt az élet.

Törékeny az ember, de nem áll meg a pörgés, mindenki robog tovább, siet, mert amúgy is ingerült, hogy késésben van. Én elremegek egy kis imát röptében, és igyekszem kiengedni magamból a septiben belém szállt remegést. Karma vagy sors, sose tudjuk kinek mi van megírva.
Sokszor, már szállóigeként emlegetjük, hogy a holnapra nincs garancia, de mennyiszer gondoljuk komolyan.

Nem a negatívumot akartam ezzel erősíteni, hanem a lelkesedésedet. Minden nap egy lehetőség, hiszen minden nap egy új esély. Ha csak arra gondolsz, mekkora áldás már az, hogy ma te itt vagy, emberként, annyi élet és újjászületés után. Voltál már őrjöngő láva, mely a Föld mélyében szunnyad, magában hordozva az egész életet, majd abból lettél kő, és talaj, azon növény, fű, fa, virág, fejlődtél és lettél állat, ezerarcú, ezer megoldással. Éltél, küzdöttél a fennmaradásért, a táplálékért, az utódnemzésért. De végül embernek születtél. Megkaptad az esélyt arra, hogy túllépj és meghaladd az emberi határokat.

Ha ma olvasod ezt az írást, gondold végig, mennyire hálás lehetsz már csak azért is, hogy embernek születtél, most és ide. A hála az életedért örömöt szül, felemel a mindennapok nyűgjein és tudatosítja benned, hogy több vagy mint a rohanás és a feszülés.

Néha jó megállni ebben a melegben és a tomboló tűz kapcsán arra a belső tűzre gondolni, amely minden nap hajt bennünket. Ami az életet jelenti belül, a lelkünk erejét, és amely a legdrágább számunkra.