Manapság
általános népbetegség lett a fiatal felnőttek körében a
munkával és hivatással való elégedetlenség. Talán pont Te is
ezzel a dilemmával küzdesz: szereted a munkád adta kényelmet, de
nem igazán élvezed azt, amit csinálsz. Van, aki csak elvan, mint a
befőtt, de van olyan is, akit napról-napra, hétről-hétre, vagy
akár évről-évre foglalkoztat a kérdés: hogyan váltsak?
Csak
emlékezz vissza, gyerekkorodban mi szerettél volna lenni? Azt
csinálod ma is? Ha szeretsz énekelni, rajzolni, tervezni, kreatívan
alkotni, akkor arra ad most lehetőséget a jelenlegi munkahelyed?
Legszívesebben virágkötészettel foglalkoznál, vagy gyerekekkel
festenél, vagy kályhákat terveznél, vagy egy farmon élnél és
biogazdálkodnál? Ugye te is szövögetsz még mindig hasonló
álmokat és vágyakat, csak aztán mindig jön a lesújtó valóság,
hogy „de hát ebből nem lehet megélni”?
Ezt
zengi körülötted mindenki, a család, a barátok, a „közvélemény”.
Pedig néha azért te is irigykedve veszed észre, hogy azért vannak
olyanok, akik „megcsinálták”. Ilyenkor még mérgesebb vagy
magadra, hogy Te miért nem tudsz így élni. Ördögi kör és
lehúzó örvény. Ebbe csak belebetegedni lehet.
Az
Ayurvéda egyik, az egészség szempontjából meghatározó fogalma
a Vihara. A szó maga annyit jelent, hogy tevékenység, vagyi olyan
cselekedetek, amelyek meghatározóak az egészség szempontjából.
Az Ayurvédikus szakzsargon tehát vihara alatt tárgyalja azokat az
alapvető életmódbeli tanácsokat, illetve megfelelő külső,
fizikai gyakorlatokat, amelyek elengedhetetlenek az egészség
megőrzéséhez. Ezek a külső tevékenységek magukba foglalják az
ayurvédikus elvek szerinti napirend követését (dinacharya), a
megfelelő testmozgás beépítését a mindennapjainkba (yoga). Ha
ezeket követjük, akkor összhangban leszünk a természettel, a
saját belső ritmusunkkal és az elménk is kiegyensúlyozott
állapotba kerül. Ez az egészség alapja. Ellenben a nem megfelelő
környezet, illetve a nem megfelelő testmozgás megbetegít
bennünket.
A mai életmód alapvetően mozgásszegény. Aki ábrándos szemmel tekintget kifele az üvegpalotára emlékeztető irodaház ablakán, valószínűleg olyan álommunkáról álmodozik, ahol nincs egy asztalhoz, és főleg nincs egy vibráló lelketlen képernyőhöz láncolva.
Ha
neked egy ilyen környezet megfelel és kielégít, ha szereted, amit
csinálsz, akkor természetesen nincs probléma, hiszen a belső
világod összhangban van a külsővel. Egységben vagy azzal, amit
csinálsz. De ha nem ez a helyzet, akkor csak bátorítani tudlak,
hogy változtass, minél előbb, ugyanis a testi és lelki egészséged
van veszélyben.
Váltani
nem könnyű, viszont már unalomig rágott csontként ismerjük
azokat az univerzális tételeket, mely szerint aki kér, az kap, aki
rááll a karmikus útjára, annak igenis megjön a segítség a
céljai eléréséhez. Számtalan könyv és elmélet beszél erről
a jelenségről, de hányan hisszük el és alkalmazzuk valójában.
Indiában
van egy mondás: ha valaki sikeres az életben, akkor arra azt
mondják, hogy elérte a yoga bhogát, vagyis a jóga eredményeként
a földi élvezeteket. Ez a mondás is jelzi, hogy Indiában a jóga
fogalmát mennyire általánosan és univerzális értelemben
használják. Ebben a kontextusban a jóga nem arról szól, hogy
valaki mennyit ászanázott, pránajámázott, vagy meditált. A
mondás pusztán arra utal, hogy valaki teljesen egységbe került
azzal, amit csinál. Egy a külső tevékenységével, és senki meg
sem kérdőjelezi, hogy neki mást kellene csinálnia.
Érdekes
foglalkozások vannak ebben a világban. Én például nagyon
szerettem volna mindig is David Attenborough lenni, de akár
mondhattam volna Ken Robinsont vagy Kepes Andrást is. Mert ezek az
emberek egyek azzal, amit csinálnak. Nincs is meghatározás a
foglalkozásukra igazán, mert ők csak élik a saját belső
valóságukat és ez egészen különös külső tevékenységekben
jelentkezik. Nincs arra igazán recept sem, hogy ők hogyan váltak
azzá, amivé. Talán csak annyi, hogy nem hagyták magukat
lebeszélni az álmaikról és nem hallgattak mások véleményére.
Ahogy Steve Jobs, amikor a közvéleménykutatás fontosságáról
faggaták megjegyezte: „Nem kutatni akarom a közvéleményt, hanem
formálni.”
Az
ilyen emberek mindig a saját belső zenéjükre táncolnak, és
hagyják, hogy a lelkük intuíciója irányítsa a döntéseiket.
Egységben, unióban, jógában léteznek a saját belső, felső
énükkel.Nem engednek utat a kételynek, hanem csak „teszik a
dolgukat”.
Dönts,
megbetegíted-e magadat egy szánalmas középszerű élettel, vagy
pedig a neked legmegfelelőbb életmódot választod az ahhoz
leginkább igazodó tevékenyéggel (vihara). A helyes étkezés
(amit magunkba engedünk – ahara) után a vihara, a helyes életmód
és helyes tevékenység, a hozzánk illő hivatás választása az
egészségünk legfontosabb pillére.
