Mostanában furcsa nyughatatlanság gyötör. Tulajdonképpen nincs semmi baj, minden végülis jól megy, és mégis....szinte napi rendszerességgel elfog a kétely és hirtelen olyan morgolódós hangulatban találom magam. Annyira sűrűek a napok, hogy sokszor nehéz rápillantani kívülről magamra. Pedig érzem, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon kibillent belül. Semmivel sem vagyok elégedett, egyfajta önmarcangoló maximalizmus vesz erőt rajtam.
Santosha, mondja a második Niyama. A Niyamak az Ashtanga jóga Patandzsali által összefoglalt rendszerében azokat a pozitív előírásokat, vagy magatartásmintákat jelentik, amelyek valójában a mentálhigiéniés egészségünk alapelemei. Tisztaság (sauca), Megelégedés (santosha), Önfegyelem (tapas), Öntanulmányozás (svadhyaya), és a felsőbb akarat, az isteni tisztelete (Ishwara Pranidhana). Ezek hiányában képtelen az ember kiteljesedni. Miért? Hiszen ezek nélkül annyi kosz, füst, kiéégés, kuszaság és sötétség lesz benne, amely mellett elhomályosul a lényeg. Amely mellett képtelenség meglelni azt a fajta belső nyugalmat, amely alapvető fontosságú nemcsak a spirituális élethez, de elsősorban a fizikai egészség megőrzéséhez. A betegségek nagy részét lelki okokra lehet visszavezetni. Még egy olyan egyszerű dolog mint egy influenza sem olyan egyszerű képlet. Nem, nem az van, hogy jön a baci vagy a csúnya vírus és Te bekapod és kémia és ennyi. Normális esetben a szervezetünk teljesen tökéletesen meg tud küzdeni az ilyenfajta nemkívánatos betolakodókkal. Ellenben legyengült szervezettel sokkal nehezebb lesz megbírkózni az ilyen kórokozókkal.
A legyengült immunrendszer felelős a legtöbb betegség kialakulásáért, annak meggyegyüngélése pedig alapvetően két dologra vezethető vissza: a helytelen étkezésre és/vagy a nem megfelelő pszichés állapotra (stressz és pszichoszomatikus megbetegedések).
Én már nagyon régen voltam beteg. Alapvetően helyesen és tisztán táplálkozom, a lehető legtöbbször magam készítem el az ételeimet és minőségi alapanyagokat használok. Ennek ellenére most mégis megbetegedtem. Csúnyán. Elkapott az influenza. Mentem persze töretlenül tanítani, mert ugye nem állhat meg az élet. A jógatanár nem beteg, és egyáltalán általában kiegyensúlyozott és boldog ember “kell” legyen. Ez az image. Ennek kell megfelelni. Illetve hajtom magam, mert olyan vagyok, hogy csak adok és adok. De az élet néha leállít, ha nem értünk a szép szóból.
Meg kell jegyeznem, hogy legalább a tanítványaim nagyon kedvesen megnyugtattak, hogy csak legyek olyan, amilyen vagyok, meg nyugodtan vállaljam azt ami van, legyek velük őszinte, abban meg pláne támogattak, hogy inkább gyógyuljak meg.
Pár napot követően nem is bírtam tovább, egy hét lázas jóga után a szombati órámat lemondtam. Pihentem, illetve még az is nehezen ment, mert mindig pörgött az agyam a teendőkön. A beteg napjaimat is relatíve sok aktivitással töltöttem. A lázas állapotok közötti nyugodtabb időszakok rögtön feledtették velem a kór okozta kínt, de amint megint rámtört az egész testre kiterjedő végtagfájás és a szédülős láz, rögtön sajnáltam magam és azt kérdeztem: Mikor lesz ennek már vége?
Annyira “magamon kívül” voltam, illetve annyira elfeledtem a központomat, hogy még arra sem nagyon szakítottam időt, hogy egy kicsit reiki energiával gyógyítgassam magam energetikai szinten. Pedig egyébként nagyon jól reagálok a reikire és már nagyobb betegségeknél is rendbe hozott. Egyszerűen nem tudtam odafigyelni semmire. Illetve csak arra, hogy lázasan kerestem az okát: Miért betegedtem meg?
Mostanra már elmúlt a láz, de egy dologra figyelmes lettem. Hiába nincsenek fizikai tünetei, de a lázas-fájós és a nyugodt-lelkes állapotok váltakozása valahogy mentális szinten megmaradt. Mostanában rengeteg jó, sőt rendkívüli dolog történik velem, mégis, amint egy kicsit is enyhül ez a “jól vagyok, minden csodás” érzés, máris rámtör az elégedetlenkedés. Még akkor is, ha éppen nem tudom szavakba ölteni, ott van mint egy furcsa hangulat, ami csak úgy előjön.
Megelégedés, talán az egyik legnehezebbike a niyamaknak. Most a betegség nálam jelzés volt, és legalább kinyitotta a szemem. Az elégedetlenkedés okozta legbelül a megbetegedésemet, és most ugyanott folytatom? Nem! Tanulni kell a betegségekből. Pláne, ha sikerült megfejtenem az okát.
Néha kell egy kis szünet. Ha jön valami elragadó érzelem, nem árt, ha az ember kicsit ki tud állni. Egy pillanatra magára pillantani, kívülről, felülről. És meglátni, hogy mi történik. Az elégedetlenkedés füstölgést jelent, egy olyan kellemetlen füstös réteg keletkezését az elmében, amely aztán megakadályoz a tisztánlátásban. A füstöt a tűzbe hulló méreganyagok okozzák, a mérgek, a mérgelődés pedig maga az elégedetlenség. A jóga és az Ayurvéda célja a bennünk lobogó tűz, a lélek tüzének illetve a test és elme különböző tüzeinek (különféle agnik) a tisztán tartása. Ezáltal mehetünk az emberi kiteljesedés felé, és ezáltal őrizhetjük meg egészségünket.
Ha rámtör most ez a rosszul érzem magam hangulat, amit nem is tudok megmagyarázni, akkor csak ezt suttogom: Santosha. Veszek egy nagy levegőt, és egy pillanatra számba veszem miért is tudok hálát adni a napomban. Elkezdek gyönyörködni a dolgaimban, a sikereimben, abban ami körbevesz. Az elégedetlenkedés beteggé tesz. Hagyd el a morcoskodást. A méltatlankodás legjobb ellenszere a hálaadás. Nemrég volt a Hálaadás napja. Én pont akkortájt betegedtem meg. Ez az én konklúzióm ebből a betegségből. Legyetek okosak, és tanuljatok a más kárán.
Santosha, Santosha, Santosha.
