Yoga, Ayurveda and acro yoga in Budapest - classes, philosophy also in English

2011. április 27., szerda

Stress relief and Yoga – Vata balancing series for all who suffer from anxiety


This mornining I woke up very tired and nervous. I had nightmares, therefore I could not get a proper sleep. My head was in pain and I felt tense everywhere. Anxiety, inquietude and flying thoughts were all signs that my Vata dosha went out of balance. I could feel the stress in all my pores and I knew that I had to „yoga it out” immediately.

Surely, you all had such moments when stress invaded your body completely, so I thought I will share today this Vata balancing series inspired by my morning practice.

First of all, when all your movements are erratic, your mind is running in all directions and you are simply unable to stay still, it is best to start practice with a little soothing pranayama. I suggest the alternate nostril breathing through the left nostril called Chandra Bhedana breathing. For this, sit in vajrasana on your heels and prepare your hands. Block your right nostril and then breathe in through the left nostril. If it feels comfortable you can hold the breath for a short period, then exhale on the right side. Switch and block again the right nostril and inhale on the left side. Left right, left right. Repeat at least ten times and then do five full yogic breaths. This morning I was just so excited that I felt unable to practice full yogic breathing. The alternate nostril breathing is a little more diverse and moving so it led me gently away from the rajasic stir to the sattvic and wholesome full yogic breath.

To warm up I did six rounds of Surya Namaskar with Surya mantras. Mantras help to engage your mind and to turn your attention inwards. If your mind is so troubled then mantras are really helpful. They are like crutches.

I continued with three stable standing poses: Parvatasana, Utkatasana, Vrksasana. In all these postures I focused on Stability, the quality I was missing so much in that moment.

To follow up I practised some more strenuous poses to feel my grounded pillars, my legs: Virabhadrasana III, Eka pada prasaranasana, ardha hanumanasana, parsvakonasana, dwi pada prasaranasana or plank pose held with alternately raised legs, and at the end, after repeating all on both sides, I took a rest in Adho mukha svanasana, downward facing dog. While doing these poses, I repeated internally „On a firm basis, I grow high up to the sky”. Such personal mantras always help to match the practice to your individual needs. This self-knowledge based practice is the foundation of Ayurvedic yoga.

Then I did urdhva prasarita eka padasana, the standing split. You shall not be scared off by the name, there is no need to do the full pose at your first attempt, but at least start to prepare your pose with some preliminary steps. Holding this pose you can really feel the stability of the Earth touching you through the palms and the supporting sole. Inhale this grounding force and observe how it carries your legs higher as you push your hands into the floor.

Holding Malasana longer is a very useful pose for Vatas. The slow repetition of going from Malasana to Uttanasana and back a couple of times is also beneficial. Malasana helps to open the hips, which is one of the biggest bone in the body, so one of the main sites of Vata accumulation. In addition, Vata is eliminated downwards from the body which is highly promoted by this posture. From Malasana I went to Kaakasana, the Crow and then up to headstand, first with alternate legs and then into the final pose. Then I reposed in the reclining hero, or adho mukha virasana. This pose further opens the hips, takes you even closer to the earth so that you can experience its upholding, preserving power.

With this calm transition I arrived to my closing sequence: janu shirshasana, paschimottanasana, kurmasana and yoga nidrasana. These latter two I hold really long, while during the forward bends I repeated the mantra RAM. I chanted it out loud about fifteen times. The chanting helped me to deepen my breath not to mention that RAM is a very stabilizing and nurturing mantra giving you strength, stability and a brave heart. A very good choice for Vata.

Finally, I finished with nadi shodana alternate nostril breathing and then with a 20 minutes meditation. I remembered my Mysore teacher, Acharya Venkatesh giving us the instruction during the Christmas meditation to focus on the heart of Jesus. I was touched that it was possible to do devotional meditation with Christian symbols. Yoga is so universal and welcoming. All should focus on what is close to their hearts. Slightly after Easter, I thought, the love of Christ is a very appropriate choice. I imagined the love energy flowing from his heart. I opened myself and invited this energy to enter my heart. I had a beautiful meditation this morning. It is just interesting why I could never experience the same way before the validity of the say so often repeated in the church that you shall open your heart to Jesus, and let him fill your whole being. But the Divine is always knocking at your door.

Vatas, who are by nature very active and moving and who will be more inclined to do karma yoga, the yoga of action, might find it rather difficult to practice devotional meditation invoking divine qualities, the yoga of love and devotion, bhakti. On the other hand, if you feel the protective hug of the nurturing Divine Love, you will be able to balance out disturbing Vata energies and keep yourself in a healthy harmony.

At the end, I finished today’s practice with a clear mind, calm nerves and the headache caused by sleeping troubles was also gone.

Stresszoldás és jóga – Vata kiegyenlítő sorozat mindenkinek, akit nyugtalanság gyötör


Ma reggelre nagyon fáradtan és izgatottan ébredtem. Rémálmaim voltak az éjszaka és nem tudtam rendesen pihenni. Fájt a fejem is és tele voltam szorongással. Az idegesség, a nyugtalanság és a repkedő gondolatok mind a Vata doshám egyensúlyból való kibillenésére utaltak. Minden porcikámban éreztem a stresszt és tudtam, most sürgősen ki kell jógáznom ezt magamból.

Mindenki élt már meg ilyen pillanatokat, amikor a stressz teljesen eluralkodott a testén, így álljon itt  most segítségül egy Vata kiegyensúlyozó sorozat, amit a ma reggeli gyakorlásom inspirált.

Először is, amikor kapkodó minden mozdulatod, szalad mindenfelé az elméd és képtelen vagy nyugodtan megmaradni, akkor legjobb a gyakorlást egy kis nyugtató pránajámával kezdeni. Javaslom a bal orrlukas Chandra Bhedana légzést. Ehhez ülj le vajrasanába a sarkadra, és készítsd elő a kezedet. Fogd be a jobb orrlukat és mélyen szívd be a levegőt a balon át. Ha jólesik, picit bent is tarthatod, majd kifújod a jobbon keresztül. Aztán megint váltasz, befogod  a jobb orrlukat és kezded a beszívást megint a bal orrlukon át. Bal jobb, bal jobb. Végezd el a gyakorlatot legalább tízszer majd zárd öt teljes jógalégzéssel a kört. Én ma reggel annyira izgatott voltam, hogy egyszerűen szinte képtelennek éreztem magam a teljes jógalégzésre. A váltott orrlukas légzés viszont kicsit „változatosabb”, mozgalmasabb, így könnyebben elvezetett a rajaszikus felkavartságtól a szattvikusabb és nyugodtabb teljes jógalégzéshez.  

Utána bemelegítésként végeztem 6 kör Napüdvözlést surya mantrákkal. A mantra segít lekötni az elmédet és befele fordítani a figyelmedet. Ha az ember agya ennyire gondterhelt, akkor a mantra olyan mint egy mankó. Mantra mankó.

Három nagyon stabil álló pózzal folytattam: Parvatasana, Utkatasana, Vrksasana. Ezek mindegyikében figyeltem a stabilitásra, arra a minőségre, ami ebben a pillanatban annyira hiányzott az életemből.

Folytatásként néhány erőteljesebb pózt gyakoroltam, hogy megérezhessem a stabil tartópilléreimet, a lábaimat: Virabhadrasana III, eka pada prasaranasana (Napüdvözletnél, amikor az előrehajlás után hátralépsz az egyik lábbal), ardha hanumanasana, Parsvakonasana, dwi pada prasaranasana (deszka póz) lábemelésekkel tartva, és a végén, miután mindent mindkét oldalon megismételtem pihentem adho mukha svanasana vagyis lefele néző kutya pózban.  Amíg ezeket a gyakorlatokat végeztem, befele azt ismételgettem magamban, hogy „stabil alapokon magasra növök”. Az ilyen személyes mantrák mindig segítenek abban, hogy a gyakorlást a személyes igényeinkhez alakítsuk. Ez az önismereten alapuló gyakorlás az Ayurvédikus jóga alapja.

Folytatásként urdhva prasarita eka padasana következett, vagyis állóspárga. A név ne ijesszen el senkit, nem kell egyből a teljes pózt végezni, csak kezdj el legalább előkészítő lépéseket tenni.  Ezt a pózt megtartva nagyon jól megérezheted a tenyereken és a támasztó talpon keresztül a föld stabilitását. Szívd magadba ezt az erőt, és érezd ahogy kezeidet beletolva egyre magasabbra küldi a lábadat.

Vatáknak nagyon hasznos póz a malasana és annak hosszabb megtartása, illetve a malasanából uttanasanába emelkedés, majd vissza, és ennek néhányszori lassú ismétlése. A malasana nagyon megnyitja a medencét, ami a legnagyobb csontként a testben a Vata dosha egyik fő lerakódási helye. A Vata ráadásul lefele tud kiürülni a testből és ezt ez a helyzet nagyban elősegíti. Malasanából kaakasanával, vagyis varjúállással folytattam, abból pedig szép lassan, először váltott lábakkal, majd mindkét lábbal megemelkedtem fejenállásba. Utána nagy pihenés következett lefele néző hősi pózban vagyis adho muha virasanában. Ez a póz nemcsak hogy finoman tovább nyitja a medencét, de egyszerre segít még közelebb kerülni a földhöz és még inkább érezni annak megtartó, fenntartó hatalmát.

Ezzel a nyugtató átvezetéssel érkeztem a lezáró sorozathoz: janu shirshasana, paschimottanasana, kurmasana és yoga nidrasana. Ez utóbbi kettőt ma különösen hosszan tartottam, az előrehajlásoknál pedig segítségül hívtam a RAM mantrát. Hangosan kántáltam körülbelül tizenötször A kántálás segített mélyíteni, megnyújtani a légzést, arról nem is beszélve, hogy a RAM mantra nagyon stabilizáló hatású, nyugalmat és bátorságot ad. Nagyon hasznos a Vaták számára.

A végén nadi shodana váltott orrlukas légzéssel zártam majd húsz perces meditációval. Eszembe jutott amikor a mysorei mesterem, Acharya Venakatesh Karácsonykor a meditációban azt az instrukciót adta, hogy képzeljük el Jézus szívét. Ez engem nagyon megfogott, hogy tessék, odaadó meditációt, vagyis bhakti jógát keresztyén szimbólumokkal is lehet végezni. A jóga ennyire univerzális és ennyire befogadó. Mindenkinek arra kell koncentrálnia, ami a szívéhez a legközelebb áll. Így Húsvét után röviddel Jézus szeretete nagyon aktuális választás, gondoltam. Elképzeltem azt a szeretet energiát, mely az ő szívéből áradhat. Megnyitottam a szívemet és meghívtam oda ezt az energiát. Nagyon szép meditációban volt részem. Érdekes, hogy a templomban sosem éreztem meg ennyire személyesen annak a mondásnak a jelentőségét, hogy nyisd meg a szíved Jézus felé és engedd meg, hogy ő betöltse egész lényedet. Pedig az Isten tényleg mindig itt kopogtat.

A Vatáknak, akik alapvetően mozgékonyak és inkább a cselevés jógája felé vonzódnak (karma jóga), nagyon nehéznek bizonyulhat kezdetben az isteni minőségeket segítségül hívó odaadó meditáció, a szeretet és odaadás jógája, a bhakti. Ellenben, ha megérzed az isteni szeretet gondoskodó ölelését, akkor ezzel a felkavaró Vata energiákat is egészséges egyensúlyban tarthatod.

Én a mai jógából végül tiszta fejjel, nyugodt idegrendszerrel keltem fel és a kialvatlanságból eredő fejfájásom is elmúlt.

2011. április 22., péntek

Újabb két Ajurvédikus jóga workshop az Ashramban!



Május 22. Agni - a Tűz mint az egészségünk kulcsa, ötletek az emésztési problémák megelőzéséhez és csillapításához

Június 5. Prána, az éltető energia, és annak tudatos használata
 
További infó itt.

2011. április 9., szombat

Varietas Delectat - Variety is the spice of life


Yesterday I took a tram drive. I struggled my way through the crammed coach to find a little empty spot in the middle. Normally, I am almost blind in these moments, I am intimidated by all the curious looks staring at me. But as soon as I gained my place next to a four seater, a girl attracted my attention. She was a sort of high school student, sitting by the window in the morning sunlight, sleeping. Her eyes were resting under her long eyelashes and her face seemed velvety soft. She looked ethereal like a fairy. So delicate and fine, I could not take me eyes off her. She was a real beauty. Immediately, I felt the seeds of jealousy sprouting in me. But somehow the feel had changed.

At once, the idea came to my mind, why is that I don’t pay attention to anyone else, the by-standers are invisible, I can see no other but this girl. Beauty is attractive and we seem to have a propensity to notice only those who are more good looking, more clever or skilled than us. And then we just sulk or grudge. It is no incident, because our ego continuously tries to convince us of our vulnerability once we „loose out” in the comparison with someone else. But this time it happened differently for me. I thought that God created this beautiful girl in one of his good moments, and he was delighted. He was happy over his creation. He gave yet another form to the Spirit, which proved to be masterly this time. I could also find an inspiration in this to be happy, right? If he was glad? On top of that, variety itself deserves to be praised or as the latin says, Varietas Delectat or ’Variety is the spice of life’.

With this thought I started to peek around. I consciously observed all the others standing by. And again, I was reminded how good it is if I am able to wonder at the diversity of life. According to Samkhya philosophy we all come from the same, big, common soul, the Purusha. This is also the essence of Yoga, to lead us back to this Unity. Yoga takes us to the realization that all is One. However, the Soul, as soon as it is born into a body, gets influenced by the forces of Prakriti, the gunas and the five elements and it may take up various physical embodiments. None is better than the other, it is just a new form, a new vehicle for experience. This is why the embodied Soul is called Rashi Purusha, or Karma Purusha (Karma meaning action) since through our actions, our experiences we all have another chance to explore the laws of the world and the unmanifest and through our encounters we may finally recognize the union of our True Self with the Purusha.

I looked around. How many different faces we have, how much diversity is expressed in the Rashi Purusha. There was a thin, bony man with glasses and tie, a middle-aged, modest looking short-haired housewife, an obese, snoring big bear with a mustache, some rosy-cheeked teenagers, an older posh lady and for contrast some homeless people. And all is a container for the same Soul. For a second I toyed with the idea of being any of them, and then with a grin on my face I got comfy in my mortal coil.

I took off the tram and when I stepped outside into the light and felt the rays of the sun on my face, somehow my Soul cheered up. I was filled with a careless childlike happiness. I remembered Eckhart Tolle who sitting on a bench admired this dance of the Forms for some years. I guess, I got to understand him a little better now.

I wish everyone wonderful moments of gazing:)

2011. április 1., péntek

Varietas delectat - a változatosság gyönyörködtet


Felszálltam tegnap a villamosra. A tömött szerelvényben beljebb furakodtam, hogy legyen egy kis helyem. Ilyenkor nem nagyon szoktam látni, mert zavar egyszerre az a sok tekintet. De amint sikerült megkapaszkodnom a négyes ülés mellett, a figyelmemet rögtön magára vonzotta egy lány. Olyan gimnazista forma lehetett, ült az ablaknál a napfényben és szendergett. Szemei hosszú szempillái alatt pihentek, arca pedig bársony módjára kisimult. Gyönyörű volt, mint egy tündér. Finom és lágy jelenség, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Nagyon bájos volt. Rögtön éreztem magamban az irigység csíráit kipattogzani. De lassan valahogy átalakult ez az érzés.

Az jutott hirtelen az eszembe, hogy miért van az, hogy másra nem is figyelek, a többi ember körülötte teljesen arctalan, mást meg se látok, csak őt. A szépség vonzó és hajlamosak vagyunk csak azt meglátni, aki nálunk szebb vagy okosabb vagy valamiben ügyesebb. Aztán bosszankodunk vagy panaszkodunk. Nem véletlen, hisz az egónk folyamatosan a veszélyeztetettség érzetét kelti bennünk, amint a valaki mással való összehasonlításban „vesztesnek” bizonyulunk. De most másként történt velem. Arra gondoltam, hogy ezt a szépséges lányt valószínűleg Isten jókedvében teremtette és gyönyörködött benne. Csodálta alkotását és örömét lelte művében. A Léleknek megint egy új formát adott, ami különösen jól sikerült. Én akár örülhetnék is ennek, nem? Ha ő is örült? Ráadásul maga a sokszínűség is csodálatra méltó, vagy ahogy a latin mondja Varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet.

Elkezdtem ezzel az új gondolattal körbe pillantgatni. Tudatosan megfigyeltem a többi embert. És megint ráébredtem, mennyire jó, ha képes vagyok rácsodálkozni a sokszínűségre. A Samkhya filozófia szerint mind ugyanabból az egy közös nagy lélekből a Purushából vagyunk. Ebben áll a jóga lényege is, hogy visszavezet bennünket ehhez az egységhez. A jóga elvezet minket a felismeréshez, hogy minden egy. De a lélek, amint leszületik és a természet erői, a Prakriti, a gúnák és az őselemek hatalmukba kerítik, számos változatos fizikai megtestesülést ölthet. Egyik sem jobb mint a másik, csak egy újabb eszköz a tapasztalásra. Ezért hívják így a leszületett lelket, hogy Rashi Purusha vagy Karma Purusha (Karma= cselekvés), mert a cselekvésen, a tapasztaláson keresztül mindannyian esélyt kapunk arra, hogy felfedezzük a világ és a lélek törvényszerűségeit, és azokat megtapasztalva felismerjük lényünk valós egységét a Purushával.

Körbenéztem. Mennyi féle az ember, vagyis mennyi formát ölt ez a Rashi Purusha. Volt ott szemüveges, szikár, magas, nyakkendős férfi, középkorú, szerény küllemű, rövid hajú nő, kövér, bajuszos, szuszogó mackó, rózsás arcú tinilányok, idősebb, flinc-flancos asszonyság, no meg kontrasztnak a hajléktalanok. És mindben ugyanaz a Lélek szunnyad. Kicsi beleéltem magam, hogy lehetnék ez is meg az is, és aztán csak jóízűen meghemperegtem a saját porhüvelyemben. 

Lassan leszálltam a villamosról és ahogy kiléptem a fénybe és éreztem a nap sugarait az arcomon, valahogy a lelkem is örvendezni kezdett. Furcsa, gyermeki boldogság öntött el. Eszembe jutott Eckhart Tolle, aki egy padon ülve csak csodálta éveken át a forma ezen táncát. Azt hiszem most egy kicsit sikerült megértenem.

Mindenkinek jó bambulászást :)